A vesztes világháború után az amerikaiak egy darabig megtiltották a szamurájos témájú filmek készítését. Nem akartak táptalajt adni a nemzeti büszkeségnek. Aztán csak föladták ezt az álláspontot, így a műfaj hamarosan jobbnál-jobb mozikkal állt elő. A DAIEI stúdió élen járt a minőségi forgatókönyvek előteremtésében és sztárokban sem szenvedett hiányt. Igyekeztek is előállni valamilyen nívós alkotással, amely lélekemelő érzést ad a nagy veszteségek után.
Kétségbeesetten rohanó harcos elől ugrál félre a közút népe. Ez felkelti egy szolgálati úton lévő nemes, Tange Tenzen (Ichikawa) figyelmét és követi az ifjút, aki épp időben ér oda két iskola halálos viadalának eldöntésére. Nakayama Yasubei (Katsu) híressé lesz, számos úr fogadná fel, ostromolják a lányos apák. Ám ő olyan olyanba szeret bele, aki már más menyasszonya. Tenzen és Yasubei sorsa számos ponton összefonódik...
Az 1950-es évek japán filmtermésének egyik kiemelkedő alkotása, mely a pályakezdő Katsu Shintarout az élvonalba repítette. Ízig-vérig a szamurájok világával foglalkozó mozi, pontos, hiteles, számos érdekes részlettel teli. Én magam még nem láttam ennyire precízen kidolgozott ábrázolását a szamurájok aranykorszakának. Nem kalandfilm, bár bőven él annak eszközeivel. Fő vonulata egy szerelmi szál, ami nem jellemző erre a műfajra. Erős érzelmi töltésű, de szerencsésen elkerüli a keleti filmekben gyakran előforduló eltúlzott érzelgősséget.
Bemutatja, hogy a szertartások, előre elrendezett házasságok világában is létezett igaz szerelem. Ki hitte volna, hogy volt olyan időszaka Japánnak, amikor egy állatbolond sógun miatt "kutyavédő rendőrséget" állítottak fel és életveszélyes volt az a vád, hogy valaki megütött egy kóbor jószágot? Ilyen és ehhez hasonló hiteles részletek teszik vonzóvá a történetet. Ezen kívül számos más, a mai nézőnek kuriózum számba menő apróságok fokozzák az élvezetet. Benne a kor társadalmi szokásainak tálalása, az utazástól az állásszerzésen át az udvarlási szokásokig. De hiteles a lélekölő szokásjog is, mely egyaránt bünteti a bűnöst és az ártatlant. Külön érdekesség, hogy a történet lazán kapcsolódik a leghíresebb legendának, a Chusingurának a történetéhez.
Ichikawa már akkor nagy sztár volt amikor a film készült. A hóban vívott párbaja az 50-es évek egyik emlékezetes filmjelenetévé vált. Katsu számára igazi főnyeremény volt a szerep. Itt végre szamurájként látható, a kor tipikus gyermeke, nem a később általa oly gyakran megformált lázadó, kívülálló karakterként. Ez a mozi a szamurájfilmek aranykorszakának kiemelkedő darabja, filmtörténetileg kihagyhatatlan, de önmagáért is érdemes megnézni.
