A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, – Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. – például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez. A három nincstelen ronin története 1963-ban indult. Gosha eredetileg egy öt főre szabott, kemény, drámai csambarát tervezett, de a Fuji TV úgy döntött, hogy visszavesznek az erőszakból és a szereplők számából. Az átírt változat ezzel együtt szép sikert aratott, amit egy évvel később a mozifilm változat követett. A kezdő rendező rögtön az első munkájával a népszerűség csúcsára röppent, de a főszereplők sem panaszkodhattak. Tecuro Tanba azzal a szereppel alapozta meg a később magasra ívelő karrierjét. Hideo mester viszont nehéz eset volt, gyakorta szembement a közízléssel, ezért időnként kihúzta a gyufát a stúdióvezetésnél és a kritikusoknál egyaránt. Emiatt többször parkoló pályára kényszerült. Ilyenkor forgatókönyvek írásával foglalkozott, amikkel igyekezett visszajutni a stúdiókba. A három szamuráj története kivétel ez alól, mert 1969-ben ő a Goyokin és a Tenchu (Hitokiri) hatalmas sikerű mozijaival éppen a pályája csúcsára jutott. Mégis úgy döntött, - vagy döntöttek helyette – hogy leporolja a témát. Valószínűleg a TV társaság szerette volna kihasználni Gosha korabeli népszerűségét. Szóval jöhettek a roninok újabb kalandjai. Jöttek is, majd elvesztek az idő süllyesztőjében. Valaki azért csak előásta az első két epizódot, amik megjelentek DVD kiadásban. Sajnos, még mindössze ennyivel van ennyi, a sorozat kiadása valami okból egy bő éve stagnál. Azért úgy éreztem, egy ilyen ritkaságról szóló ismertetőnek a blogon a helye.

1.epizód – When A Man Draws His Sword

Egy eldugott helyen, a földi pokolnak számító ezüstbánya őreit derekasan ritkítja a körözött Nagare nevű ronin, aki a túlerő ellenére sem hajlandó tágítani. A helyet védő jakuzáknak és felfogadott testőröknek ugyancsak feladja a leckét. Szakurát, a lándzsát kiválóan forgató harcost, arra viszi az útja és pénzkeresést remél a helyzettől. Genzaburó, a harmadik ronin, aki az őrséget erősíti egy nő kedvéért. A hölgy viszont előkelő helyen van a célpontok listáján. Szakura a szegénysége ellenére is ad a becsületére, ezért igyekszik kideríteni, mi a konfliktus oka. De annyi titok és különféle érdek lapul a háttérben, hogy nem könnyű eligazodnia. Pedig nem ártana, mert közeleg a leszámolás.

Gosha szerette a kincsesbányákat, ez nyilvánvaló. A Samurai Wolf mozikban is ilyen környékre helyezte a cselekményt, de a Mute Samurai-ba bedolgozva ugyancsak elővette az ötletet. Na, igen, a mohóság, a meggazdagodás esélye számos emberi tulajdonságot hoz a felszínre, kiváló lehetőséget kínál egy kalandfilm terepéül. Nincs ez másként most sem, hamar munkába állna a kardok.( Persze, ilyen címmel ez nem nagy meglepetés.) Természetesen az elején be kell mutatni a három karaktert, majd egy színtérre terelni őket, ami viszi az időt. Gosha értette a dolgát, a kötelező körök bejárása nem fullad unalomba, ami elsősorban a mellékszereplők közé rejtett titkoknak köszönhető. A rá jellemző módon, ezúttal is a társadalom pokoli bugyrait járatja meg a nézővel. Olcsó az emberélet, de a karaktereknek megvan a maguk büszkesége, amibe beleértendő, hogy ők akarnak határozni még a halálukról is. Ez a még Japánban sem szokványos megközelítés minden bizonnyal a rendező életéből ered. Gosha nagyon fiatalon, alig 16 évesen, a 2. Világháború idején a flottához került, ahol kamikázénak jelentkezett. A mi szerencsénkre sosem kapta meg a parancsot a halálos bevetésre, így születhettek meg a kitűnő rendezései. Miután a családja a háború után a nagyvárosok legrosszabb negyedeiben élt, a világképe innen származik. Furcsa gondolkozású hősei a nyomornegyedek életfelfogását adják vissza, nem könnyű eligazodni a logikájukon, viszont nagyon eredeti figurák.

Lássuk, kik ők. Az eredeti trióból egyedül Szakura Kjodzsuró, a lándzsás szamuráj maradt meg Nagato Iszamu alakításában. Ő az, aki leginkább őrzi a busidó erkölcsiségét, a szenvedők védelmezésének kötelességét. Azért nem erkölcsi ideál. Pajzán természetű, enni-inni szeret, és nagyon ért a szócsavaráshoz. Valahogy mindig a saját javára fordul a helyzet, ha egy adott problémát elkezd logikailag „levezetni.” Nagato kiváló színész. Szeret komédiázni, ugyanakkor boszorkányos ügyességgel forgatja a különféle harceszközöket.

Nagare Ukon, a bosszúálló, már komorabb figura. Jogos a dühe, de időnként nehéz vele azonosulni. Siba, az 1966-os mozifilm központi alakja jóval megnyerőbb karakter volt. Ando Noboru színészileg állja a sarat. Különös sors jutott neki. Egykori szamuráj család sarjaként született, aki később beállt jakuzának, tehát testközelből ismerte az alvilágot. Azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült megszabadulni a bandatagokat sújtó rituális kötelezettségektől és átléphetett a filmiparba. Múltja révén számos, mostanra klasszikussá lett jakuza történetben játszott, szamuráj szerep kevesebb jutott neki. Hosszú élete során töretlen maradt a népszerűsége. Borús alakja rányomja kézjegyét az első epizód hangulatára.

Genzaburó Kaede már az előző feldolgozásokban sem volt egyértelműen pozitív karakter. Ingázik a szegények védelmezője és a pénzért mindent vállaló ronin kétes dicsősége között. Ezúttal szintén a rosszak oldalán bukkan fel, de a szerelem átcsábítja oda, a hová a néző látni szeretné. A három főhős közül az övét éreztem a legkevésbé kidolgozottnak. A motivációja hiányos, továbbá valahogy nem életszerű. Igaz, ebben a részben kevés játékperc jut neki. Később talán javított Gosha a szerepen, mert ez így hirtelen nekifutásra nem tűnik elegendő egy sorozat végigbírásához. (Kérdés, mikorra fog kiderülni, ha leállt a DVD-k kiadása.)

2. epizód – The Beast Will Die At 3 pm.

Előkelő ruhás szamuráj szenved egy vízimalom kerekéhez kikötve. Egy vak, ám kemény harcos őrzi, akit egy szajha segít. A klán főtanácsosa fejvadászok segítségével akarja kiszabadítani az urát. Vagy más céljai lennének? Egy koszos arcú kisfiú gyűlölettel nézi mindegyiküket. Ebbe a különös helyzetbe csöppen bele a három kóborló ronin, akiket a jutalomra pályázók egyáltalán nem fogadnak szívesen. Ők hamar kiderítik, hogy a helyi klán sorsa a tét. Az arany jól jönne, de nem árt vigyázni a saját fejükre, mert arrafelé nem sokat ér az adott szó.

Igazi Gosha történet. Azt feszegeti, hogy az ártatlan és védtelen embereket bogárként tapossa el a hatalom a saját érdekében, ha nincs, ki útját állja. Sötét tónusú, erős érzelmekkel teli mese arról, hogy a szamuráji hűség a halálon túl is kötelez, a szerelem minden akadályon ellenére próbál kitartani, a nincsteleneknek megvan a saját becsület felfogásuk, a bosszú lehetősége pedig felülírja a józan észt. Mindez bő háromnegyed órába sűrítve, pazar akciójelenetekkel feldobva. Már az első epizódban sem lehetett panaszkodni ezen a téren, de a második rész még jobb lett. Aki a világtalan Zatoicsi vívótechnikájára számít, meg fog lepődni. Minden tiszteletem Kacu mesteré, de az, hogy egy vak is lehet veszélyes kardforgató, itt bizony jobban átjön, mint a ő sagájának a felvételein.A további részek híján nem tudok igazi véleményt adni erről a sorozatról. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a roninok újramelegített kalandjait egykoron kevesebb lelkesedés fogadta, mint az eredetieket. Biztosan megvolt a maga oka, de két epizód után részemről csak annyit mondhatok, jöhet a többi, vevő vagyok rájuk. Elsőrangú kalandos történetek.