Mostanában sűrűn turkálnak az archívumokban a stúdióknál, így egyre-másra kerülnek elő az elfeledettnek hitt mozik. Ha a keresgélés Japánban történik, mondhatni képtelenség, hogy valami régi Shinsengumi mozi ne akadjon az ember kezébe, még ha netán a pincében matatna is, nem hogy egy stúdió raktárában. Kondo Isami mozijain valószínűleg Oroszországig lehetne sétálni, ha összeraknák őket, de szerencsére voltak mások is abban a torokmetszőkkel teli csapatban, így kimeríthetetlennek tűnik a téma. Pláne, ha az írói fantázia odaig nyúl vissza, amikről valós adatok nem maradtak fent, akkor aztán lehet csavargatni a mese fonalát.
A vidéken élő, meglehetősen szegény Hijikata Toshizo egyszerre művel földet, oktat vívást és csapja a szelet egy tehetős uraság lányának. Az utóbbit erősen rosszul veszi az érintett, de persze nem ezen okból vonnak kardot a szerelmes legényre a földesúr emberei, hanem a vívóstílus sértegetésének ürügyén. Hamar kiderül, Toshizónak nem csak a szája jár, ha a kardforgatásról van szó, a keze halálosan biztos. Holtakat hátrahagyva kénytelen menekülni, mert nyilvánvalóan semmi jó nem várna rá a maradás esetén, és az se kérdéses, hogy a lányt ezután az életben nem kaphatja meg. (Addig sem igazán volt rá esélye, persze.) A forrongó fővárosban viszont kapóra jön egy keménykezű harcos, hiszen egymás után alakulnak meg a különféle csoportok, amelyek aztán harcba szállnak a Tokugawák oldalán, vagy éppenséggel ellene. Toshizo a Shinsengumi elődjét választja, aminek egy idő után az egyik erős embere lesz.
A Shinsen csoport vezéralakjai tényleg elképesztő mennyiségű mozit ihlettek már. Elsősorban a nagy horderejű események köré csoportosulnak a történetek. Az Ikedaja fogadóban lezajlott harcot például kismilliószor filmezték le. Így egy idő után óhatatlanul az ásítás jött rá a szigetlakókra is, ha a címben a "shinsen" szót látták meg. Tehát újjal kellett előrukkolni a filmeseknek. Mi lehetne alkalmasabb a nézők visszacsalogatására, mint egy jó kis magánéleti zűr bemutatása? (Máig ez nyomul a szappanoperákban.) Na, a brazil TV stílustól azért nem kell tartani, az érzelmi vonal nem nyomul a könnyzacskókra. Hiszen a Sógunátust kell megmenteni a hagyományőrző szamurájoknak, így a privát problémák egy idő után menthetetlenül háttérbe szorulnak, ahogy egy rettenthetetlen harcosnál ez el is várható.
Szóval, Toshizo gyorsan átalakul hősszerelmesből a Shinsengumi közismert, vadnak méltán nevezhető alvezérévé. Ebből következően a kardok nem maradnak a tokban, a néző nagyobb örömére. A szerelmi vetélytárs természetesen a másik oldalra áll, így még erősebb az érzelmi töltet az ellenfelek között.
A film valós történelmi háttere nyilvánvaló, még az is hiteles, hogy a főhősnek tényleg valami romantikus zűr miatt kellett gyorsan távoznia a hazai földekről. Az köztudott, hogy a kiváló szervezőkészsége nagyban hozzájárult a csoport felemelkedéséhez, de bigottsága, elvakultsága és számító könyörtelensége szintén nem tagadható. Ezt a korántsem pozitív összképet próbálják enyhíteni a filmben azzal, hogy egy reménytelen szerelem miatt lett olyanná, amit az előbb írtam. Azért itt erősen éltek az alkotói szabadsággal, úgy hiszem. A mozi nem lesz klasszikussá, ahhoz nem elég kimunkált és hatásos. Viszont nem rossz, egyszeri fogyasztásra teljesen megfelelő. Azoknak való leginkább, akiket nem kötnének le a hitelesebb, de erősen belterjes civakodások, majd leszámolásokká fajuló ellentétek pontos részletezései. Van elég az olyan mozikból.
A főhőst Asahi Kurizuka alakítja, akit a korszak jó pár filmjében láthatunk a háttérben, de nem véletlenül nem lett belőle igazi sztár. Kiváló vívó, ezt használták ki a rendezők, de mint színész már nem kiemelkedő. Hirokazu Ichimura rendezése korrekt, de ezzel kész is. Mondhatni, tulajdonképpen nincs kifogásolnivaló ezen filmen, csak az éppen az az "apró plusz" hiányzik, ami a mozit a tisztes átlag fölé emelné. Ha viszont abból indulunk ki, hogy mennyi rosszabb film kering a világban, akkor a megítélése már kevésbé rossz, és végtére is, rossz szájízt sem hagy a nézőben. Egy estét mindenképp megér. Trashman kolléga jóvoltából magyarítás létezik hozzá.
