Szamurájfilmek

Szamurájfilmek

Samurai Spy (1965)

2012. június 28. - Oldfan

Kurosawa, Inagaki, Gosha, Kobayashi, Okamoto, Misumi. Ha szamurájfilmek kerülnek szóba, ezen rendezők közül szinte biztosan bevillan néhány a beszélgetőknek, pár élvezetes alkotásukkal együtt. Akad azért még rajtuk kívül néhány nagy név, de azokat többnyire már csak az ínyencek ismerik. Közéjük tartozik Shinoda, akinek a munkái bizony nem mindig tartoznak könnyen befogadható, felhőtlen szórakozást kínáló filmek sorába.

Samurai Spy 01.png1614-et írunk. Szaszuke Szarutobi 14 éve járja Japán útjait, mint hírszerző. Jelentéseket küld, amikre nem kap választ. Klánurának szándékait nem ismeri. Elege van mindenből, csak békére vágyik. A Tojotomi klán még mindig uralja Oszakát és Kanszaj körzetét. Most hatalmas lehetőséghez jutnak, mert a Tokugawák kémfőnöke, megannyi fontos titok ismerője, megszökik korábbi gazdáitól. Szaszuke, egy korábbi barátja révén nyakig belekerül a szövevényekbe, csakúgy mint a klánja. A két nagy halálos játszmájában nem könnyű életben maradni. Szaszuke hamarosan 2 gyilkosság gyanúsítottja lesz és nem tudja, kiben bízhat. A nyomában jár egy titokzatos, fehér ruhás nindzsa, aki egyaránt lehet barát vagy ellenség. A legveszélyesebb viszont az, aki a háttérben lapul, irányít és nem is sejthetőek a céljai.

Samurai Spy 02.png1965 fontos évszám a japán film történetében. Ekkor indult el a szamurájfilmek újhulláma. Például Gosha "The Sword of The Beast"-jének új tipusú főhősnője borzolgatta a konzervatívok idegeit, Okamoto egyszerre sokkolta húsba vágóan realista harci képekkel és formabontó lezárással a nézőket a máig emlékezetesen jó "The Sword of Doom" szokatlan történetében. Masahiro Shinoda "Samurai Spy" című filmje szintén úttörő jelentőségűnek bizonyult. Központban az új típus: az antihős. Hová lettek az 50-es évek nemes arcú, nyílt tekintetű harcosai, akik kardot húztak a jó ügy védelmében? Helyettük félelmetes, ám kiszámíthatatlan kardforgatók uralják a vásznat, akikről nem lehet tudni, miért is küzdenek. Sötét a kor amiben élnek, sötét a vér, amelyet kiontanak, sötét a világképük is. Shinoda kevésbé durva, mint a másik kettő, nála árnyaltabb a kép, az igazság és a hamisság között viszont ugyanannyira hajszálvékony az átmenet. Ezen a vonalon ingázik a főhős egy olyan korban, amikor senki sem szól nyíltan, mert az állásfoglalás azt jelenti, szembekerül a hatalomért küzdők valamelyikével. Bár a történelmi helyzet világos a filmben, maguk a Tojotomik és a Tokugawák nem jelennek meg, csak mindenható, nyomasztó árnyuk van jelen a szolgáik személyében. Úr és paraszt, szamuráj és nindzsa egyaránt bizonytalanságban él, gyakori a kiszámíthatatlan halál. A Togugawák már építgetik az egyént bilincsbeverő kasztrendszert, s aki annak határait feszegeti jóra ne számítson. Tisztességgel kiszállni nem lehet. Nincs itt helye a kereszténynek, a békére vágyónak, de eltiporják azt is, aki a saját pecsenyéjét próbálja sütögetni. A Tojotomik kivárásra játszanak, majdcsak robban az elégedetlenség. Egyben nincs különbség közöttük. A konchoz mást nem engednek.

Samurai Spy 03.pngRitka az olyan japán film a szamuráj témakörön belül, amely az egyén szerepére koncentrál, amelyben az individum a központi téma. (Érthető, ez a kor az alávetettségről szólt.) Ez teszi igazi unikummá ezt a történetet. Helyenként nem könnyű követni a cselszövések láncolatát, megismerkedhetünk a mellébeszélés művészetre emelésével, a japán titkosírás egyik válfajával. Szerencsére időről-időre jól adagolt harci jelenetek dobják fel a cselekményt, így nem fullad unalomba a kissé nehézkes bűnös keresés. Mert amikor sok-sok titokzatoskodás után a tettek mezejére lépnek a nindzsák és a szamurájok, akkor igazán meglódulnak az események.

Samurai Spy 04.pngAz 1960-as évtized az útkeresés ideje volt a japán társadalomban és a filmgyártásban egyaránt. Szaszuke a történelmi allegóriát felhasználva lett a korszak tipikus gyermeke. Egyszerre hős, megmentő és gyilkos. Igazi motivációiról kevés derül ki, csak vágyai vannak. Szabadulni igyekszik a kötöttségekből, de fel is használja azokat. Belecsöppen a fontos dolgokba, de nem érzi őket a magáénak. A végén titokzatosan eltűnik, biztosat nem tudhatunk róla. (A valóságban igen, Szaszuke Szarutobi egyike volt a történelmileg ismert nindzsáknak és elesett Oszaka ostrománál a "Nyári háborúban".) Itt mint jelkép szerepel, ő az ÚTKERESŐ egy változó társadalomban. Ez a korabeli nézőknek sokkal világosabb volt, de mostanra már nem így van. Ezért is nyúlt kissé hosszabbra ez az ismertető. Mert bár a fent említett két másik film népszerűségét nem érte el a Samurai Spy, azért a 60-as évek egyik fontos japán filmje marad. Shinoda rendezőként több erényt csillant meg. Szereti a zárt képeket, bár Kobayashi formai tökéletességét nem éri el. Gosha módjára bőven adagolja az összecsapásokat, de a Kurosawa által magas szintre emelt gondolati tartalom sem hiányzik a művéből. Szóval, tulajdonképpen megvan minden a moziban, hogy népszerű legyen. Mégsem sikerült igazán naggyá lennie a közönség akaratából. Az oka, minden bizonnyal, a rendkívül összetett, összpontosítást igénylő történet. A kulcsmozzanatok alaposan el lettek bújtatva, sokszor szinte mellékesen, a háttérben jelennek meg. Aki lemarad valamelyiknél, mert elkalandozott, az könnyen elveszíti a fonalat. Türelmes, kitartó figyelmű ínyenceknek ajánlott, "sima" szórakozásra nem javallott.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szamurajfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr114617721

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása