Oda Nobunaga váratlan halála befejezetlenül hagyta az ország egyesítésre készülő hadúr nagy művét. Az egyik bizalmas embere vállalkozott rá, hogy befejezi az ura által elkezdett munkát. Ám a történet ennél messzebbről indul.
Egy fiatal vidéki szamuráj szerencsésen túlél egy vesztett ütközetet, földönfutóvá lesz, majd egy jóslatot követve "üldözni kezdi" a szerencséjét, ami az ígéret szerint csinos fiatal lány képében fog jelentkezni. Ő Saru, a "Majom", egy mókás képű és természetű, de igen tehetséges ronin. A kiszemelt ura sem sokkal különb. Egy eldugott kis hegyvidéki klán vezetője, akit a saját emberei sem tartanak túl sokra. Valami Oda Nobunaga, akit alig ismernek, még a közvetlen környezetében sem tudják hová tenni. A két különc találkozása viszont az évek során alaposan megváltoztatja Japán történelmét.
Okamoto Kihachi vitte filmre ezt a humorral fűszerezett történelmi drámát, amelyből azért a látványos harci jelenetek sem hiányoznak. Erről a méltán híres Japan Action Club gondoskodik, a helyi hagyományőrzők. Mozifilmbe illő tömegjelenetekkel, pazar kosztümökkel és erőteljes összecsapásokkal teszik emlékezetessé a történetet. Méltón ahhoz a korhoz, amit megjelenítenek. Az első rész Oda Nobunaga viharos felemelkedését mutatja be. Ő az első hadúr volt, aki reális közelségbe jutott az ország egyesítéséhez. A környezetében feltűnnek a korszak történelem formáló személyiségei, az ármányos Mitsuhide, a türelmes Tokugawa, meg persze Hidejoshi Tojotomi, aki most még csak "Majom", de ő fejezi majd be a Nobunaga által elkezdett munkát.
A film nagyon jó forgatókönyv alapján készült, igen fordulatos. A humortól jut el a drámáig, ezzel is érzékeltetve egy fiatalember jellemének fejlődését. Az idős Okamoto minden tudását bevetette. A jelenetek ritmusa lenyűgöző, mintegy képre vitt dallamokat látunk. A fényképezés ehhez illően mesteri, a zenére sincs panasz, mert a rendezőt ismerve, mondhatni kötelezően magas szintű. A hölgyek szépségére nehéz szavakat találni, a férfiak igazi szamurájok, még a háttérben szereplő statiszták is. Alig láttam még olyan TV-s feldolgozást, ahol ennyire ügyeltek a gondos részletezésre. A főszerepben pedig igazi sztárparádé van. Itt látszik meg, mennyire fontos a rendező. Okamoto mester kedvéért mindenki szívesen sorompó közé állt.
Ilyen nagyformátumú történet esetében mindig kulcsfontosságú a főszereplő személye. Vagy a hátán viszi a filmet, vagy süllyesztőbe küldi. Matsukata Hiroki alakítása garancia rá, hogy nem az utóbbi fog történni. Hosszú évtizedek óta állócsillagnak számít a szigetországi filmgyártás egén. Volt ő már jakuza, nindzsavezér, daliás szamuráj, meg a jó ég tudja hogy micsoda. A népszerűsége töretlen. Nem okoz csalódást, de a személyes véleményem szerint ezúttal igazán kiemelkedőt nem tőle látunk. Shibata Kyohei "ellopja a showt" a "Majom" szerepében. Igaz, sokkal gazdagabb a szerepe. Lehet mókás, féktelen ronin, zöldfülű szamuráj, találékony parancsnok, szerelmes ifjú, és végül, az ország élére emelkedő Tojotomi nagyúr. Lubickol is a különböző karakterek megformálásában.
Még valakiről szeretnék szót ejteni. A sokak által, köztük általam szintén kedvelt Sonny Chibáról. Tőle először láttam olyan alakítást szamuráj történetben, ami a harci jeleneteken túl színészileg is megfogott. (Nindzsa és harcművészeti mozikkal lett ő igazi sztár, nem szamuráj alakításokkal.) Sajnos, pont az általa megformált Mitsuhide kedvéért tértek el a történelmi hűségtől, ami neki ugyan jó epizódokat hozott, de számomra zavaró volt, mert tudtam, ez nem így történt a valóságban. Továbbá a film vége, Hidejoshi hatalomra kerülése, kissé elsietett lett. Talán elfogyott a pénz? Igaz, Kihachi mester a rákkal a küzdött, a fizikai gyengesége esetleg magyarázat lehet a kapkodós lezárásra. Az utolsó 15 percre eltűnt az a gondosság, ami addig olyan élvezetessé tette a filmet. Ezen kis baki ellenére mindenkit biztatok a megtekintésére. Aki magas színvonalú, szórakoztató, többségében hiteles alkotást szeretne látni erről az izgalmas korszakról, nem fog csalódni, ha rászánja az idejét.
