A szamuráj, nindzsa és jakuza történetek mellett vannak a japán kalandfilmek világának mifelénk kevésbé közismert részterületei is. A nagyvárosok "dzsungele" nem csak a modern korban számít veszélyes területnek, már a Sógunátus korában sem ártott észnél lenni a polgárnak. A legközismertebbnek a bérgyilkosok szűk, ám változatos belvilágában játszódó Hissatsu sorozat mondható, amely tulajdonképpen - némi kihagyásokkal ugyan, - de örök túlélőnek mondható a TV-s berkekben.
A nálunk szintén megjelent Hunter In The Dark komor történetéből ismerhetjük a szamurájkor kemény alvilágának egy szeletét. Arrafelé nagy keletjük van az ilyen filmeknek. Szamuráj rendőrség küzdött az előkelőségek alvilági kapcsolatai ellen három sorozaton át a Kirisute Gomen akciódús történeteiben, a Sonny Chibát félistenné emelő Shadow Warriors első évadában a nindzsák Edóba és környékére húzódnak. Sure Death (Hissatsu) mozik ugyan már hamarább is készültek, de az 1970-es TV változatok hozták meg az igazi népszerűségét. Tartalmában, szereplői személyében, stílusában fölöttébb változatos volt a kivitel, de az érdeklődés nem csökkent. Tulajdonképpen csak a központi karakter, Mondo Nakamura felügyelő bizonyult stabil pontnak az egyvelegben. A főszereplő Makoto Fujita számára elképesztő sikert hozott a szerep. Úgy tűnik, 2009-ben az ő halálával véglegesen lezárultak a történetek. Már meglehetősen idősen, az utolsó nekirugaszkodáskor érte a halál. Mindössze 10 epizód lett teljesen kész a búcsú évadból.
Összesen öt nagyfilm készült a Tv sorozatok mellett. Talán ez az első, és a negyedik rész, ami Sonny Chiba közreműködésével készült, mondhatóak a leginkább figyelemre méltónak. (Mindkettőhöz van magyar szöveg, ha netán kedve támadt rájuk valakinek.) Megemlítem, az egyik mozi változatot (Brown, You Bunder!) rövid ideig vetítették nálunk a filmszínházakban az 1980-as évek elején, "Biztos halál" címen. Mondanom sem kell, az említett film a sorozat mélypontjának tekinthető. Teljességgel parodisztikus felfogásban forgatták, ami hagyján, de nem igazán sikerült. Helyenként zavaróan bárgyú volt, kevés humorral, csupán néhány jó vívójelenettel. Összességében számomra nagy csalódás volt.
Edo zsúfolt városában békésen éldegélnek a bérgyilkosok. Nappal hétköznapi álcázó munkájukat végzik, éjjel pénzt keresnek. Az idilli életmódot határozottan megzavarja az a tény, hogy egyre gyakrabban találnak holtan egy-egy honpolgárt, akik a "céh"-be tartoztak. Persze, róluk csak az érintettek tudják, kik is voltak valójában. Mondo és csapata nekilát megfejteni a titkot, s fölöttébb kellemetlen dologra jönnek rá. Valaki közülük hidegre teszi a rivális bandákat és "magánzókat", mert az összes bevételt, no meg a hatalmat, magának szeretné tudni. Ráadásul a gátlástalan fickót ők képezték ki, így tisztában van a kilétükkel, meg a trükkjeikkel. Miután a kés már a nyakuk felé közelít, dönteniük kell, távoznak, vagy harcolnak. Az esélyek rosszak, de hát ott van a "szakmai önérzet"…
Mint az a felvezetésből már sejthető, nem kimondottan a komolyság jegyében fogant a mozi. Egyszerre kalandfilm és paródia. A furfangos gyilkolási módszerek képi megjelenítése mesteri. Pergő a történet, a karakterek jópofák. A "szakemberek" nappali élete és éjszakai "elfoglaltságuk" közötti kontrasztot ügyesen aknázzák ki. Mondo figurája, aki "civilben" kétbalkezes rendőr és papucsférj, igazi telitalálat, de a többiekre sem lehet panasz. A spoilerezés elkerülése végett további részletekbe nem megyek, mert sokat ártana a megtekintésnél. A történet "kellően ütődött" elemeket éppúgy tartalmaz, mint hagyományos kalandfilmes fordulatokat, megfelelő arányban tagolva. (A végső nagy leszámolás bármely akciómoziba beférne.)Kinek ajánlható az alkotás? 1. Akiket nem zavar, hogy köze nincs a valósághoz. 2. Akik kedvelik az elborult agyú poénokat. 3. Akik láttak már hasonló "rendes" kalandfilmeket, és értékelik, miket figuráznak ki. 4. Akik egyszerűen csak szórakozni akarnak úgy, hogy egyszerre izgulnak és nevetnek. 5. Díjazzák a szép kiállítást.
