Szamurájfilmek

Szamurájfilmek

Bushido (Shundo) 2013

2017. április 24. - Oldfan

Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik. Ilyenek például az At River’s Edge és a Sword of Desperation, amiket ajánlok azok figyelmébe, akik még nem látták őket. Meg természetesen azt is, amely ennek az ismertetőnek a tárgya.

1735-ben járunk, már a 8. Tokugava sógun uralja Japánt. Több mint száz év telt el a Tojotomi ház bukása óta, de az egykori ellenfelek közt változatlanul él a gyanakvás. A „tozamáknak” nevezettek egykoron a vesztes oldalon küzdöttek, így őket különösen szívfájdalom nélkül törli el a rendszer, mihelyst alkalmat adnak rá. Ráadásul három éve nagy éhínség sújtotta az országot, így a klánok rettegnek a kormány pénzköveteléseitől. Az Inaba klán új vívásoktatót kap, de tisztában vannak vele, hogy a mester valójában kémkedik ellenük. Egyszer már álltak a megsemmisülés szélén és most újra az fenyegeti őket. Amikor úgy tűnik, leleplezik a kormány előtt eltitkolt földjeiket, a klán vezetői kétségbeesetten keresik a megoldást. Nem vitás, áldozati bárány kell…

bushido_03.png

Minél több realista mozi mutatja be az egyébként oly neves szamurájok uralmának hétköznapjait, annál inkább borsózik a hátam, látván, milyen lehetett ott élni azoknak, akik papíron az ország urai voltak.  Kétségkívül igaz, hogy a Japánt a végpusztulás szélére sodró polgárháborúk után a nép örömmel vette a béke beköszöntét, de már az új korszak elején kiderült, a valójában fölöslegessé vált harcosi réteg eltartása meghaladja a köznép erejét. A hódító politika kudarca után, - Koreában alaposan kiporolták a kínaiak a busikat, - a bezárkózott ország lemaradt a fejlődésben. A konzerválódott feudalizmus nem bírt megbirkózni az béke idején tempósan növekvő szaporulat okozta kihívással. A fejlettebb termelési módszereket tiltotta a minden változástól irtózó, betegesen gyanakvó sógunátus. A központi hatalom csak a saját szövetségeseit óvta, aminek egyik módja volt a kisebb klánok fokozatos eltörlése. A rendkívül szigorú szabályozást képtelenség volt mindenben betartani, viszont a törvénysértésért halál, vagy az érintett klán feloszlatása volt a büntetés. A közismert Chushingura történet is egy ilyen kíméletlen ítélettel kezdődik. A sógun szempontjából érthető volt a törekvés. Minden megszűnő klán elkobzott birtoka a Tokugavákra szállt. A véges földterület ezen növelése egy időre segített a saját katonaságuk eltartásának gondjain. Hogy az elűzöttekkel mi lett, az nem érdekelte őket. Az elküldés nem csupán a szamurájokat érintette, hanem a családtagjaikat, sőt, néha a lakosság más részét is. Persze, hogy mindenki rettegett, hiszen a lassú éhenhalás fenyegette őket. A többi birtokon sem volt jobb az helyzet, így új állást csak a legjobb harcosok remélhettek, a többinek igazából esélye sem volt rá. Ez hát az alapállás, amikor bekapcsolódunk a történetbe. De mielőtt továbbmennék, pár szó a busidó mibenlétéről, hiszen nem várható el az olvasótól, hogy otthon legyen minden szakkifejezés ismeretében.bushido_04.png

Busi, vagyis egyszerűen csak harcos. A szamurájok így nevezték magukat, kerülve a fellengzős szavakat. Az ő eszme és szabályrendszerüknek az elnevezése a busidó. Néhány az alapelveik közül: Fegyelmezettség, tisztesség, igazmondás, önfeláldozás a klánért és az urukért. A szamuráj nem hazudhatott, mert a becsületének elvesztése mindennél nagyobb szégyen volt. Inkább vállalták a halált, mint a bocsánatkérés eszközét, ha mégis kiderült, valótlant állítottak. A rituális öngyilkosságuk, a szeppuku, egyúttal feloldozást és bocsánatot jelentett, a családjuk megmenekülését. (A szamurájok uralta Japánban a kollektív büntetés mindennapinak számított.) „Ezernyi hírnév múlhat egy órányi viselkedésen” – tartja az egyik japán közmondás. Akik abban a szellemben nőttek fel, hogy az egyén dolga a közösség szolgálata, a busidó elvei elképesztően sokat számítottak. Nehezített a dolgot, hogy hosszú ideig íratlan szabályokról volt szó, az írásbeli összegzésük jóval később született meg, mint az eszmerendszer. A sintóizmus tisztaságról, a zen buddhizmus nyugalomra, az elkerülhetetlen elfogadására intő tanításait valóban nem volt egyszerű feladat összehangolni a harcosok sokszor bizony kíméletlenséget követelő életformájával. Ezért a szamurájok között az elveket elmagyarázni képesek még az átlagnál is nagyobb tiszteletnek örvendtek.bushido_06.png

Hiroki, az ifjú szamuráj kiváló vívó, de nehezen tűri a kötöttségeket és féktelen természetűnek számít a teljes alávetettséget elváró rendszerben. Pont a sógunátus által küldött vívómester előtt rebelliskedik, ami gyakorlatilag kettétöri az előrejutását. Pedig jól álltak a dolgai. A klán vívásoktatója sokra tartotta, a nővére végre férjhez menni készült, ő maga pedig új stílust tanulhatott volna szomszédos birtokon. Most viszont a tőle gyengébb, ám puhább gerincű társának nyílik mód előre lépni. Csoda hát, hogy forr benne a düh? Észre sem veszi, hogy a háttérben az ő személyes problémájánál nagyobb érdekekről van szó, a birtok sorsa forog kockán. De a társai sem mások, és a klán vezetés sem osztja meg velük az információkat.bushido_01.png

Remek alaphelyzet ez. Szépen bontják ki az alkotók. Csak kissé lassan. Na, igen, béke van, ilyenkor semmi nem sietős az amúgy is kényelmes tempóban élő szamurájoknak. Apróságok, félszavak viszik előre a cselekményt, de a néző előtt nem kétséges, a túlfűtött edényből előbb-utóbb kirobban a gőz. Kérdés, ki lesz leforrázva. Nos, ezt nem óhajtja a véletlenre bízni a klán főtanácsosa és segítője akad hozzá. Viszont a címben szereplő busidóra keresztet lehetne vetni a megoldás után, ha éppen nem volna betiltva az országban Jézus tanításainak követése. Aztán ott van még a látszat. Fontos, mert a kormányzat tud ám alapos lenni, tehát a hamisságot álcázni kell. A hullák nem beszélnek régi igazsága Japánban sem ismeretlen. Nem meglepő hát, hogy film végére kardokra marad a döntés, a túlélőkre pedig a lelki válság. Mert mindennek ára, gyakran nem is kicsi. Különösen, ha az igazságot nem lehet elmondani, a szeretett személyeknek a szemükbe kell hazudni, és éppen az ő érdekükben.

Mikami Jaszuó (Yasuo Mikami) vette kézbe a rendezői pálcát. Ha minden igaz, először tette. Más munkájának nincs nyoma. Érdekesség, hogy ennek a történetnek az előző feldolgozásában kivitelezőként egyszer már közreműködött –  csak 33 évvel korábban. Kiotó környékén és a történelmi Iga tartományban forgatott, télvíz idején. Biztosan nehéz volt, - elég ha Goyokin létrejöttére gondolok – de megérte, csodás képeket kapunk cserébe. Mint az már említettem, a mese meglehetősen lassú, itt azért meglátszik a tapasztalat hiánya. Ő maga vágta a filmet és néha nem volt szíve rövidebbre szabni az anyagot.bushido_02.png

A színészek nálunk kevéssé ismertek, Kivétel lehet az Araki főtanácsost alakító Wakayabashi Go, akinek a nevével már a szájt más ismertetőben lehetett találkozni. Remekül hozza az elszánt, a klánja érdekében minden eszközt alkalmazó döntéshozót, akinek a végén magára maradva kell átélni a tragédiát. A klán vívó mestere Takehiro Hira az Egyesült Államokban tanult színészmesterséget és ez átjön az alakításán.  A forrófejű Hirokit Vakizaki Tomohitó viszi képre, akit mifelénk legfeljebb csak a szigetország filmjeinek elszánt fogyasztói ismernek. Kellemes meglepetés volt számomra Juki Meguró feltűnése, akit a Fogják el Oicsit élve vagy holtan óta számon tartok. Kár, hogy csak kisebb szerepet kapott. Mint a szamurájfilmekben általában, fontos a harci koreográfia. Ezúttal nem vették túl vadra vagy technikásra az akciókat. Békéhez szokott harcosok esnek egymásnak, akikben az elszántság nagyobb, mint a vívástudás. Talán lesz akinek ez hátrány, de a film hihetősége szempontjából nem az. A hosszuk viszont nem kifogásolható, percekben kiszolgálják a nézőt és az intenzitásuk szintén megfelelő. A film mostanra már blueray kiadásban is felbukkant. Azon fontos pillanatokban feldübörgő dobok minden bizonnyal még feszültebb hangulatot eredményeznek, mint egy megszokott változatban.bushido_05.png

A mozit elsősorban a japán drámákat kedvelőknek ajánlom, ők biztosan elégedettek lesznek. De azok sem fognak panaszkodni, akik az esztétikát díjazzák, mert nagyon szép a kivitele. Az egzotikum kedvelői ugyancsak bízvást műsorra tűzhetik.

A bejegyzés trackback címe:

https://szamurajfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr412447637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TroA 2017.06.10. 18:32:18

Nehéz hozzászólni Oldfan írásaihoz. Nem csak ehhez, mindegyikhez. Hiszen mindig igyekszik alaposan ismertetni az adott filmet, és a hozzá kapcsolható infókat. Nem felejtkezhetek el a személyes értékeléseitől sem, amikkel nehéz vitatkozni, nehéz velük ellenkezni. Megnéztem ezt a mozit. Valóban mondhatjuk rá, hogy nem túl gyors a cselekmény kibontása, de ez szerintem egyáltalán nem hátránya a filmnek. Sőt! Hiszen azért elég komoly dolgokat kapunk! Bele a lelkünk közepébe. A film alkotói szerint nem számít a kisember. Sem a boldogsága, sem a boldogulása. A nagyok, a politikai érdekek mentén gondolkodók számára fontosabb dolgok vannak, mint az egyéni élet. Tudható, nem új üzenet ez, de ez a film szépen, kulturáltan eszünkbe juttatja mindezt. A film egyik sarokpontja egy utcai küzdelem, amely során meghal valaki. A gyilkosának arcát nem láthatjuk ekkor, de mivel ez nem egy detektív történet szép lassan (szinte váratlanul) kiderül számunkra az igazság. És nem a film végén, így van időnk abban reménykedni, hogy a pontos okot is megtudjuk. Ám, mégsem ez a legfontosabb az ügyben. Ez az emberölés elindítja a morális kérdések özönét az emberben. Addig csak az egyének közötti konfliktusokat szemlélhetjük, de ez után az esti jelenet után jön(nek) az erkölcsi dilemmá(k). A Bushido, ha jól értettem, egy erkölcsi szabályrendszer. Erkölcsi szabályrendszereket sokan megtanulnak, sokkal kevesebben meg is élik. A film egyik legérdekesebb karaktere az aki meg is éli, de nem mindig. Vagy mégis, csak más szempontok vezérlik mint az idealistát? Vagy csak a cél szentesíti az eszközt időnként? Fránya kérdések!
Ez a film a 18- századi Japánban játszódik. De erkölcsi mondanivalóját tekintve játszódhatna bárhol és bármikor. Mondanivalója egyidős a morállal. Nagyon jó film!
Tetszett ahogy dob hangjával igyekeztek az alkotók a feszültség növekedését, a zaklatottságot érzékeltetni. A film képi világa visszafogott. A színei is erre utalnak. De az, hogy nem harsány (sem színvilágilag, sem látványvilágiak) egyáltalán nem hátránya az alkotásnak. Inkább előnye.
Köszönöm a feliratot és a filmet! A bejegyzés is nagyon jó!
Tudnál ajánlani olyan magyar nyelvű könyvet, amelyben Japán átfogó történelmével foglalkozik?

Oldfan 2017.06.10. 18:46:12

@TroA: Ha nem is Japán teljes történelmével foglalkozik, de a szamurájkorról talán ez a munka mondható a legjobbnak. Érdekes, jól szemléltetett, alapos és olvasmányos. Viszont hogy kapható-e még, azt nem tudom.
moly.hu/konyvek/stephen-turnbull-szamurajok

TroA 2017.06.11. 06:07:25

@Oldfan: Szuper! Köszönöm! A 19-20. századi Japán történelme viszonylag könnyen megismerhető. Nem is erre az időszakra gondoltam, hanem éppen arra, amiről az általad ajánlott könyv szól.

Egy talány maradt bennem a filmmel kapcsolatban. Az áldozat felismeri a tettest. "Á, te vagy az!" - mondja. Először arra gondoltam, hogy régebb óta ismerhetik egymást. Ebben az esetben a film adós marad a motivációval, pontosabban a nézőre bízza azt. Ha viszont csak a palotából ismerik egymást, akkor az még negatívabb színben tünteti fel az áldozat kivételével az összes érintetett. Plusz, Hiroki elméletét az apja halálával kapcsolatban nagyon valószínűvé teszi. Ami...
Szóval, nagyon jó film, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Oldfan 2017.06.11. 06:48:25

A film elején találkoznak, amikor a katonák téli gyakorlása zajlik. Bár nem mutatják a moziban, azért minden bizonnyal többször összefutottak előtte is, hiszen az öreg a sógunátus küldte vívómester, így a megérkezésekor hivatalosan be kellett mutatni a helyi "szenszejnek." Így ismerik egymást, a rangjuk szintén hasonló, tehát tegeződnek. Meg is lepődik az öreg a havas estén, amikor rájön, ezúttal mi okból jött a másik.
Hirokinak nem csupán elmélete van az apja halálával kapcsolatban, hanem az a valóság. A csapdába csalásának része, hogy az indulása előtt azzal kecsegteti a tanácsos, miszerint hivatalosan elismerik, mekkora áldozatot hozott a családjuk a klánért. Bizony, a történetben a félmondatoknak is jelentőségük van, az alkotók elvárják a néző figyelmét.

TroA 2017.06.11. 11:52:41

@Oldfan: Igen, oda kell figyelni a filmre. Ráadásul nekem kicsit nehezen megy a távol-keleti arc megkülönböztetés. Például a legutolsó kockákon lévő arc számomra annyira különbözik a film többi jelenetében látottól... Pedig csak a "hajviseletben" van különbség. És nem csak annál a karakternél volt/van ilyen "problémám". A szemredők alapján probálom azonosítani őket. Ott különbözőek a ráncok.
Hiroki elmélete szerintem is maga a valóság, ám hivatalosan a dolog elég szépen meg van szépítve. És a filmből csak indirekt módon "bizonyítható" Hiroki igaza. Soha senki nem erősíti meg azt amit ő is csak a nővérének mond el. Valószínűnek tartom, hogy az apja is csak úgy vállalta annak idején a feladatot, mint ő. De nem spoilerezek tovább!
süti beállítások módosítása