Az ASASHI TV négy epizódot szánt a morózus természetű ronin újdonsült kalandjainak. Az utolsó közülük az, amely legjobban megközelíti az eredeti történetek stílusát.

Gensai, az erősen különc festőművész arra kéri Nemurit, hogy hadd lássa „élesben” a halálos Telihold technikát. A ronin barátságtalan feleletére, miszerint ahhoz emberhalál kell, készen áll a válasszal. Van egy önkéntese, akinek minden vágya az, hogy Kyoshiro keze által haljon meg. Az illető nem más, mint a tulajdon felesége. A több mint furcsa vágyakozás eredete hosszú évekre nyúlik vissza, amikor a különc hősünk elrontotta néhány gazember „játékát”. A megmentett gyermek már felnőtt, de korántsem átlagos nő lett belőle. Eközben a Kurume klán ura, aki a kardvívás megszállottja, szintén látni vágyik Nemuri „Engetsu Sappo”-ját. Ám neki lényegesen bővebb az eszköztára, mint a festőnek. Főhősünk hamarosan élete egyik legfurcsább kalandjába bonyolódik.

A történet eleje a Raizo Ichikawa fémjelezte történetek legjavát idézte fel bennem. Különcök, extrém helyzetekben, hideglelős tálalásban, a szokatlan a néző nyakába liheg. Kár, hogy a későbbiekben más utat vesz a folytatás. A merőben furcsa szerelmi szál bár szintén élvezetes,  a kezdet azonban többet ígért. Nemurinak ugyan minden történetben szinte a nyakába ugranak a nők, de azok az ügyek gyakorta csak a hús örömeiről szólnak. Igazi érzelem elvétve bukkan csak fel, pláne a roninunk részéről. Miután a sorozat ezen a téren nem kényeztette el a rajongóit, tulajdonképpen logikus döntésnek mondható, hogy egy ilyen epizódot is írtak a folyamba. Azért nem kell megijedni, a kalandos részt sem hanyagolták el, nem melodrámát kínálnak nekünk. Sőt, a saga folyamán először bukkan fel igazi kihívó. Olyan, aki elszánt, tisztességes szamuráj, nem gazember. Fizikai képességei jobbak mint Nemurié, és a vívótudása szintén felsőfokú. A Musashi - Kojiro párbaj emlékét idézi bennem. Ám pont onnan tudhatjuk, a feleknek szellemileg is meg kell mérkőzniük, nem csak fizikailag.

Az eredeti filmekkel történő hasonlítást folytatható, mert ebben az epizódban szintén kulcsfontosságú a társadalmi környezet. Nemuri mindig is a szamuráj kaszt erős bírálója volt egy pusztuló társadalomban. Ez a kritikai vonal most visszatért. Nem szájbarágósan, hanem közvetett bemutatással. A felsőbb körök képviselői nem teljesen épeszűek, a hűséges szolgák hajlandók kiszolgálni az uraik minden szeszélyét. Szavaik a morálról szólnak, de tetteikben nem hajlandóak mérlegelni, valódi erkölcsi nemességük nincs. Még a szerzetesek sem a régiek már. A kóbor, alsóbb néprétegek között élő Nemuri minden pimaszsága ellenére is inkább képvisel valamit abból, ami megbecsültté tette egykoron a szamurájokat, mint a hatalom valódi gyakorlói. Ezért van, hogy mint Zatoichi, mindig folytathatja végtelennek tűnő vándorlását. Ami, ha belegondolunk, tulajdonképp pokoli mindkettőjük számára, mert soha nem találnak nyugalmat és lelki békét.

Úgy tűnik, a vöröshajú, legyőzhetetlen félvér egy ideig nem fog újra vászonra kerülni. Egyetlen stúdió sem akarja folytatni a kalandjait. Ám ez csak tetszhalál. Épp nemrég olvastam, hogy Nemuri útja Japánban töretlenül sikeres. 2009-ben élő előadásokon, telt házzal futnak a kalandjai legújabb változatai. Fiatal, feltörekvő színészpalántáknak kapnak lehetőséget a tehetségük bizonyítására. Szóval Kyoshiro szintén mondhatná a közismert szavakat: ”I’ll be back.” Csak idő kérdése. Részemről bármikor érkezhet, örömmel fogom fogadni.

Egyébként az eredeti Nemuri Kyoshiro nagyfilmek a 8. rész kivételével már mind elérhetőek magyarul. Idővel ezekre a TV változatokra is sor kerül.