Az előző rész sikere után a DAIEI igyekezett megőrizni az újra felfedezett értékeket, sőt újabbakat belevinni. Sikerült nekik.Lássuk, miként.
A sógun két gyermeke (fivér-nővér), egy távoli tartomány eldugott szegletébe lettek száműzve, miután hivatalosan a fiú "elhunyt". A mentálisan terhelt testvérpár perverz, szadista "játékokkal" éli ki vágyait, a környékbeli lakosság nagy nyomorúságára. Nemuri pont arra jár, mert a szülei sírját akarja meglátogatni. Egy fiatal rokonára szemet vetett a romlott lelkű hercegnő, sőt magát Nemurit is célba veszi. Közben egy sóguni vizsgálóbiztosnak jut az a kellemetlen feladat, hogy "elrendezze" a pár viselt dolgait, úgy, hogy a köznép és az udvar egyaránt elégedett legyen. A felbosszantott vörös hajú ronin szintén "rendezésre" szánja el magát, a maga módján értelmezve a törvényt.
A film látványos, szép kivitelű. Kellően eseménydús a története, a fordulatok ügyesek benne. A rendező, Yasuda Kimiyoshi, kalandfilm specialista volt és ez itt meg is látszik. Precízen adagolja az izgalmakat. Ichikawa remekül hozza a figurát, de a többi szereplőre sem lehet panasz. Egyedüli talán az lehet kifogásolható, hogy helyenként már-már a "vadromantika" eszköztárára jellemző váltásokkal élnek az alkotók. Azért, kalandfilmről lévén szó, annyira nem zavaró a dolog.
Szórakozni vágyóknak ajánlom, különösen azoknak, akiket vonz a "noir" hangulat, ami azért nem lett túl nyomasztóra véve.