A végtelennek tűnő nindzsa történet mégis csak elérkezett a végkifejlethez, bár ez mégsem biztos. A talány alább hamarosan kifejtésre kerül.

1612 vége felé a Tokugawa klán és a szövetségesei nekilátnak, hogy lezárják az elhúzódó vitájukat az ország uralása fölött a Tojotomi család és támogatói ellenében. Miután az erőviszonyok ugyancsak kiegyensúlyozatlanok, az oszakai várkastély urainak semmi esélyük nincs, hacsak nem… Ezt a „hacsaknyi” esélyt akarják meglovagolnia Szarutobi nindzsái egy igazi huszárvágással. Ám a másik fél sem tétlenkedik, nem becsülik le az ellenfelüket a hatalmas túlerejük ellenére. A régóta halogatott összecsapás a két shinobi klán között végre megvalósul.

A mini-saga lezáró része hasonlít leginkább a hagyományos nindzsás kalandfilmekre. Cselszövésre ellen trükk, beépített emberek mindkét oldalon, tart a halálos fogócska és számos, a műfajra jellemző elem előkerül. A két fél teljes erővel felvonul, újak is beszállnak a partiba, elvégre mindenki tudja, eljött a döntő óra. Lehet hát nagyot bukni, no meg csak az nyerhet, aki a győztes oldalán azért megteszi a magáét. Az eddig elvarratlan szálakat rövidre vágják, gyakran a hozzátartozó illetővel együtt. Megmagyaráznak néhány zavarosnak tűnő részletet, s végül, korántsem elsietve, egymásnak feszülnek az eddig túlélő harcosok, köztük a vezérek. Szóval helyenként egész „normális” mozi pereg, amikor valószínűleg beugrott valakinek, hogy az előző részekben adagolták a misztikus részmozzanatokat, azok sem tűnhetnek el. Ennek megfelelően aztán újra előrángatnak pár fantasy momentumot, köztük a „halhatatlanokat” is. A történelemírás úgy tudja, hogy a címadó hősünk a vérzivataros oszakai ostrom idején végérvényesen eltűnt, de úgy látszik, túlságosan jól fial a sorozat ahhoz, hogy Szarutobit végérvényesen kiiktassák. A lezárás ezért talányos, benne rejlik a folytatás lehetősége. Erről az alaposan megnyúzott rókáról valakik még le szeretnének gombolni egy (?) újabb prémet.

A véleményem alapvetően nem változott a mini-sorozatról. Látványos, erőteljes, hiteltelen. A történelem csak álca, egyértelműen a szórakoztatáson van a hangsúly. A trash-horror célközönség a végén azért nem panaszkodhat, folyik a durvulás rendesen. Ha Sonny Chiba és Matsukata Hiroki nem volnának itt, szinte biztos lenne a kudarc, de ők akkora fazonok ebben a műfajban, hogy képesek a hátukon vinni eme képtelenségekkel sűrűn ellátott mesét. Akik beérik egy tisztességgel összetákolt történettel, amit azért látványos bunyókkal szintén bőven elláttak, meg nem finnyásak más téren sem, nyugodtan felvehetik a listára. Egyébként is, nindzsás mozikban hiány van a piacon, azt kell megbecsülni, ami elérhető. Popcorn és Zs kategória rajongóknak egy „must-see” a teljes sorozat, viszont valóban igényeseknek azért tiszta szívvel nem merem ajánlani. Döntsön hát mindenki maga.

Ui: 2015-ös kiegészítés. Azt hiszem, miután "oldmeesee"magyar feliratot készített a sorozathoz, megnő a népszerűsége-