Úgy látszik, az előző New Shadow Warriors filmek, amikről itt pár oldallal odébb szintén lehet olvasni, meghozták a remélt sikert, mert folytatásokat is írtak hozzá. Nem aprózták el, rögtön 4 teljes moziba ugrottak bele.
A szekigaharai csata után a Tojotomi erők visszaszorultak az oszakai vár környékére. A Tokugawák és szövetségeseik fojtogató gyűrűt vontak köréjük, és bár a feladat korántsem egyszerű, tudják, az idő nekik dolgozik. Szarutobi Szaszuke, aki Tojotomi Hidejori nindzsája, fölismeri ezt, miként azt is, nyílt ütközetben megsemmisülnek. Csak egy megoldás marad, megölni az ellenség összefogóját, bízva abban, hogy a merénylet a szövetség szétesését hozza. A cél érdekében Szarutobi Szaszuke kegyetlen kiképzésnek veti alá az embereit, remélve, hogy a kevés számú túlélő majd alkalmas lesz a feladatra. Eközben a Tokugawa fővezért az ellenség elmenekült parancsnoka, Szanada Jukimura aggasztja. A saját Iga nindzsáinak parancsot ad a felkutatására és megölésére. A két nindzsa csapat találkozása csak idő kérdése...
Az amúgy fölöttébb vegyesre sikeredett Azuminak egy jó hatása mégis csak volt. Felélesztette a kissé háttérbe került nindzsa vonulatot. Egyfajta "mini-bummnak" lehetünk a tanúi a filmpiacon. A shinobik ismét szalonképesek a filmes világban, bár korántsem a szó eredeti értelmében. Sőt, inkább ellenkezőleg. Az új történetek ugyanis vérgőzösek, kifejezetten durvák. A történelmi háttér csak körítés, a valóság aztán hamar eltűnik a fikciók sorozatában. Jöhetnek a tinédzser szereplők. Azért persze néhány öreg motorost is mozgósítanak a szakmából, mert valakinek azért a hangulatot sem árt fenntartani. Nyomul a metál zene, magas az elhalálozási ráta, A "heroic bloodshed" nagymestere,Chang Cheh, pedig minden bizonnyal elégedetten nézné a spriccelő piros nedűt, ha még megtehetné. Sorjáznak a technikai rásegítések. (A Predátor valószínűleg elsápadna az irigységtől, ha látná, micsoda álcahálót lehet teremteni pusztán az akarat segítségével.) A misztikum meglehetősen erős a történeten belül, számos rejtély vár még későbbi kibontásra. A régi idők valószerű, igazi drámai helyzeteket hordozó nindzsa történetei eltűntek. (Ilyen a korszellem.) Akik azokat kedvelték, nosztalgiából vélhetőleg megnézik az új filmeket, de aligha fogják átírni miattuk a személyes toplistákat.
Nem könnyű ezekről a mozikról írni, mert semmilyen kötődésük nincs ahhoz a klasszikus történelmi korhoz, amibe helyezik őket, és amelyről annyi kiváló shinobi történet forgatódott már. Sem a jelmezek, sem a helyzetek nem valósághűek, a szereplők viselkedéséről nem is beszélve. (Jó hír: a nindzsanők egyre rövidebb szoknyát hordanak.) Ugyanakkor szép kiállításúak, pazarul fényképezettek, mozgalmasak, rámenősek, és a maguk belső logikája szerint épkézláb történetek. Ha így nézzük, ez az indító mozi sem elviselhetetlen. Japán vadregényes, szemet gyönyörködtető tájain vették fel, látványos effektekkel rakták teli. A történet ugyan nem hihető, de azért nem bugyuta. A két nagy öreg harcos, Sugawara Bunta és Matsukata Hiroki megbízhatóan hozzák magukat, viszont a tini nindzsák összecsapásain csak mosolyogni fognak, akik már láttak valódi harci tudással rendelkező színészekkel leforgatott mozikat. Így hát a harcok ezernyi vágással készültek, enyhén gyorsított felvétellel, közeli kameraállásokkal, hogy a hibák ne legyenek annyira bántóak. Néha azért kinyílik a kameraállás, és a tömegjeleneteknél feltűnően kilóg a képzetlenség lólába. (Az "elvadult" erdőben található kalyiba környékén látható, csodásan nyírt, geometrikus sövénykerítés viszont a rendezőt, Mijakata Takeshit minősíti. Előre bocsátom, azért nem sok ilyen baki maradt a moziban.)
A célközönség minden bizonnyal a 18-25 közötti, horrorfilmeken felnőtt ifjúság lehet. Ők már hivatalosan is megtekinthetik a durváskodásokat, és a rémfilmek rémes forgatókönyvein megedződve a történeteket még jónak is fogják találni. Csak azoknak merem ajánlani, akiket nem zavar az, hogy kitaláció az egész, és nincsenek magas elvárásaik küzdelmi téren. Akkor kapnak egy mozgalmas, misztikummal, vérrel és mocsokkal bőven megrakott filmes szappanoperát. Mert bizony a nagy célig, a Tokugawa uralkodó elleni merényletig még hosszú az út az ifjú hősöknek. Alig vágták ki magukat – persze kellő áldozatok árán - az első komoly zűrből, már ott liheg a nyakukon a következő, még veszélyesebb ellenfél. Folyt. köv, tessék a pénztárhoz járulni.
