A forgalmazók alaposan belehúztak. Alig került ki a stúdióból a második rész, máris a nyakán lihegett a harmadik. A nagy sietségben elhagyták a rendezőt és stílust változtattak.
A Sógunátus korában a muskéta készítés be volt tiltva, csakúgy, mint a hozzákapcsolódó puskaporgyártás. A tilalmat megszegni életveszélyes volt, ezért aki erre vállalkozott, rendkívüli titkolózásra kényszerült. Korrupt hivatalnokok egy egész falut kényszerítenek lőpor gyártásra. Oicsi egy véletlen találkozás révén tudomást szerez a szegénynép sanyarú sorsáról, és nem habozik a helyszínre indulni, pedig szamurájok az ellenfelek. Kész szerencse, hogy ezúttal némi segítség is akad, bár eleinte korántsem egyértelmű, ki a barát és ki az ellenség. Útközben pedig a szerelem újra bekopogtat, vagy csupán tolakodik? Az érintett maga sem tudja.
Oicsi, a ronin. A forgalmazók ezzel az újdonsággal próbáltak újat hozni a sorozatba. Nekem végig az volt az érzésem, ez nem igazi kardforgatónő történet. Valószínűleg már készen állt egy forgatókönyv, és valakinek eszébe jutott, hogy a gyorsabb megvalósíthatóság kedvéért beleírassa a vak hősnő alakját. Két-három, Oicsivel egyenlő fontosságú karakter van a filmben, és az igazán gondos, kimunkált történetvezetés, ami különösen az első mozit jellemezte, odalett. Időnként nem érezni 1-1 jelenetnél, hogy valóban valami fordulattal szolgál. Hirtelen és előkészítetlen események követik egymást, nem túl meggyőzően. Viszont a humor felbukkanása új elem, eddig nem kényeztették ilyesmivel a nézőt. Oicsi néha szinte a kardszentek magaslatába emelkedik.Érezhették azért a stábban, hogy ez már tényleg túlzás, így gyorsan beleírtak olyan jeleneteket is, amelyek az esendőségét mutatják.
A másik jelentős változás a stílusban történt. Minden bizonnyal a nagyobb pénzbevétel kedvéért döntöttek mellette. A harmadik mozi a jól bevált kalandfilm sémákat alkalmazza, kevés vérrel és jelzésszerű erőszakkal. A kedvezőbb korhatári besorolás így biztosítva volt. Azért jó értelemben is kapunk újat, elsősorban a harci jelenetekben. A hősnőnk egyszer még lóhátra is fölpattan! Oicsi két kardosszerű technikája (a tokot is használja) tényleg minőségileg emeli koreográfiát. Bizony, ezek az összecsapások jobbak, mint a nagy Zatoichi kissé sematikus harcai. Az, hogy néhány kiválóan vívó új arc került be a laza szerkezetű moziba, szintén előnynek mondható. A katanákat eddig is sűrűn használták a sorozatban, ez megmaradt, de az összecsapások időtartama hosszabb lett, a statiszták száma megnőtt. Itt meg kell említeni, hogy a Shochiku stúdió kaszkadőrei jobbak voltak, mint a Daiei vállalaté. Hősnőnk „kisegítő csapata” hosszú és pazar befejező leszámolást hoz össze.Ibuki Goro feltűnésének kifejezetten örültem. Az ő jelenléte mindig garancia néhány stílusos vívójelenetre. Azért már kevésbé lelkesedtem, hogy egyes ötletek a Zatoichi mozikból köszöntek vissza. Úgy látszik, végül mégsem bírtak elszakadni a nagy elődtől, pedig az első két moziban még törekedtek rá.
Szerkezetileg nem igazán összeszedett, de kalandokkal bőven megrakott, csambarának fölöttébb alkalmas a történet. Nem limonádé, ám korántsem eredeti. A közönség szórakoztatása a cél, de miért volna az baj? Az új kiadásban, minőségileg jobb képpel, már sokkal jobban tetszett, mint az agyonhasznált VHS szalagról származó változata.
