A szamurájok koráról készült filmek száma fölöttébb magas, de többnyire igen belterjesek, többségükben a klánok speciális gondjairól szólnak. Ez a mozi azért megy ritkaság számba, mert két vonalon lép ki abból a zárt világból. Az egyik, az " idegen barbárok" történetbe vonása - a másik pedig a helyieké. Már a korabeli szamuráj gondolkodás szerint.
A sógunátus vége felé járunk, már megjelentek az első európaiak a hosszú elzárkózás után. A kormány - mint mindig - pénzszűkében van, ezért különösen rosszul jön nekik, hogy Ezo szigetén (ma: Hokkaido) az ainuk elrabolnak egy orosz hercegnőt és váltságdíjat akarnak érte, mert befagyhatnak a lassan alakuló kereskedelmi kapcsolatok. Az udvar 8 kardforgatót küld a helyzet megoldására, akiknek ki kell szabadítaniuk a hölgyet és visszatartani az oroszokat, akik már támadni akarnak. Az egyik szamuráj pedig titkos megbízatást is kap, amiről a többiek nem tudnak...
Az ainuk, Hokkaido őslakói, nem túl kedveltek a japánok körében. Lenézik őket, mert teljesen mások a kulturális gyökereik. Ez máig létező probléma, bár azért csökkenőben van. Az európai nézőben szlávos törzsi szokások érzete bukkanhat fel a láttukon, némi szibériai beütéssel. (Pl.: medvekultusz) Mintha egy régi szovjet filmbe csöppenne vissza az ember, de ezzel vége is az analógiának. Az amerikaiakat inkább az indiánokra emlékeztetik az Interneten megjelentek szerint, különösen a harci taktikát illetően. A törzsi kultúra megjelenítése – helyenként igen nyers formában - fontos eleme a filmnek. Japán kalandfilmben ilyet még nem láttam, igazi ritkaság. Meglepetésként ért az is, hogy Takeda Shingennek, a neves hadvezérnek az ereiben is volt némi ainu vér. Így érthető, miért nem sikerült tartós szövetségi rendszert kiépítenie, minden tehetsége ellenére, pedig az ellenfelei is tisztelték. (Nem kellett az idegen.)
Maga a mozi sok mindenben eltér a szokásos japán formáktól. Más, igen európaias a történet felépítés, a rendezés, de különösképp a kameravezetés. Időnként úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna "Az Ezüst tó kincsébe", vagy valamelyik Jean Marais filmbe. Valószínűleg tudatos alkotói fogásról van szó. A japán közönségnek ez további egzotikum volt az ainukon kívül. Sokszor kifejezetten "ifjúsági kalandfilm" stílusú, amelybe azért japánosan beletenyerelnek 1-1 kemény jelenettel, amelyek aligha élték volna túl a cenzor ollóját errefelé egy 16 éven aluliaknak szánt filmben. A filmbarátok örömmel fedezhetik fel Kurosawa Rejtett erődjének és a szamuráj csemegének számító "Fort of Death" helyszíneit, csak jóval nagyobb mennyiségben mint az említettekben volt. Ez jó, mert pazar a táj. A történet pedig pörög. Van csapda, természeti nehézségek ecsetelése, egyéni konfliktus és a végére egy látványos ostrom. Enyhe - számomra nem túl hihető - szerelmi szál szintén akad. Gondolom, kellett a végső párbaj miatt.
Összességében egy átlagtól eltérő hangulatú, az európai nézőben némi "deja vu"- hangulatot felhozó, szórakoztató és etnográfiai beütéssel rendelkező szamuráj mozit kapunk, ami alkalmas egy kellemes esti időtöltésre. Pár évig fölöttébb ritkaságnak számított, de most már felújítva is hozzáférhető, sőt, "meesee" révén magyarítása is akad.
