A pár ismertetővel korábban már emlegetett Shadow Warriors öt évadon át sikert sikerre halmozott a japán televízióban.Miután azért csak lezárult, de el nem felejtődött, várható volt, hogy előbb-utóbb elkészül a moziváltozata. Ez 2003-ban következett be. Természetesen az eredeti húzónév nem maradhatott ki belőle, vagyis Shinichi "Sonny" Chiba. Ám az idő felette sem múlt el nyomtalanul, így valami új alapötlettel kellett kirukkolniuk az alkotóknak.

A rövid idejű Tojotomi békekorszak nyugodtnak tűnő felszíne alatt még lappanganak a régi indulatok. A Kawachi és a Sanekazura családok többszöri összecsapás után végre egyezségre jutnak, amelyet egy házassággal akarnak szentesíteni, melyben a Kawachi klán Fuji hercegnőt odaadja menynek a riválisainak. Ám a Kawachi klán feje haldoklik, s nincs örököse. A végveszélyt érzékelve a családfő a Tokugawák egyik híres harcosát kéri fel segítségre. Hattori Hanzo nekilát, hogy összeszedje a megmaradt Iga nindzsákat. Az ő feladatuk a hercegnő eljuttatása a házasság színhelyére. Ám az ellenségeik sem tétlenkednek, ezért a kis létszámú, többségében zöldfülű csapatra halálos próbák várnak, mert a frigyet komoly erők próbálják megakadályozni. Nem csoda hát, hogy két másik nindzsa csapat indul el ellenük...

Mint az a rövid bevezető után már sejthető, nem holmi szimbólumokkal teli társadalmi drámát láthat a nagyérdemű. Nem bizony, inkább vérbeli, igazi "japános", nindzsákkal, veszedelmekkel, egzotikus dolgokkal bőven megrakott mozgalmas mozit zúdítanak az ebben egyébként fölöttébb reménykedő néző nyakába. A felépítés az ezerszer bevált sémát követi: "Tálald fel a konfliktust, keríts vezért, mutasd be a jófiúkat kisebb-nagyobb jelenetekben, majd ereszd egymásnak a harcosokat." A módszer megbízhatóan működik. A  felvezetés precíz, kellő rejtély és titok van felvonultatva, egyaránt érdekesek a jó és rossz karakterek hordozói. Sőt, kiváló színészeket vetnek be a kisebb szerepekben is, ami azért nem jellemző erre a műfajra. Miután eltelt pár évtized az eredeti sorozat óta, és nem TV-be, hanem mozivászonra szánt történetről van szó, sok mindent a kor követelményeihez igazítottak. A filmzene modern. Néha andalító, szintetizátorral manipulálva az érzelmeket, máskor nyomulós-metálos, hadd hangolódjunk rá a várható aprításra. Poénos, odamondogatós a szöveg, élénk színekkel teli a képvilág. A jelenetek rövidek, pörgősek, az akcióknál különösen. Élnek a modern technika eszközeivel, de az effekteket nem viszik túlzásba, nincsenek ezer darabból összevágva a harcok. Itt bizony keményen csépelik egymást. Nem árt idejében felhívni a figyelmet, a film helyenként fölöttébb rámenős jeleneteket tartalmaz! Akik nem szeretik a véres elhalálozásokat, inkább kerüljék el ezt a történetet. Modern korunk követelményeinek és ízlésvilágának akarnak megfelelni, meg hogy minél többet csöngjön a pénztárgép. Cserébe aztán kiszolgálják a popcorn mozikon felnőtt nemzedék nem túl magas igényeit. (Kevés duma, dögös zene, sok akció, semmi finomkodás.)

A szereplőgárdából Sonny Chiba a húzónév, ki más lehetne. Igazi "macsós" nindzsa, akinek a szeme sem áll jól. Sosem lehet tudni, mi a célja, gátlástalan, életveszélyes alak. Bár csak kevés harci jelenetet vállalt, de azok igazán mutatósak. Való igaz, az Isten is ebbe a környezetbe teremtette. Remek az "új nindzsa nemzedék" számos képviselője, akik a fiatalok pimaszságával bosszantják a pár régi túlélőt, miközben nyakig belemásznak abba, amiről igazából nem tudnak semmit. Fizikailag keményen megdolgoztatják őket. Ám a rosszfiúk csapata az igazán egzotikus. A Fuma klán vezére, vagy Sarutobi Sasuke extravagáns megjelenítést kapnak. A megjelenítés hitelességére a legkisebb összegben sem fogadnék, de a vásznon lekötik a figyelmet. Visszahoztak valamit a nindzsáknak gyakran tulajdonított misztikus erőből is, de ez szerencsére  csak érintőlegesen van jelen. Ennyi azért még elviselhető, nem vetették el a sulykot.

Summa summárum: A moziváltozat mindenben megfelel a 2000-es évek igényeinek. Fordulatos, kemény, látványos film, amely bár nem hiteles, azért bosszantó túlzásokba sem esik. Egyértelműen a szórakoztatás jegyében készült, nem történelmi drámának szánták. A célközönség más, a kivitelezés is más. A klasszikus drámák kedvelői minden bizonnyal fanyalogni fognak a filmen, nem mondhatnám, hogy puszta sznobizmusból. Alaposabb górcső alá nem vetem a történetet, a nyilvánvaló képtelenségek úgyis szembeötlőek lesznek még a műfajt alaposabban nem tanulmányozók számára is. Egyetlen tanácsot adnék: Nem kell komolyan venni az egészet. Ha ezt sikerül elérni, még szórakozni is tud rajta az ember. Elvégre szép számmal léteznek ZS kategória rajongók. Nekik ez a film, az utánlövésekkel együtt - "a must-see"-nek számít. Fordítás akad hozzá, ha valakit nem sikerült volna elijesztenem az ismertetővel.