A japán filmiparban időnként hullámokban követik egymást a témák. A nindzsák világát a SHINOBI NO MONO sorozat után kissé hanyagolták, bár ez azért nem jelenti azt, hogy ne készültek volna ilyen témájú alkotások. A nagy feltámadásra azért még várni kellett, de csak bekövetkezett. Az elnyűhetetlen Iga klán kalandjaiban még számos lehetőség rejlett. Kudo Eiichi 1980-ban leporolta a témakört.
Iemitsu shógun váratlan halála és a rendezetlen örökösödési kérdés politikai feszültséget, meg zűrzavart hoz az országba. Egyes politikusok nekilátnak a saját pecsenyéjüket sütögetni, melyhez a legkülönfélébb módszereket választják. Ebbe belefér a roninok kiüldözése a fővárosból éppúgy, mint a rablóbandák felszámolása, vagy a vetélytárs megöletése. Miután az út vége a hatalom csúcsa, vagy a sírgödör, az eszközökben nem válogatnak. A Tokugawa örökös elrablása végképp felborítja a politikai rendet. A különféle nindzsa klánok titkos megbízatásokat kapnak, köztük a már hanyatlóban lévő Hattori család is, amely azonban korántsem egységes a hozzáállásban...
A hírneves, valóban létezett (létező?) Hattori család számos moziban tűnik fel. Történelmi szerepük nem kétséges. A Tokugawák bizalmasai voltak, viszont ezenkívül keveset lehet tudni róluk. Nagyon alkalmasak hát mindenféle valós és elképzelt kaland szereplőinek. A forgatókönyv ezúttal szokatlan kiindulópontot választott, haragban vannak az egykori gazdával, s két ágra szakadtak. Az idősebbik fivér hajlandó elfelejteni apjuk megaláztatását és halálának körülményeit, keresi a módot a pozícióba történő visszajutásra. Az ifjabbik viszont a gazdagokat fosztogatja, egyfajta nemes bosszúként. (A nindzsa képzettség révén ez nekik inkább „buli”, mint kihívás.) Kissé hűvös a viszonyuk, amit az is mutat, hogy időnként kiosztják egymást szóban, de a pofonoktól sem riadnak vissza. „Bekavar” az amúgy is zavaros viszonyba egy serdülő lány nővé érése, na meg a halálos rivális felbukkanása, akinek szintén van egy hasonló korú lánya.
Mint az a fenti bevezetőből sejthető, a célközönség a fiatalabb korosztály. A rendező kifejezetten lazára veszi a film elejét, ironikus-parodisztikus a felfogása. Ezek az elemek később sem tűnnek el teljesen. Jó pár „cikizés”, ugratás van szereplők között. A rendező mintha azt sugallná, azért véresen komolyan nem kell venni az egészet. (Ez így is van, amíg valakinek el nem vágják a nyakát. Mert mégiscsak Japánban vagyunk.) A két klán első összecsapása kísértetiesen hasonlít az amerikai futball támadó-védő csapatainak egymásra rontására. A fényképezése ezt sugallja, amire a zene még ráfejel. Leszámítva persze a nindzsák „szabálymódosítását”, miszerint a földre vitt „játékosba” kés szúrandó. Ez az amúgy nem túl finomkodó amerikai szabálykönyvbe sem fér már bele. Watase Tsuheniko, Hattori Hanzo megformálója mifelénk alig ismert, de akkoriban Japánban mint kiváló színészt és harcművészt tartották számon. A színészi képességeit már az elején igazolja, később aztán igazi harci parádét ad elő. (Még sem hozta meg neki az igazi szerencsét ez a mozi, mert a bevezetőnek szánt film után Sonny Chiba kapta meg a főszerepet a TV sorozatban, amely öt évadot ért meg, és nyugodtan mondható, hogy Chiba addig sem csekély népszerűségét az egekig emelte.)
Hattori Hanzo ellenfele a hírhedt Fuma klán könyörtelen, magasan képzett nindzsája. Igazi förtelmes alak. A színre lépésével áttérünk a kalandfilm világába. Aligha spoiler ha leírom, hogy végére aztán a két klán teljes erővel összecsap a vártoronyban. (Tulajdonképpen ezért forgatták le az addigiakat.) Magas szintű, pörgős, hosszú harci jelenet, a legjobb hagyományok szerint. Nincsenek trükkök, - azok a torony látványos pusztulására maradnak,- csak kiválóan képzett kaszkadőrök.
Kudo Eiichi, a rendező, végig több húrt penget. Kedélyeskedik, majd akcióba megy át, drámát visz a színre, néha, teljesen váratlanul, alaposan bekeményít. Igyekszik fenntartani a célközönség gyorsan változó érdeklődését. Hangulatteremtő képessége ezúttal sem hagyja cserben. Az igazi bravúr az, hogy ebben a stíluskavarodásban képes rendet tartani, a film nem esik szét. Ilyen stílusú nindzsa mozit még nem láttam. Szokatlan, de egyáltalán nem rossz, sőt!
