Japánban szép számmal készültek csambara sorozatok az évek folyamán. Sok eltűnt a süllyesztőben, de néhány közülük máig keresett a rajongók körében. Ilyennek mondható például az 1980-ban indult Kirisute Gomen, a Tokyo TV társaságtól, amely 3 évadot ért meg. Nos, azt rögtön leszögezhetjük, nem véletlenül maradt fent a rostán. A legkiválóbb sorozatok közé tartozik. Maga a cím arra a kiváltságra utal, miszerint a rendőröknek joguk van a bűnösökkel a helyszínen végezni, - mellőzve a olyan bürokratikus formaságokat, mint a tárgyalás, ...:) -és a holttesteket elrettentésül a közszemlére hagyni.

A hosszú életű és uralkodású Ienari sógun uralkodásának korszakában járunk. A fejtől kiindulva rothad a társadalom. Az országot, benne a fővárost, elönti a korrupció, az erőszakoskodás. A törvényeket semmibe veszik. Maguk a szamurájok sem állnak azon az erkölcsi magaslaton, amire egyébként olyan szívesen hivatkoznak. Sok közöttük a mindenre kapható alak. Ám korántsem mindenki. A sóguni udvartartás egy magas rangú politikusa titokban új szervezetet hoz létre. Néhány, harci képzettség és tisztesség alapján kiválasztott harcos különleges, egyben titkos megbízatást kap. A feladatuk, a helyszínen végezni a gonosztevőkkel. Csak kizárólag a megbízójuknak kötelesek engedelmeskedniük, és sem személyre, sem kasztra nem kell tekintettel lenniük. Álcázásul a főváros egyik jelentéktelen őrházában teljesítenek szolgálatot, a helyi rendőrség tehermentesítésére. A kis csapat a lakosság apró-cseprő ügyeit intézi napközben, mialatt árgus szemekkel figyelik a gazembereket, és gyűjtik a híreket. Éjjel azonban átalakulnak kérlelhetetlen igazságosztókká, s elindulnak, a feladatuk szerint.

Az első évadban a legkellemesebb meglepetés számomra a történetek sokoldalúsága volt. Hitelesnek tűnő bűnügyeket tálaltak, klánintrikákon, lopáson, lánykereskedésen át a családi drámákig. A helyi Sherlockoknak elég nehéz dolguk van, mert a nagyváros élete sok minden, csak nem szervezett, nem könnyű begyűjteni a szükséges adatokat. Ennek ellenére fölöttébb jó százalékkal teljesítenek. Az epizódok pörgőek, gyakran előkerülnek a kardok. Nakamura Kichiemon a vezéralak. Őt leginkább Black Cat (Kuroneko) ifjú szamuráj nyomozójaként találhatják ismerősnek a nézők. Elsősorban kabuki és TV sorozat színész, mozikban sajnos kevéssé elérhető. Nagato Isamu a másik nagy név. Ő már a Three Outlaw Samurai-tól a Kardforgatónőig számos mozifilm sztárja volt. Ibuki Go pedig a csambara történetek kedvelt színésze. A kiváló trió tesz róla, hogy a történetek színészi és harci vonulata egyaránt élvezetes legyen. A negyedik nyomozó inkább csak kiegészítő karakter, igazából alig vehető észre. A minden lében kanál helyi újságíró és a parancsnokért epekedő vendéglősnő adják a humort, a titokzatos, kémkedő szerzetesnő a rejtélyt, de a jószívű prostituált alakja sem hiányozhat. A lényeg egy ilyen sorozatnál a harci jelenetek minősége. Nos, csak a dicséret hangja szólalhat meg az ügyben. Kár lenne elemezgetni, látni kell. A parancsnok úr „névjegye”, a fő gazembereknek tartogatott homlokvágás igazi szakmai bravúr. Az első évad egyszerre vidám, mozgalmas, látványos és pikáns. A maga korában számos csörtét vívtak miatta a fölöttébb vaskalapos cenzúra bizottsággal a TV társaság ügyvédei.

A második évadban már hangsúly eltolódások vannak. Míg a kezdetek inkább  a közrendűek világának bűntényeit mutatták, az új epizódokban már a hatamotók köréig jutnak. Ők a szamuráj világ csúcsán ülők, a pénz elosztói és bezsebelői, de korántsem gáncstalan lovagok. Viszont maguk is képzett kardforgatók és a testőrségük sem lebecsülendő. Igazságosztó hőseink tehát jól teszik, ha óvatosan járnak el. Eszerint is viselkednek, egészen a lezárásig, ami természetesen már a harmadik évad felvezetése volt. Minden bizonnyal érezhette az alkotó gárda, hogy túl nagy az emberhullás a kedélyes hangvételhez képest. Így a rendőrcsapat új megnevezése "demon guardhouse" lett narrátor szövegében. A napvilágnál  elfogadható álcájuk lehull róluk amint az éj leple alatt nekiindulnak hidegre tenni a bűnösöket. Olyan gárdává lesznek, amelyet érdemes távolról tisztelni. Sötétebbek, keményebb tónusúak a történetek, és korántsem mindegyik zárul boldogan. Hőseink nem csodatévők, hanem esendő emberek, képességeik, lehetőségeik behatároltak. A sorozat legjobb epizódjait kapjuk, legalábbis az én megítélésem szerint. Növeli a realitás érzetét, hogy lezárásként kemény csapást mérnek rájuk, oszlatandó a Superman mítoszt.

A harmadik, egyben utolsó évad valószínűleg a könnyebb eladhatóság jegyében készült, bár a cenzúra bizottság idegesítése még nagyobb teret kapott. Ugyanis az addig fölöttébb hölgytisztelő, őket ügyesen kerülgető főfelügyelőnek nagy ütés jut a fejére a második sorozat lezárásakor. Úgy látszik, néha határozottan hasznos az ilyesmi, mert múló amnéziája után szinte élveteg hajlamokkal tért vissza. Nem csupán ennyi a változás, új fiú szintén jön a csapatba, a helyszín pedig kibővül a vidéki Japánnal. Képileg jobbak az epizódok, kevesebb a sötét jelenet. A tempót eddig sem érhette komoly szemrehányás, de az elején és végén nyugodtan kiérdemlik az "akciófilm" megnevezést az egyes epizódok. A nindzsák sem maradnak ki, a jakuzák szintén fel-feltűnnek, változatosabbak hát az ellenfelek. A fő ellenség pedig maga az alvilág titokzatos ura. Azért teljes örvendezésre nincs ok. Az eddigi hiteles miliő fokozatosan oszlik, a kalandfilmek kevéssé hihető eszköztára tolakszik előre. Az utolsó 4-5 résznél már egyértelműen érezhető, mindenki, színész és forgatókönyvíró is tudta, nincs tovább. A lezárás hiába látványos és nagy iramú, a titokzatos főnök kilétének megoldása a sorozat leggyengébb láncszeme lett. Naiv és hiteltelen. Kár érte. Ami mindvégig hibátlan maradt és maradéktalanul dicsérhető, az a harci jelenetek intenzitása és pazar kivitelezése. Nem csupán a főszereplők, hanem a statiszták is képzett vívók, így olyan beállításokat vettek fel, hogy az ínyencek sem szólhatnak egy szót sem. Különösen a szűk tereken lezajló, sok szereplős  harci kavalkád tálalása magas szintű. Még a Sonny Chiba és a csapata (Japan Action Club) fémjelezte Shadow Warrior sorozattal összehasonlítva sincs benne kivetnivaló.

A Kirisute Gomen évadjai a legjobb csambara sorozatok közül valók, a szamuráj vívás kedvelőinek feltétlenül begyűjtendőek. Sajnos, felújított, külön fájlban lévő szöveggel a sorok írásakor nem elérhetőek, csupán égetett angolságú verziókról tudok.