Az újraforgatás nem mai találmány, régebben szintén éltek vele a stúdiók. Részben a pénzcsörgésre vágyás volt erős, máskor egy rendező állt elő valami új ötlettel, netán egy tehetségesnek tartott színészt akartak az élvonalba emelni általa.
Egy ifjú szamuráj rohan a kijelölt párbaj színhelyére és még időben érkezik hogy győzelemre fordítsa a vereséget, de a tragédia azért őt is megérinti. Csakúgy, mint a népszerűség és a szerelem. Két jellemes ember ismeretsége nem mindig végződik igaz barátsággal, ha közbeszól a végzet. Márpedig ezúttal sűrűn látogatja a szereplőket, felborítva az életük megszokott rendjét.
Nem, nincs tévedés. Ez bizony a Samurai Vendetta (Hakuoki) remake-je. Potom 10 évvel az eredeti után készült, ami a DAIEI esetében jellemzőnek nem mondható megoldás. Azért érdemli meg az ismertetőt, mert az a ritka eset fordult elő, hogy az újraforgatott változat állja a versenyt az eredetivel, sőt bizonyos tekintetben még jobb is lett. A már az első változatnál is dicsért forgatókönyvnek ebben nagy része volt. Az új változat kissé rövidebb, feszesebb tempójú, alkalmazkodott a változó igényekhez, de megmaradtak a lényeges pontok, így igazi erőteljes filmet kapunk. Jobban koncentrál a megindítóan szép, tragikus szerelmi történetre, még az első változatnál is erősebben. Szeretném leszögezni, európai szemnek is megfelelő, szó nincs holmi szirupos ömlengésről! Igazi érzelmeket hoz elő a nézőből, azokból is, akik talán maguknak sem vallanák be, hogy ilyesmi lekötheti őket. Van egy másik lényeges változás is, ami szintén erényévé lett a filmnek. Az eredeti mű szép, elegáns, emelkedett stílusát felváltotta a testközeli fényképezési-rendezési felfogás. Ezáltal a nézőt bevonják a cselekménybe, így fokozva az érzelmi hatást és kiválóan működik. A harci jelenetek intenzitása a felerősített hanghatásokkal a The Sword of Doom összecsapásait idézi, s aki látta a filmet, az tudja, ez nem rossz ajánló. A kor követelményeihez alkalmazkodva, a képi megvalósítása helyenként bizony rámenős lett.
A főszereplők (Kojiro Hongo és Matsukata Hiroki) nálunk kevésbé ismertek, de méltó utódai a Katsu-Ichikawa párosnak. Közülük Matsukata vitte többre, aki több megkezdett filmterv esetében ugrott be Raizo helyére annak betegsége, majd hirtelen halála után. Az eredeti mozi egyik legjobb mozija volt a nagy sztárnak, a népszerűségét az egekbe röpítette. Úgy hiszem, ez az újra forgatás egyfajta jutalom volt a színészpalánta számára, hogy előtte vállalta a kockázatot. Bizony, Ichikawa helyére lépni igazi kockázat volt, ami bukás esetén alaposan megakaszthatta volna egy pályakezdő karrierjét. Érdekesség még, hogy vannak olyan további háttérszereplők, akik az első változatban megformált szerepüket ismét eljátsszák. A mozi a korát megelőző felfogásban készült, közelebb áll a mai filmkészítési szemlélethez, mint az akkorihoz. Csodálom, hogy még nem adták ki a felújított változatot, mert a mai piacon komoly érdeklődésre tarthatna számot. Nagy mértékben ajánlott a harcos, kalandos, erős érzelmi töltettel rendelkező filmek kedvelőinek.
