Időnként belenyúl az ember a lecsóba. Ezt a mozit Tamba Tetszuro kedvéért szereztem be, hiszen ő a csambarák világának egyik igazi állócsillaga. Nos, neki sem jött be minden.

Shiro, az öldöklésbe belefáradt bérgyilkos, a piroslámpás negyedben köt ki, ahol a Bohachi klán befogadja. Ők a prostituáltak gazdái, akiknek a törvényük szerint csak a pénz számít, az emberi erkölcs nem, sőt Isten sem. Ám a legális örömtanyákon kívül számos törvénytelen is működik, erős szamuráj támogatással. Shiro új feladata ezek felszámolása, a fölösleges kuncsaftok elrettentése gyilkosságok által. Nekilát a véres munkának, ám a másik oldal sem tétlenkedik, roninokat és nindzsákat fogadnak fel. A vigalmi negyedben elszabadul a pokol...

Ahogy az sejthető, ez egy igazi sexploitation, de a nívósabb fajtából, amit több tényező biztosít. Az első a rendező személye. Ishii Teruo számos kultfilm alkotója. Bizarr világképe, provokáló stílusa mellett határozottan van hangulatteremtő képessége és vizuális fantáziája. Önkéntelenül felmerül az emberben, miért nem "normális" filmekben kamatoztatja képességeit. Ő az ötletgazda, s tesz róla, hogy a jelenetek ne fulladjanak önismétlésbe. A talányos cím arra utal, hogy a klán az összes erkölcsi alapelvet tagadja. (Neki való téma, az biztos.) A másik húzónév ugye Tamba Tetszuro, mint azt az elején írtam, aki számos szamurájfilmet vitt már el a hátán. Most a csőbe húzott, kábítószer függő, lezüllött harcos jutott neki. Kell is, hogy ott legyen, mert az "egyedül a tömeg ellen" típusú vívójelenetekhez képzett harcos szükségeltetik. Szereplése garancia a látványos összecsapásokra, amikkel nem takarékoskodik a rendező. Szép pénz is állhatott az alkotók rendelkezésére, mert elsőrangú az operatőr meg a film kiállítása, jóval a műfaj átlaga feletti. A forgatókönyv első harmada bármely akciófilmbe átvihető lenne. Aztán persze lanyhul a dolog, csak a "lényeg" marad. Mármint az, hogy az egyik pikáns jelenettől a másik vérfürdőig eljusson a sztori. Végül akkor a "fontos dolgokról" is: a Bohachi klán férfiai és asszonyai révén a húsvásár japán piacáról aprólékosan ki lészen okítva a kedves néző. A szokásos sexploitation mozik milyen jellegű jeleneteinél kissé csípősebb, de főként ügyesebb beállításokkal dolgozó rendező ezt az igényt is kiszolgálja.

Ez a mozi az átlagnézőnek is kedvére lesz, mert nem közönségeskedik a megvalósításban, a ploationok rajongóinak pedig kötelező darab a remekül felújított opusz. Szóval, tulajdonképpen minden rendben. Leszámítva, hogy én nem az ilyen blődliség határán egyensúlyozó filmeket szeretem. Pech.