A harmadik rész elején ezt a feliratot olvashatjuk: „Tamura Masazaku Special”. Ez azért sok mindent elárul. Ilyen csak közkedvelt csambara sztároknak jár, akiknek a nevével bízvást eladható az áru. Egyúttal nyilvánvaló, mire számíthatunk.
Nemuri vidékre indul a fővárosból. Az Akita klán közismert hollandiai festményeit szeretné megnézni. Mint annyiszor már, ezúttal is rosszkor érkezik valahová. A tartomány éhínségtől szenved, és a klán elszánt kamarása tiltott kereskedelemmel próbálja menteni a népet a szenvedéstől. Számítanak a Sógunátus kémjeire, ezért számukra Kyoshiro több mint gyanús. Kedvelt roninunknak pedig tényleg van vaj a fején, bár nem egészen úgy, amint az feltételezik. Ám megérinti a látott szenvedés, a napi szinten megtapasztalt tragédia, és egy prostituált segítségére siet. Amivel újabb bajt zúdít a fejére, mert a lány származása titkot rejt. Az éhínség csillapítására szánt jelentős összeg viszont túl nagy kísértés egyesek számára…
Miután két stílusos filmmel nyitottak a tévések valószínűleg úgy gondolták, itt az ideje azzal előállni, amire egyébként a sorozat fölöttébb alkalmas. (Megjegyzem, azért nem siették el a dolgot. Három év kellett az új kaland létre jöttéhez.) Jöhetett tehát a közkedvelt csambara, az mindenkor népszerű. Stábot nem váltottak. Inoue Akira, aki az előző részben még a művészeti tehetségét csillogtatta, ezúttal mint kalandfilm rendező bizonyít. Szó nem érheti a ház elejét. A kiinduló helyzet hiteles. Az idejétmúlt társadalmi-gazdasági rendszert a vége felé hatalmas éhínségek tizedelték. Miután a termőföld nagysága véges volt, a kormányzat mindenféle eszközzel igyekezett feloszlatni a klánokat, hogy a birtokaikat megszerezze. Így mentették magukat, míg a szerencsétlen jogfosztottak teljes reménytelenségbe süllyedtek. 
Nem csoda hát, hogy ilyen helyzetben olcsó volt az emberélet. A megalapozott felvezetést tovább javítják az egyéni titkok. Szinte mindenkinek van valami takargatnivalója, amiért akár ölni is képes. Önfeláldozás, mohóság, tragikus múlt, sértett érzelmek jönnek sorban, hogy csak néhány példát említsek a felhozatalból. Külön érdekesség az első TV mozi egyik főhősnőjének a visszahozatala. A szépszámú konfliktushelyzet révén bőven van alkalom arra, hogy előkerüljenek a kardok. A sokrétű problémahalmaz lehetőséget biztosít a színészi beleélésre, továbbá nem papirosízű a történet. Szokás szerint mutatós a kiállítás, változatosak a helyszínek. A zene finom, mélabús felhangokkal. Egy ilyen kalandfilm esetében létfontosságúak a jó vívójelenetek. Tamura bizonyítja, megérdemli a „különkiadást”, amelyhez remek partnereket kapott.
Összegezve a dolgokat, egy igazán stílusos, mozgalmas kalandos történetet láthatunk. Hitelesek a helyzetek, mind társadalmilag, mind érzelmileg. Igazi nagyformátumú dráma azért nem lett belőle, de csambara viszonylatban kétségtelenül a nívósak közé tartozik. A műfaj rajongóinak bízvást ajánlom.
