Megesik néha, hogy a pontos adatok vezetik félre az embert. Ha valaki a címből, Ichikawa hírnevéből és a rendező személyéből indul ki, és valami dögös kalandfilmet vár, az csalódni fog. Ugyanis nem akciófilmet fog kapni. Ez a mozi azt mutatja meg, mitől lett híressé a Nemuri filmek alapjait adó "Son of The Black Mass" sorozat írója, Shibata Renzaburo. Összetett cselekményvezetés, számos apró, ám fontos részlet, amelyek bármikor a feje tetejére állíthatják a néző film közbeni számítgatásait. Nemuri személyiségének az összetettsége sokkal jobban kijön, mint az első részben. Ichikawa innentől kezdi igazából kidolgozni a mozgás- és gesztusrendszert, ami majd végigkíséri a főhőst a sorozatban. Belepillanthatunk a főhős titokzatos múltjának egy kis részletébe és rögtön újabb kérdések merülnek fel. A többi szereplőnek is bőven jut a fordulatokból, így az átlagos kalandfilmeknél nagyobb tere nyílik a színészi játéknak. A komplexitás végighúzódik a filmen, de nem teszi nehézkessé a megértést, mert az emberi motivációk teljesen világosak.
Rossz idők járnak a fővárosra. Csavargók, mindenre kapható roninok, zsebtolvajok keserítik a békés lakosság életét. Ráadásul megjön Nemuri Kyoshiro is, aki egy nap alatt számos ellenséget szerez. Párbajozik, majd megvéd egy jelentéktelen külsejű öregembert, akiről kiderül, hogy egy kissé különc, ám nagyhatalmú pénzügyi tanácsnok a sógun udvarában és keményen nyirbálja a gazdagok luxus kiadásait a szegények megsegítése érdekében. A kéjenc sógun számos lányának egyikével is így jár el, ezért veszélybe kerül az élete. Nemuri felcsap az öreg önjelölt védelmezőjének, bár a két különc kapcsolata egyáltalán nem zökkenőmentes...
A rendező Misumi Kenji a korai filmjeinek a stílusát követi, képkomponáló és hangulatteremtő képessége jól érvényesül. Gyors, pörgős harci jelenetei, rövid jelenetes vágástechnikája csak a film vége felé kerül elő, eleinte inkább a jellemábrázolásra fordít figyelmet. Teljesen más a kameramozgatása, jelenet beállításai, mint amiket az első filmben Tonuko Takazánál láttunk. Sokkal jobban visszaadja a magányos ronint övező titokzatos légkört.
Bár kronológiai sorrendben nem az, nekem mégis ez az első "nemuris" film, mely ha a hagyományos értelemben nem is nevezhető kalandfilmnek, mindenképpen jó felvezetése egy érdekes karakternek. Kedvet csinál a főhős alaposabb megismeréséhez. Ezt az epizódot még újabb 10 rész követte Raizóval, így valószínűleg még számos fogyasztó gondolta így.
