A rendező híres "Samurai Revolution Trilogy" darabjának második része. Míg az első moziban a legfelsőbb körökbe tartozó elvakult gazembert kaptunk, ezúttal egy középszerű udvaronc igyekszik elérni a nagyformátumú politikus szerepét, de egészen mást kap, mint amire számít. Viszont azt, amit megérdemel. Szerencsére a középszerűség ennyivel le is lett tudva a filmeben, mert minden más magasan fölötte áll.

1678-ban, a Sógunátus korai időszakában, már mutatkoztak a bürokratikus államrend okozta problémák. Az új földadó lázadásokhoz vezetett, melyeket a kormányzat kivégzésekkel igyekszik letörni. Ám a rendszeren belül is vannak ellenállók, egész magas körökig vezetnek a szálak. Ellenük is megindul a hajsza. Az egyik menekülő a barátjánál próbál elrejtőzni, akit így gyanúba kever. Az ártatlan szamuráj családja áldozatul esik a törvényszolgák hatalmaskodásának. Az elkeseredett ifjú csatlakozik a reformokért küzdőkhöz, akik nagyszabású merényletet készítenek elő....

Lehet hogy Eiichi önmagát nem sorolta a lázadó nemzedékhez, de a meséi azt a vonulatot követik, ami az oda sorolt rendezők munkáit jellemzik. Választott témáiban visszatérő elem a korrupció és önkény elleni elszánt küzdelem. Az 1960-as években ezeknek a történeteknek erős "áthallásuk" volt.  Az ő nagy újítása az volt, hogy a politikai, drámai történeteket ötvözte a közkedvelt jidaigeki műfajjal. A közönség lelkesen fogadta a pazar, hosszú akciójelenetekkel vegyített, de drámai pillanatokban sem szűkölködő alkotásokat. Így van ez ebben a filmben is. A fordulatos történetvezetés átkalauzolja a nézőt a legmagasabb körök világától a nagyváros elhanyagolt külső övezetéig, miközben érdekes, változatos élettörténetű karakterek sora bukkan fel a legkülönfélébb, embert próbára tevő helyzetekben. Eiichi nem idealizálja a hőseit, sőt, épp ellenkezőleg. Az teszi igen egyedivé a munkáit, hogy alaposan odamondogat a másik oldalnak is. A nép nevében fellépő szamurájoknak semmi kapcsolatuk nincs a köznéppel, a küzdelem az uralkodó kaszt belső meghasonlottságát mutatja. Az utca emberének csak a felfordulás és menekülés "jut" a váratlanul felbukkanó kardok elől.

A merénylők között megszállott, gyilkos kéjvágytól hajtott éppúgy akad, mint lelkes elkötelezett. Maga a főhős is csak egy kényszerpályára került szamuráj, nem reformer. Jellemző, hogy a rendező nem a merénylőknek adja meg a vétkes megbüntetésének lehetőségét, hanem olyasvalakinek, aki önmaga sem tudja, miért keveredik bele a dologba. Eiichi a nevéhez szorosan kapcsolható, filmjei egyik fő vonzerejét adó harci jelenetekhez ezúttal különleges technikát választott. Kézi kamerával veti be magát az események középpontjába, így a néző átélheti, milyen lehetett egy merénylet belülről szemlélve. Nála nincs balettfinomságú, gondosan kimért, szép, de egyben halálos, mégis esztétikus harci koreográfia, ami oly gyakori eleme a csambara moziknak Van viszont kavarodás, csapkodás, rémült emberek kétségbeesett önmentési kísérlete, vagy önfeláldozó rohama. Hősei a kanálisban, sárban vívják harcukat és halnak meg, semmi nemesség nincs pusztulásukban. Rájuk inkább jellemző az elkeseredettség, ami pusztító dühben ölt testet. A veszteség pedig mindkét oldalon nagyon fáj. Fennköltség tehát nincs, mégis megragadó a küzdelmük, a technikai kivitel pedig lenyűgöző. Átjön a képernyőn, hogy nehéz és veszélyes forgatás volt.

A mozi bővelkedik remek alakításokban. Oly nagy számban, hogy túl soká tartana ecsetelni őket. Hira Mikijiro, Chiezo Kataoka, Kotaro Satomi, Ryutaro Otomo és még sokan mások szerepelnek. Mindannyian az 1960-as évek színészgárdájának kiemelkedő személyiségei. Győződjön meg róla mindenki a saját szemével.

Az alternatív cím, amit talán "A nagy gyilkolászás"-nak lehetne fordítani, jobban kifejezi a rendező szándékát, mint a forgalmazásba került változat. Az üzenete is egyértelmű: Nem lehet társadalmi változást elérni egy kis csoport forradalmárral, a nép bevonása nélkül. Fontos és jó mozi ez a 60-as évekből.