Miután a Tokugawa-Tojotomi ellentétkör tovább már nem volt járható út, valami újjal kellett előrukkolni a sorozat folytatásához. Nézzük, mit találtak ki.
Kirigakure Szaizo, mielőtt elesne a reménytelen shimabarai lázadásban, megoszt egy titkot a fiával. Miszerint azt, hogy akit eddig a testvérének hitt, valójában a Szanada klán hercegnője, akit meg kell védeni a Sógunátustól. Jó 10 évvel később az ifjú Szaiszuke, aki akkorra már képzett nindzsa, apja nyomdokát követve, a Tokugawák ellenfeleit segíti. Miután a sógun meghalt, az örököse pedig kiskorú, néhány politikus hatalomátvételt fontolgat. Az országszerte elégedetlenkedő roninoknak pedig tehetséges vezérük akadt. A nyugodtnak tűnő felszín alatt tehát izzanak az indulatok...
Az örökösödési sorrend minden hatalmon belül fontos, így volt ez a szamuráj korban is. A nagy létszámú, reménytelen életformában tengődő roninok állandó problémát jelentettek a kormányzatnak, csakúgy, mint a bosszúra éhes nindzsák. A valós körülményekbe ágyazott fikció a hitelességet ügyesen imitálja, a történet hihető. Pergő, mozgalmas indítás jellemzi a filmet, ami kissé lelassul, amikor átlépünk a politika ingoványos területére. Miután a játszma tétje a hatalom csúcsára kerülés, vagy a pusztulás, a "játékosok" nyakatekert, homályos megfogalmazásait bizony nem könnyű követni. Szerencsére ezt a nehézkességet ellensúlyozza néhány valóban váratlan csavar a történetben. A végére persze letisztulnak a frontok, előkerül a "jól bevált" fegyveres leszámolás, ismét felgyorsulnak az események. Összecsapásokban pedig nincs hiány. Merénylet a földesúr ellen, roninok kontra szamurájok, nindzsák egymás és mindenki más ellenében. Surikenek, füst- és gyújtóbombák, dobókések repkednek a levegőben, mindenféle riasztó külsejű, életre fölöttébb veszélyes eszközök kerülnek használatba. A kormány zsoldjában álló Koga nindzsák és az örök lázadó Iga shinobik harca áthúzódik a teljes mozin. Erdőben, háztetőkön, padló alatt egyaránt megmérkőznek. Soha nem lehet tudni, ki a beépített ember. A két nagy ellenfél ezúttal az ifjú Szaiszuke és a tapasztalt, minden hájjal megkent politikus, Matszudaira Izunokami. (A Matszudaira klán valóban több nagyon tehetséges államférfit adott a Sógunátusnak.) A rokonszenves, kiválóan felkészített nindzsának meg kell tapasztalnia, hogy a politikai játszmákban ő bizony még csak zöldfülű. Ichikawa az eddigi legnagyobb fizikai kihívással szembesül a sorozaton belül, de megoldja. Riválisa mestere az érzelmi, hatalmi manipulálásnak. Tamura Takahiro remekül teljesít a sima modorú, jelentéktelennek tűnő, ám annál élesebb eszű cselszövő szerepében. A rendező, Mori Issei az akciójeleneteket elsőrangúan oldja meg, az emberi kapcsolatok érzékeltetésében számomra kevésbé volt meggyőző. De miután ez nem drámai alkotás, hanem kalandfilm, alapjában véve nagy hiányérzet nem marad a nézőben.
A már említett, nehézkesen követhető összeesküvési részt leszámítva egy akciódús, számos nindzsa technikát felvonultató, látványos történetet kapunk cserébe a szabadidőnk feláldozásáért. Lehetne rosszabbul is eltölteni. Nyugodtan felvállalható kockázat.
Megjegyzés: Érthetetlen a cím. Az ifjú Saisuke egyáltalán nem az utolsó Iga nindzsa, az kiderül egy erdei találkozásból. Maga a történet sem erre lett kihegyezve. A történet nagyjából az 1637-51 közötti időszakban játszódik. A folytatásból kiderül, miért kerül ez ide.
