Toshiro Mifune, aki nem igazán volt elégedett a japán stúdiók nyújtotta lehetőségekkel, megpróbált a saját lábára állni, és maga kezdett filmeket gyártani és forgalmazni. Voltak köztük hagyományos, moziba szánt történetek, mint az Incidens At Blood Pass (Machibuse), de TV-s produkcióktól sem zárkózott el. A legnagyobb vonzerő természetesen önmaga volt. A magányosan vándorló harcos alakjánál pedig keresve sem lehetett volna tőle alkalmasabb személyt találni a Yojimbo óta. Néhány okos ember összefogott a Miune Productions-nál és a Fuji Tv-nél, s megszületett a nem túl eredeti, de a sikert nagyvalószínűséggel hozó LOWLY RONIN alakja. Ő maga egyszer, fiatalabban, már eljátszotta ezt a karaktert a RONIN IN THE WILDERNESS sorozatban, ami szintén TV képernyőre volt szánva. A hatodik X-en felül megint belevágott.
Egy kis városka lakóinak nagy örömére a helyi jakuzákat alaposan eldöngeti az általuk testőrnek felvett ronin. Tőlük jobban már csak egy fiatal parasztlányka örül, aki pont ilyen erős embert keres a falu gondjainak megoldására. Felkéri hát, hogy szabadítsa meg a népet egy olyan klán minisztertől, akinek uralma alatt a lázadás határára jutottak a tartomány lakói. A leányzó nem tudja, micsoda vihart kavart a testőre lelkében a megbízatással. A harcos mintegy 30 év után megy vissza a gyermekkora tartományába, ahol jóval zavarosabb állapotok fogadják, mint amire számított. Bonyolult örökösödési vita zajlik, pénzügyi és hatalmi harc dúl, melynek híre már Edóig, a sógun palotájáig jutott. A roninnak egyszerre kell szembenéznie saját, feledni vágyott múltjával és a jelen veszélyes cselszövőivel.
A DVD kiadás furcsaságai folytán az eredeti nyitó epizód csak harmadik volt a sorban. Van is némi kavarodás ebből a neten egyes forgalmazóknál. Én is hamarébb láttam a 2. és 3. epizódokat, mint magát a bevezetést. Az első érzésem az volt ezt a részt látva, hogy eredetileg mindössze egy folytatás nélküli, egész estés TV mozi lehetett a tervekben, ami lezáródik és kész, nincs tovább. Ugyanis ez a mostanra „pilot epizóddá lett” történet nagyban különbözik a folytatásoktól. Eltér a stílusában, amely meglehetősen eklektikus. A bevezető percek a nem japán nézőnek nehezen viselhető „humoros” bevezető, afféle Bud Spencer stílusú bunyóval, eltúlzott grimaszokkal, ugráló bohócos „színjátszással” telnek. Szerencsére elég gyorsan túllép ezen a rendező, a továbbiakban már az elvárható színvonalat hozza, az amúgy képzett Ikehiro Kazuo. A másik feltűnő dolog, hogy Mifune lényegesen kevesebb színrelépést kap eleinte, mint azt egy főszereplő-producer esetében gondolná az ember. Úgy tűnik, a mester szigorú volt önmagához. Meg igényes a szereplő válogatásnál. Jól ismert moziszínészek tűnnek fel a főbb szerepekben. Őróla kár volna ömlengeni, mint mindig, a puszta jelenléte színt visz a képernyőre. Szerencsére a kezdeti botladozások után helyreáll az egyensúly, és egy gondosan kivitelezett, kimunkált kamaradráma bontakozik ki. A közismert témák vonulnak fel persze, becsület és hatalomvágy ellen, ravaszság küzd az óvatossággal, mindkét oldal elszánt, s kullognak körülöttük a lehulló koncra vágyók. A nézőnek nem árt alaposan figyelni, mert a részletek kissé nehezen követhetőek a sok név miatt, de miután az alapkonfliktus feltárul, már sínen vagyunk, könnyű beleélni magunkat a történetbe. Ami egyre javul, egyre érdekesebbé lesz, viszont a lezárás viszont megint a bevált receptekhez nyúl. Szóval, azért nem fenékig tejfel minden.
Összességében az epizód színvonalát hullámzónak kell mondjam, de az erős átlagot mindenképp eléri. Viszont a ronin életének meghatározó eseményeit mutatja be, ezért jól jön az ismerete a további történetekhez. Amelyekben már egy sokkal gondosabban felépített karaktert láthatunk majd, jól fogyasztható mesék sorozatában. Mert a bevezetést szűk egy évvel később újabb 2 epizód követte, majd pedig még 3 történet forgatódott le. Remélhetőleg ez elég meggyőző bizonyíték rá, hogy nem nagyolták el a magányos hős kalandjait.
