Szamurájok és Krisztus követői. Ez a párosítás valahogy sehogy nem volt igazán nyerő. Az életben – némi kivételtől eltekintve - inkább ellenségeskedtek, mint barátkoztak. A mozivásznon ugyanez a sors várt rájuk.  Itt, ebben a moziban sem más a helyzet.

A Tokugawák sosem nézték jó szemmel a keresztény hittérítőket. A portugál és holland tűzfegyverekre viszont egy ideig szükségük volt, ezért, ha beszorítva is egy-két kisebb területre, eltűrték a szerzetesek jelenlétét. Aztán 1638-ban őket tették meg minden rossz forrásává, pedig abban a híres lázadásban a keresztény szamurájokon kívül a volt Tojotomi hívek, kereskedő és parasztok szintén részt vettek. Pedig ők korántsem Krisztus hitét követték. A kormányzatot viszont úgy megijesztették, hogy bűnbakot kreáltak belőlük, több évszázadra valót. A filmes ezzel bizonyára tisztában voltak, de a forgatókönyvben egy kalandfilm esetében nem a tiszta tények játsszák a főszerepet. Hanem Sonny Chiba, de erről majd később. Így aztán megszületett egy misztikus, európai szemmel sokszor nehezen értelmezhető történet, de hát nem is mi ízlésünknek akartak megfelelni.

Shiro Amakusa, a keresztény szamurájok vezére, megtagadja a hitét és a fekete mágiához fordul, hogy bosszút állhasson a lemészárolt követőiért. Ezért olyan lelkeket keres meg és támaszt fel, akik valami keserűséget hordoznak magukban és hajlandók a Tokugawák pusztulására törni. Japán egykoron élt leghíresebb harcosai kerülnek a bűvölete alá, és indulnak pusztítani. De az ellenfelük sem akárki, Jagyu Jubei, a jelenkor legjobb harcosa, aki megdöbbenve jön rá. hogy a tulajdon apja is az ellenfelei között van.

Az már a bevezető képsorokból nyilvánvaló lesz, mit várhat a néző. Rámenős misztikumot, de nem horrort, és persze semmi realitást. Kalandfilm ettől még lehet belőle. De vajon lett-e? Nos, szerintem csak módjával. A jól bevált receptet követi a cselekmény. Helyzetismertetés, a bosszúálló feltámasztottak összekürtölése némi körítéssel, ami a gyakorlatban a motivációik világossá tételét jelenti, aztán összecsaphatnak a katanák. (Hááát…az utóbbi eljöveteléig elég sokat kell böjtölni. Már mint a nagyágyúkéig, mert kisebb megmérkőzések azért akadnak.) Van pár ügyes ötlet, de azért a felvonulási szakasz elég hosszú, továbbá kissé langyosan csordogál. Pedig a Japan Action Club válogatott szereplőgárdája vonul fel. A már említett félisten Sonny Chibán kívül ott van Tetsuro Tanba, Tomisaburo Wakayama, Ken Ogata, az – akkor még – ifjú titán, Hiroyuku Sanada. Ilyen névsorral a telefonkönyv megfilmesítését sem lehetetlen eladni. A baj az, hogy pont emiatt jóval nagyobb a néző előzetes elvárása. Viszont a neves harcművészek egyéni drámáit nem sikerült meggyőzően kibontani, valahogy a levegőben lóg az egész, miért is akarnák ők a szamuráj világ végét, meg lenullázni a Tokugawákat.  A Sonny Chiba - Hiroyuki Sanada páros akkoriban igen menő volt, számos filmben és TV sorozatban szerepeltek együtt, kirobbanó sikerrel. Minden bizonnyal ezért szerződtették őket Teszik a dolgukat becsülettel, de valahogy kevesebb sikerrel, mint előzőleg. Itt végig az volt az érzésem, hogy valami rejtélyes módon pár másik mozijukból kimaradt részekbe keveredtem, mert a ruhájuktól kezdve a gesztusaikon át a mondataikkal előzőleg már találkoztam valahol. Önismétlés, ahol eredetiségre nem törekedtek, csak a bevált közhelyeket tálalják. Gyanítom, a rendező felelős a gikszerekért. Van ugyan pár ügyes ötlet, -  ezeket inkább csak a csambara világban járatosabbak tudják igazán díjazni, - mint például a neves kardkovács, Muramasa szerepeltetése, de az igazi pörgés, ami ide illene, csak halogatódik.

Egészen a végéig, ahol a lezáró „tüzes jelenet” az 1980-as évek látványvilágának, számítógépmentes trükkjeinek kavalkádja. Retro érzésnek nagyon jó, de a hiányosságokat nem tudja pótolni.  A kardos összecsapások így sem rosszak, Chiba és Wakayama egyenesen parádéznak a nagy leszámolásnál. A némileg fanyar szájíz ellenére sem beszélek le senkit a mozi megtekintéséről. Fogyasztható ez, inkább csak a kihagyott lehetőség érzése miatt kesereg a cikkszerző. Valószínűleg a filmesekben ugyancsak fölmerült, hogy jobb sorsra érdemes a téma, mert időközben három új verzió született belőle. A filmnek van magyar szinkronos kiadása, ha valakinek kedve támadt rá, nem okozhat nehézséget a beszerzése, amit leginkább a szamurájvívás néhány látványos képre vitele ösztönözhet.