Az 1960-as évek közepe minőségi változást hozott a szamurájfilm műfajában, majd valami hasonló dolog zajlott le a 70-es évek elején. Hogy jó volt-e az új irány, vagy rossz, döntse el mindenki maga, ízlés dolga. Ekkoriban egyfajta "mini-bumm" zajlott le a japán filmiparban, amely elsősorban a manga sorozatokon alapuló LONE WOLF AND CUB filmek sikere inspirált. Természetesen más szamurájos mangák filmrevitele követte a mára már legendává lett nagy elődöt. Ilyen volt a KAGE GARI.

A Tokugawa shógunátus a végét járja, pénzügyi lehetőségei kimerülőben vannak. Ezért minden lehetséges módon új bevételi forrásokra akarnak szert tenni. A kormány nindzsái kíméletlen módszerekkel teszik tönkre a klánokat, hogy elkobzott birtokaik a központi forrásokat erősítsék. Ez a sors várna az egyik kis hegyvidéki klánra is, ám nekik van egy titkos ászuk. Az első shógun által adományozott menlevél esélyt adna a túlélésre, de el kell juttatni Edóba. A hegyeken át vivő út hosszú és veszélyes. Három tapasztalt nindzsavadászt fogadnak fel, akiket személyes gyűlölet fűt az "árnyékok" ellen...

Amint az sejthető, kalandfilmmel van dolgunk. A valós történelmi háttér egy-két mozzanat után eltűnik és átadja a helyét az akcióknak. A nindzsavadászok előző életének bemutatása jó kis valóságszagú drámát is lehetővé tett volna, de a történet más irányba halad. Fő cél, hogy minél több akció, harc, no meg fedetlen kebel kerüljön terítékre, és ebben  nem szenvedünk hiányt, amint a mellékelt képek azt mutatják.

A 3 főhős ügyesen kiegészíti egymást. Jubei, a sokat szenvedett vezér, elkötelezett harcos. Alakítója, Ishihara Yujiro, a korszak népszerű énekese és színésze volt, de mint fegyverforgató, szintén megállja a helyét. (Azt hiszem, a csupán  pénzt akart keresni, ezért vállalta el ezt a filmet. Mint akkoriban mások is, saját lábára szeretett volna állni. Előzőleg a patakvéres csambaráknál sokkal nívósabb munkákhoz adta csak a nevét. Itt viszont az ő pénze forgott kockán.)A történetben megjárta a poklot a családja elvesztésekor, de ezt határtalan önfegyelemmel viseli. Harcostársának, Narita Mikio-nak rendkívül elegáns vívása a film egyik erőssége. A harmadik nindzsaölő, más fából lett faragva. Ő semmit és senkit nem tisztel, állandóan a nőket hajkurássza, nagy bajkeverő, de a kardok előkerülésekor már nem ismer tréfát. Uchida Ryohei számos szamurájfilmben szerepelt, gyakran játszott negatív karaktereket, így hát itt láthatóan élvezettel bolondozik. Mindhárom főhős elsőrangú vívó és színész, kiválóak a kaszkadőrök, eddig rendben van a dolog. Az alkotógárdában sajnos a zeneszerző és a rendező bizonyultak kakukktojásnak. A zene kifejezetten tönkreteszi a film hangulatát, bár ez a rendező hibája is, aki a legközhelyesebb filmes megoldásokat használja. Számos ügyetlenül beállított jelenet rontja el a kevés drámai pillanat értékét. Sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a moziból, bár azért a zsáner kedvelőinek szemében így is kultikus darabbá lett.

A filmet elsősorban az akciójelenetek miatt keresik mindmáig. A látványos, kemény összecsapásokban literszámra fogyott a művér, az egyik legnagyobb mészárlást rendezték meg. Összességében csak mint szórakoztató mozi jöhet szóba, nem túl magas igényekkel. Igazából minden közhely igaz rá, amit a szamurájos kalandfilmek ellenében szoktak felhozni. De ne felejtsük, eredetileg a Grimm mesék is kifejezetten a gyermekek elrettentésére voltak szánva, nem a vidításukra. Minket, rajongókat, úgyis hidegen hagynak a magasabb szempontok, ha egy kiváló "üsd-vágd-nem-apád" csambara mozit lehet megtekinteni a szűkös választékból.