Szamurájfilmek

Szamuráj és nindzsafilmek. A klasszikus drámáktól a történelmi mozikon át a véres exploitationökig. Csak ismertetők, sem film, sem felirat letölthetőség nincs. De személyes megkeresés esetén (email) segítek, ha módomban áll.)

Friss topikok

  • Oldfan: @vittorio: Szívesen. Hihetetlen, valaki megnézte, pedig nem színes és nem akciófilm. Hamarosan jön... (2018.11.29. 16:33) Inn of Evil (Az ördög fogadója) 1971
  • Oldfan: @Máté Balogh 91: Helló! A hadurak sorozatot innen szereztem be: samuraidvd.com/ (2018.03.06. 16:30) Date Masamune - The One-Eyed Dragon (1993)
  • Oldfan: @NinkyoTsukamoto: Ismerem a "céget." Semmi esetre nem vásárálok többé az illetőtől, és jó okom van... (2018.02.01. 16:35) Broken Swords 1969
  • Oldfan: @NinkyoTsukamoto: Először is, köszönöm a szavaidat! Eddig nem igazán tudtam, hogy ennek a blogocs... (2017.12.23. 16:21) Miyamoto Musashi - Sword of Fury (1973)
  • TroA: @Oldfan: Igen, oda kell figyelni a filmre. Ráadásul nekem kicsit nehezen megy a távol-keleti arc m... (2017.06.11. 11:52) Bushido (Shundo) 2013

Linkblog

2012.04.22. 12:39 Oldfan

Sword of The Stranger (2007)

Címkék: rajzfilm

Kissé kakukktojás lesz a mostani bejegyzés, hiszen nem egy szokásos nagyfilm kerül taglalásra, hanem egy rajzolt történet. Annak idején nem könnyen szántam rá magam a levadászására, mert néhány rajzfilm bizony próbára tette a tűrőképességemet. Ezért fölöttébb óvatos voltam a műfajjal. Szóval, számos kellemetlen tapasztalat után illik megbecsülni a kivételt, amivel szerencsére csak összebotlottam. Tulajdonképpen a véletlen vezetett a nyomára, amikor kedvenc műfajom, a szamuráj történetek után kutatgatva egyre-másra elismerő szavakat találtam róla a világhálón. Miután Yakuza, az Ázsiafilm mostanra sajnálatos módon "elveszett", egykori oszlopos tagja révén sikerült egy kiváló képminőségű változatot beszerezni, gyorsan igyekeztem megbizonyosodni róla, igazak-e a híresztelések. Leszögezem, azok. A modern technika és a rajzfilm jól sikerült párosítása, amely ráadásul a hagyományos filmek erényeit sem nélkülözi. Kezdjük a történettel, mert anélkül nincs jó mozi, ugyebár.

A polgárháborúk korát élő Japánba repülhetünk vissza, ahol olcsó az emberélet és gyorsan változnak a dolgok. Pusztulás fenyeget tartományt és kolostort, és az egyik elpusztítása után a főhősünk, egy kisfiú, üggyel-bajjal menekül el holmi titokzatos támadók elől, majd magára marad a kutyájával. Szerencsére nem sokáig, mert összetalálkozik egy roninnal, bár az illető eléggé különc személyiség. A furcsa szövetség megköttetik, de a létbizonytalansággal bőven megterhelt korszakban kemény próbák várnak rájuk a túlélésért.

Végre olyanok írták a filmet, akik otthon voltak a történelmi ismeretekben, így sikerült megőrizni a valóságosnak ható helyzeteket, és csak annyit használtak fel a képzelet világából, amennyi egy érdekes mozihoz kell. Minden bizonnyal bőven látott szamurájos történetet látott a szerző, mert remek érzékkel mazsolázgat a legjobb ötletekből. (Elbukott tartomány, meghasonlott harcos, hatalomra vágyó hadúr, szenvedő köznép, vándorló rablók, és így tovább.) Nincs panasz a kibővítésre sem, a titokzatos célokkal érkező, harcművész kínaiak szerepeltetése kifejezetten jót tett a filmnek. A két főhős, a ronin és a kisfiú, egyaránt súlyos titkot hordoznak, amit ügyesen csepegtetve adagolnak. Így mindig akad kellő fordulat, hogy le ne üljön a történet. S akkor még nem beszéltünk a kínaiakról, akiknek ugyancsak egyéni terveik vannak, meg az európainak tűnő fő ellenfélről. Kifejezetten szellemes megoldás.

A másik dolog, ami tönkrevághat egy rajzfilmet,vagy éppen pazarrá teszi, a karakterek kidolgozottsága, vagy annak hiánya. Kifejezetten kellemes meglepetés volt számomra, mennyire alapos munkát végeztek még a pár percre feltűnő mellékszereplők esetében is. Mind-mind egyéniség, jellegzetes vonásokkal. A főbb szereplőknél pedig még rátettek egy újabb lapáttal, mintha csakugyan hús-vér színészek vitték volna vászonra a cselekményt. Egy történetben a "kutya plusz gyerek" kombináció szavatolja a bevételt, ezt Hollywoodban már régen kiderítették. Szerencsére a további recepteket nem vették át az  "álomgyárból", így a kis ebnek tényleg van dramaturgiai szerepe, nem csupán a könnyzacskók támadására szánták.

A főszereplők pedig nyugodtan átléphetnének bármely valódi stúdióban leforgatott történetbe, mert nem ordít róluk a számos japán mangát tönkretevő sablonosság. Élnek az arcok. Mindehhez elsőrangúan megrajzolt, túlszínezést okosan elkerült háttér adja a körítést. A zenére sincs különösebb panasz. Néha kissé hatásvadász ugyan, de összességében inkább a nézőt segíti az érzelmi azonosulásban. A rajztechnika és a vágás a valódi játékfilmeket utánozza. A végső párbajjelenet beállításai bármely operatőrnek a becsületére válnának a kalandfilm műfajon belül. A zsánerre jellemző túlzott sebességű mozgásokból sem sok van, de talán még ennyi sem kellett volna. A film többi részével egybevetve azokat a jeleneteket, inkább mondható visszalépésnek, mint szerencsés választásnak.

Összességében olyan kiválónak mondható alkotásról van szó, amit felnőttek és gyermekek egyaránt élvezhetnek. Azért nem kisgyerekről van szó, minimum a 12-es karika lenne  indokolt a televíziós vetítésnél, mert helyenként bizony naturalista jelenetekkel igyekeznek visszaadni a nem túl barátságos kor hangulatát. Az ilyesmi viszont a felnőttek kedvét hozhatja meg a megtekintéshez, amit a magam részéről javaslok. Tudtommal két fordítás is létezik hozzá, az egyikért engem lehet szidni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szamurajfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr784466295

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.