Szamurájfilmek

Szamuráj és nindzsafilmek. A klasszikus drámáktól a történelmi mozikon át a véres exploitationökig. Csak ismertetők, sem film, sem felirat letölthetőség nincs. De személyes megkeresés esetén (email) segítek, ha módomban áll.)

Friss topikok

  • Oldfan: @MolnarErik: Mindig vannak ügyes emberek. Köszönöm az értesítést, bár részemről maradok az eredeti... (2016.03.07. 21:34) Timeslip (G.I. Samurai) 1979
  • Oldfan: @gergerger: Ahogy mondani szokás, ízlések és pofonok... Aki sorban nézi a mozikat, annak bizony sz... (2016.02.29. 22:03) Zatoichi 17 - Zatoichi Challenged(1967)
  • Oldfan: @Trashmann: Majd félévet kitart még...:) Azt hittem, azt se tudod már, hogy a világon vagyok. Igaz... (2016.01.18. 14:51) Zatoichi 20 - Zatoichi Meets Yojimbo (1970)
  • Bloodscalp: @Edwest: egyetértek veled, szerintem sok 80' években volt tininek kedvence ez a film. Egyszerűen v... (2015.07.11. 19:30) A sógun árnyéka (1989)
  • kat12: Szia Oldfan! A következő élményem "grátisz" mi is lehetne A. Kurosawa filmje A rejtett Erőd.Ismere... (2015.05.18. 13:17) Hidden Fortress 1958

Linkblog

2016.08.30. 07:00 Oldfan

Samurai Justice 04 - The Female Bodyguard (2006)

Címkék: filmsorozat Fujita Makoto

A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem.  Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.samurai_justice_04-b.pngAz Akajama családban tradíció, hogy a tagjai mesteri módon forgatják a kardot. Kohei mester fiának, Daidzsirónak a felesége sem kivétel a nemes hagyomány alól. Mifuju épp egy tornán bizonyítja a tudását, amikor útban hazafelé éles helyzetben kell helytállnia. Megment és elvisz magukhoz egy ifjú lányt, aki furcsa mód nem tűnik hálásnak a cselekedetért. Pedig az elrablása helyén hátra maradt halott alkalmazottak bizonyítják, a banditák nem tréfálnak. Miután Jamaszaki ház idős urának, Uhejnek szintén ez a véleménye, felfogadja testőrnek az unokája megmentőjét. Látszólag minden rendben van, de Kohei szenszej megérzése mást sugall. Mégpedig azt, hogy a gazdag kereskedőházban, melynek kapcsolatai egészen a sógun udvartartásáig nyúlnak, gonosz szándék munkál. Bízik az ösztönében. A kérdés viszont az, még idejében meg tudja-e állítani a bajkeverőt, akit egy mesteri vívó segít.samurai_justice_04-e.pngFölöttébb jól indulnak a dolgok. Van harci torna, szamurájnő, lányrablás, banditák, ármány és szerelem. Az utóbbiakat nem Schillertől kapjuk. Mit keresne ő Japánban? Meg aztán a történet másként forog, mint a nagy német szerzőnél.  A felsoroltakból akár egy mozgalmas, rámenős kalandfilm is összejöhetne. Rossz hírem van, nem fogja megkapni, aki erre számít. Az ütős kezdés után szépen visszaáll a mesélés az előző filmekben megszokott kimért stílushoz.

Ugyanis a címben sugalltaktól eltérően ennek a történetnek nem Mifuju a főszereplője, hanem az idős nyomozó, aki megszokott alaposságával lát neki az ügy kibogozásának. Uhej, a ház színleg visszavonult, de azért még tényleges hatalommal bíró ura, viszont nem nézi jó szemmel, hogy körülöttük sündörög valaki. Legyen az akár egy régi kedves ismerős. Elvégre a tökéletesség látszata fontos annál, akinek keze a sógun ágyasházáig nyúlik. A szimatolás árthat az üzletnek. Uhej befolyása nagy, és önfejűségben sem marad el az Akajama család urától. A két makacs vénember egyszerre igyekszik felmelegíteni az egykori barátságot és érvényesíteni a maga akaratát. Szóbeli csatáik, gesztusai, fintoraik élvezetesen mutatják, miként ment Japánban a „húzd-meg-ereszd-meg” játék. Uhej félti az unokáját és szüksége van rá, hogy megvédjék, viszont kutakodást nem óhajt a családi szennyesládában. Kohei mester viszont nem hagyja magát lerázni, ha valakinek az élete veszélybe került.samurai_justice_04-a.png Fudzsita Makotó méltóan búcsúzik Kohei szerepétől. A már jól ismert harctudásán túl ezúttal a szokottnál nagyobb részt kap a humor. A majd negyven évvel fiatalabb asszonykája állandó forrás a rekeszizmok bizsergetésének. A harmadik részben már felmerült a gyermekáldás lehetősége, ami erősen meghökkentette az amúgy magabiztos öregurat.  Most még rátettek egy lapáttal. A cserfes nej ugyanis mit lát a környezetében? Hogy minden nőismerőse babázik. Mit vesz a fejébe? Úgy van, neki is kell egy apróság. Amit szorgos esti odabújásokkal igyekszik realizálni. A férj viszont abban az életkorban már nem óhajt minden este huncutkodni. Arról nem is beszélve, hogy az unokája idősebb legyen, mint a saját gyermeke? A jókora dilemma végig kíséri a nyomozást, emberközelbe hozva a főhőst. Nagy kár, hogy Fudzsita-san halála megakadályozta az újabb részek megszületését. Szinte lubickolt ebben a szerepben. Kíváncsi lettem volna, mit hoznak még ki a nagy korkülönbségű házasság gondjaiból a kártyákat kiválóan keverő forgatókönyv szerzők.samurai_justice_04-d.pngMondanom sem kell, egy kereskedő háznál a gondok fő forrása pénz. Ha nincs, akkor az a baj, ha sok van, vonzza a kapzsiságot. De hát hol csörögjön az arany, ha nem a sógun környezetében? Kapcsolódik hozzá az öröklés és egy eljövendő házasság. Amit a nagyapa patikamérleget használva igyekszik kiszámolni, miközben az ifjú ara beleszeret egy ismeretlen fiatalemberbe. Ebből lehetne egy távol-keleti Rómeó és Júlia dráma is, hogy újabb klasszikust emlegessek - fölöslegesen. Mert a forgatókönyv nem követi a bevált, könnyen eladható receptet.  A fiú nem vágja le a helyi Mercutiót, pláne hogy erősen idegenkedik a kardtól. De azért gyakorol becsülettel.  A jövendő menyasszony éppolyan reménytelenül szerelmes, miként a tinédzser lányok szoktak lenni. A hatalommal rendelkező vének meg azt akarják, hogy mindenki boldog legyen,. Úgy, ahogy azt ők elrendezik – az érintettek megkérdezése nélkül. Amíg végül ki nem sül, hogy a nagybetűs Élet mellett mindenki csak segédrendező lehet. Azt mondom, ennél stílusosabban nem lehetett volna lezárni a sorozatot. A valóságszagú helyzetek sora, bennük a szerethetően ügyetlen fiatalokkal, a számítóan gonosz és ügyesen színlelő bajkeverőkkel, no és világ rendjét helyretévő igazságosztókkal kiváló elegyet alkotnak. Mindenki megkapja a magáét, de jó értelemben.  Érzelem, remekül koreografált összecsapások, jó alakítások, élvezetes mese. Minden korosztály és minden nem ki lett szolgálva.samurai_justice_04-c.pngMiként az esztétikai igényünk is. Már az előző történetek látványvilágára sem panaszkodhattunk, de miután ezúttal tényleg a leggazdagabb körökig visznek el bennünket, a körítés meseszép. Tudott élni a szamurájok legfelső köre, az aligha vitás. A kísérőzene érdekesen váltakozik. Eleinte finom zongora futamokat hallunk, később belép a többi hangszer, a nagyvilágnak szóló, füllel könnyen befogadható megoldásokat alkalmazva a bővülő tárházban. A problémák, vagy a rosszindulat kifejezéséhez viszont a hagyományos japán hangszerek ideje jön el. A színészgárda a megszokott magas színvonalon tette a dolgát. A rendezői székben Isihara Sigeriu tett arról, hogy jó szájízzel búcsúzzunk el a mini-sagától. Részemről úgy érzem, megérte végig nézni a négy részt, amely végig stílusos volt. Az utolsó epizódot érzem a legkiforrottabb műnek. Nagy kár, hogy nincs tovább. De majd jönnek új filmek.

 

 

Szólj hozzá!

2016.07.31. 06:30 Oldfan

Samurai Justice 03 - A Duel At Takadanobaba (2005)

Címkék: filmsorozat dráma; Inoue Akira Fujita Makoto

Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy megint egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.samurai_justice_03-d.pngAkijama Kohei az életet szeretné élvezni a fiatal, cserfes asszonykájával, amikor váratlanul egy párbaj zajlik le a szemük előtt. A közönséges vetélkedésnek induló összecsapás halálos véget ér. A győztes, Haga Gihei, úgy néz ki megcsinálta a szerencséjét, mert a vívótudása egy nagyúr udvarába kerülésének lehetőséget hozza neki. Ám hamar kiderül, annak, hogy véglegesítsék, nagy ára van. A földesúr ugyanis rajong a harcművészetért, és a barátjával vetélkedik, kinek a vazallusa Edó legjobb vívója. Az eldöntést éles kardokkal képzelik el az unatkozó hatamotók. Ráadásul az egyik felindult fél olyan fogadást tartalmazó kihívólevelet küld a másikhoz, amely túllép minden határon. Ugyanis az elfogadása esetén az alulmaradó harcos klánjának napjai megszámláltattak.  A viadal híre elterjed, a város felbolydul. Az Akijama család megpróbálja megakadályozni az értelmetlen fogadás, és vele járó katasztrófa beteljesülését. A szamuráj büszkeség viszont nem a józan észről szól….samurai_justice_03-b.pngIsmét a harcosi kaszt legfelsőbb köreibe kalauzolnak bennünket a filmesek. A hatamotók a sógun közvetlen harcosai voltak és ekképp mind gazdag emberek. Békeidőben tényleges feladatuk nem igazán akadt. A harcosi erényeket ugyan ápolták, de a gyakorlások és vívótornák nem elégítették ki őket. A katanák csak a legritkább esetben kerültek elő az eredeti céljuknak megfelelően. Így aztán egy olyan párviadal, melyben ott rejlett a véres elhullás lehetőségének megtekintése, alaposan lázba hozta őket. A beosztottjaikkal mit sem törődtek. Hiszen egy szamuráj azért él, hogy ha kell, az életét adja az uráért. A parancsok kiadói úgyis biztonságban voltak, nézők lévén. Bár a kényelmes nyugalomnak ezúttal alaposan odavágnak. Mindkét fél egy-egy, az első sógunhoz köthető, rendkívüli családi értéket kockáztat a meggondolatlan fogadásban. Pedig az nem tréfa dolog ám! Ha a sógunátus tudomást szerez arról, hogy a klán elveszítette Iemicu nagyúr híres kardját, az ura megkapja a szeppukura felszólító parancsot, a birtokát elkobozzák, a szamurájait pedig szélnek eresztik. Ez bizony korántsem átlagos konfliktus, még a főurak is ráfizethetnek. Igazából a győztes sem bír jól kijönni belőle, mert ha zokon veszik tőle, hogy a sóguni örökséget egy közönséges párbaj alanyává tették, nagyon visszaüthet rájuk.samurai_justice_03-g.pngRáadásul a bushik valódi szellemi örökségét ápolókat felháborítja, hogy az emberi életet ennyire semmibe veszik a hiú felek. Mert elhullani az uradért az szamuráji erény, de csak ha értelme van az áldozatnak. Jelen esetben viszont csak néhány meggondolatlan dicsekvő szó és kemény önfejűség áll a háttérben. Az illetők még arra se ügyelnek, hogy ne egy másik, híres, mondhatni történelmi helyszínen akarják megmérkőztetni a képviselőiket. Akijama szenszej joggal lesz hát bosszús és kezdi el törni a fejét a megoldáson. Annál inkább izgatja a dolog, mert az egyik kijelölt szamuráj a régi tanítványa. Josimura azóta családot alapított, és most meglehet, hamarosan árván marad a kisfia. Hogy üldögélhetne tétlenül az öreg?samurai_justice_03-f.pngAz alapkonfliktus tehát tulajdonképpen az, ki viselkedik a busidó tanításainak megfelelően. Az érintett földesurak szerint természetesen ők. Ápolják a harci hagyományokat, maguk is sokat kockáztatnak, - tény, hogy csak az egyikük fogja túlélni, függetlenül attól, hogy ők maguk nem húznak kardot, - és nem szegik meg a szavukat.  Ám ez mindössze a felszín. A valóságban a hiúságuk motiválja őket, és ostobaságukban a klánjuk végzetét okozhatják. Az a felelősségérzet nincs meg bennük, ami egy vezetőt naggyá tesz. Furcsa a köznép reakciója. A szamurájok közt akad, aki a frissen jött harcosuk ellen szurkol, mert befurakodottnak tartja. Jó páran, a köznéphez hasonlóan, fogadást kötnek a győztes személyére. Mint egy lóversenyen. Igazából észre sem veszik, a végkimenetel tönkreteheti őket, családostul. Emiatt Akijama mester első megoldási tervét felülírja a játékszenvedély. És kibővül a megleckéztetendőek köre.samurai_justice_03-e.pngGihei, a gazdátlan szamuráj, megszállottként küzd, ez a sikerének titka. Erős a motivációja, hiszen több nemzedéknyi nyomorúságos tengődést cserélhet a megbecsült harcos életére. Ám egy váratlan szerelem, és hasonlóan meglepetésszerűen érkező csapat rónin összezavarja. Az utóbbiak a film elején vesztes bandafőnök életét akarják számon kérni rajta. Elvégre régebben a vezérük gondoskodott róluk. Miután Giheit nem tudják megnyerni a helyébe, kézenfekvő, hogy vissza akarnak ütni. Amire egy túszul ejtett lány fölöttébb alkalmas. A helyzet meg arra, hogy elterelje az érintett figyelmét. Ami számára joggal nevezhető életveszélyes fordulatnak.samurai_justice_03-c.pngJosimura, a másik klán kijelölt vívója, az ellenkező véglet. Mindig is volt földesura, kitanulta a vívást, kényelmesen élt. A főváros legjobb harcosának tartják. De most először kell éles katanát használnia, eddig csak bambuszkardos tornákon győzött. Az szintén az első alkalom, hogy szembe kell néznie az élete elvesztésének lehetőségével, mert tisztában van vele, hogy az ellenfele rendkívül képzett és elszánt. A másik problémáiról mit sem tud. Őt gyötri a kétség, mert ott az asszonya, aki özvegyen, és a kisfia, aki árván maradhat. Mindent elveszíthet a méltatlan ura képviseletében. Mielőtt kiállna a síkra, önmagát és a szorongásait kell legyőznie, hogy esélye legyen a sikerre. Az apró mozzanatokból felépített vívódása a forgatókönyvet  dicséri. Tényleg remekül, valósnak ható részletekből áll össze, hogy mit érezhetett, miként viselkedhetett egy olyan szamuráj, aki egyik pillanatról a másikra az élet és halál mezsgyéjére került.samurai_justice_03-a.pngAkijama mesternek a pökhendi urak megleckéztetésén túl házi gondok jutnak. A hetedik ikszhez közelítő, de korántsem öreguras családfő meghökken a gondolattól, hogy ismét apa lehet. Az ifjú felesége ugyanis kitörő örömmel fogadja a közeli szentély szerencsejóslatát a mihamarabbi gyermekáldásról és fölöttébb gyanús, hogy rosszul lesz az egyik megszokott ételtől. Előfordulhat, hogy a gyermeke fiatalabb lesz, mint az unokája? És mit szólnak majd mindehhez az emberek? Ez bizony olyan probléma, amit az ő csavaros észjárása sem tud megoldani. Mert a másikra csak kitalált valamit, ami kemény lecke lesz a felháborító párbajért felelősöknek. Eredeti gondolat, de nincs szándékomban lelőni a poént.samurai_justice_03-h.pngA sorozat harmadik filmje a legerősebb tartalmú mesét tárja elénk. Bár a szamurájok világa, a kötelességeik és a gondolkodásmódjuk meglehetősen távol áll a mai nézőtől, igen könnyű a film azonosulni a szereplőinek problémáival, annyira ember közeliek. Ismét Inoue Akira vezényelte le a forgatást és a mondhatni megszokott magas színvonalat hozta. A harckoreográfus Uni Kanzo szintén kitett magáért, akárcsak az előző moziknál dicsért operatőr. (Tessék megkeresni azokban a nevét, hadd pörögjenek a cikkek.) A színészeket sem fogom végigsorolni. Hosszú lista volna és teli dicsérő jelzőkkel, amikre rászolgáltak. Mindenkinek ajánlom a mozit. gyönyörű képekkel teli, érdekes a története, szórakoztató, és nem durva. Na jó, az akciófilmek megszállott rajongóinál mégsem forszírozom. Csak „simán” mozgalmas, nem vágtázik a mese és egy árva számítógépes szörny sincs benne. Akiket mindez nem zavar, tökéletesen elégedettek lesznek.

Szólj hozzá!

2016.06.30. 06:30 Oldfan

Samurai Justice 02 - Mother and Daughter (2005)

Címkék: új hullám isao natsuyagi Fujita Makoto

Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel.  Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben.  Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.

samurai_justice_02_f.pngAkijama Kohei ugyan átadta a vívóiskolája vezetését a fiának, de még  sok mindent megőrzött a fiatalkori képességeiből. Az élet pedig gondoskodik róla, hogy ne tunyulhasson el. Az általa egykoron leleplezett sorozatgyilkos fia bukkan fel a környezetében, egy másik neves vívómester pedig halálos beteg, de még azt mondja, dolga van a világon. A házától pedig nem messze néhány gátlástalan rónin zaklatja a falusiakat, rossz terveket forgatva a fejükben. Nincs mit tenni, a öreg újra munkához lát, mert az unokája gyakran jár azon a vidéken.

Szóval, van egy rablásra készülő banda, egy haldokló dojó mester és egy önszorgalmú nyomozó, kisebb családi konfliktussal a háttérben. Minden adott rá, hogy jó kis dögös kalandfilm kerekedjen ki belőle. Muszáj kiábrándítanom az olvasók egy részét: mást fognak helyette látni.  A pattogós indítás után a mese átvált az elsőben már látott ráérős tempóra. Ahogy akkortájt, egy több mint száz éve békében élő társadalomban dukált. Cserében életszagú megoldások sorát kapjuk, amelyek képesek megragadni a figyelmet, ha valaki nem mindenképp kardcsörtetést szeretne látni.samurai_justice_02_d.pngValahogy úgy kell kinéznie egy idős, de gerinces szamurájnak, mint ahogy ebben a TV filmben elénk tálalják. Akijama Kohei akár az etalon is lehetne erre a karakterre. A teste kissé megkopott már, de azért leírni botorság volna az idős szenszejt. A kardforgatói tudományán túl megmaradt az erős igazságérzete, ami bölcsességgel párosul. Szüksége lesz rá, mert a rejtélyek hirtelen sorjázni kezdenek. Az ösztönei bajt jeleznek, amikor a halálosan beteg vívómester szavait hallja. Eközben a fia, Dajdzsiró, megmenti egy ifjú szamuráj életét, akinek az apját sok évvel ezelőtt Akijama juttatta a törvény kezére. Közben az öregúr imádott unokája váratlanul egy közeli falucskába megy az új, fiatal asszonyával, amit viszont az anya, Akijama menye, nem vesz jó néven. Egy elhagyott vidéki szentélynél róninok tűnnek fel és a parasztok asszonyait zaklatják. A falusiak élete veszélyben van, mert a vidéki rendőrség nehezen mozdul. Helyettük egy titokzatos ismeretlen végzi a ritkítás munkáját, de az csak feldühíti a gyanús alakokat.  Kohei az a típus, aki komolyan veszi az önmagára rótt kötelességet. Ezúttal több is akad. Ki kell derítenie, mi dolga van még a haldokló öregnek, elsimítani a családon belül vetélkedő asszonyok ügyét, és megszabadítani a környéket a veszélyes rablóktól. Lassan bogozgatja a múlt titkait, miközben a jelenben érik egy elkerülhetetlen véres leszámolás. Az igazából öreget jobban érdekli egy két évtizedes családi dráma rejtélye, meg hát kissé saját magát látja a súlyosan beteg másikban.  Ha kicsit odafigyelünk, egész sokat megtudunk a vén szenszej fiatalabb éveiről. Arról, hogy miként tett szert jó kapcsolatokra az előkelőségekkel, mivel foglalkozott és milyen hivatali kötelességek miatt tehetett szert ellenségekre. De hogy ne csupán „drámázzunk,” kisül, a hétköznapi életben éppolyan problémák szívják a vérét, mint bárki másnak. Nos, ha valaki magánál negyven évvel fiatalabb új asszonyt hozott a házhoz, akinél a fia és annak menye is idősebb, borítékolható pár gond beköszöntése. Köztük pikánsaké. Akad pár félreérthető megfogalmazás, a helyzet hozta poénokkal.samurai_justice_02_c.pngA múlt meglepő módon tud újra bejelentkezni. Hol fájdalmasan, hol érzelmesen, de mindig másként. A moziban öregemberek gondjai kerülnek a központba.  Miközben a virgonc Tajima a csinos, ám kissé kelekótya fiatal asszonyával küszködik, a másik mester tudja, hogy lejárt az ideje, ám aggasztja a lánya sorsa. Ami közös bennük, az a makacsságuk, ami néha jó, máskor viszont kemény konfliktusokkal jár.

A fiatalság élete sem gondmentes. Láthatunk olyan egy ifjút, akinek más dolga sem volna, mint a vívást megtanulni, de ő anti-talentum hozzá. A szamuráji lét neki csapás a javából. Nehéz örökséget hordoz az is, aki az apja bűnei miatt undorodik az öléstől, viszont testőrséget vállal egy gazdag kereskedőnél. Ráadásul egy közrendű, gyermekes özvegyet szeret, pedig sok előkelő családnál szívesen látnák vőnek. A fentebb már emlegetett rablóbanda végül elhatározza, hogy a tettek mezejére lépnek, ami a gyakorlatban öldöklést és fosztogatást jelent.samurai_justice_02_b.pngA fentiekkel arra szeretnék rávilágítani, hogy a lassúbb történetmesélés ellenére sem unatkozik a néző, mert a sógunátus társadalmának valós gondjai bukkannak fel. Nem drámaian nagyok, viszont emberiek. Mi lehetne szívfájdítóbb egy anyának, mint a gyermeke elhagyása? Vagy férjének, hogy az imádott felesége cserbenhagyta? Létezhet-e megbocsátás a társadalmi elvárások ellenére? Mindezt hihető karakterekre sűrítve kapjuk, egy papíros ízű sincs köztük.samurai_justice_02_e.pngVégül természetesen eljön a tisztázások ideje, amit a műfaj szabályai szerint a kardokra bíznak. Akciójelenetből kevés van, de mind mutatós. Az például remekül kiderül a fináléban, hogy vívótechnika, a pontos időzítés és tempóérzék képes ellensúlyozni a testi erőt.

Fudzsita Makoto még meggyőzőbb, mint az első részben, pedig az nem kis feladat. Minden további nélkül elhiszem neki, hogy a testi erő hiányát technikával és fantasztikus ritmusérzékkel képes ellensúlyozni a harc során. Iszao Nacujagi, annyi régi film deli szamurája, ezúttal a rákkal küzdő beteget alakít, aki az élete utolsó nagy feladatát akarja végrehajtani, amíg a teste engedi. A lelki gondja még a testinél is súlyosabb. A családi titkának feltárása nagy szeletét hasítja ki a mozinak, de megéri figyelemmel kísérni. Nacujagi  öreg volt már a forgatáskor, mondhatni testhez álló volt a figura számára. Kiváló, mint mindig. A többi színészről most csak annyit, hogy európai ízléssel nézve sincs köztük, aki túljátszotta volna a szerepét, ami dicsérendő.samurai_justice_02_a.pngA kísérőzene éppoly stílusos, mint az előző történetben van. Ha kell, andalít, máskor veszélyt jelez. A díszlet legjobb része maga a vidéki környezet. Mindig megcsodálom, micsoda tájkultúrát alakítottak ki maguk körül a japánok. Biztosan sok munka árán, de megérte az erőbefektetés. Onoda Joshiki, a rendező, számomra nem ismerős más mozikból, de érti a mesterségét. A filmográfiájában mindössze hét alkotás szerepel, pedig az első még 1958-ra datálódik. Bár meglehet, hiányos a felsorolás.  Kész csoda, hogy ilyen lehetőséget kapott, de élt vele.

Összességében azoknak ajánlom a filmet, akik már megkedvelték az újhullámos szamuráj mozikat. Az anya és lánya története a műfaj egyik érdekes  darabja.

Szólj hozzá!

2016.05.31. 06:10 Oldfan

Samurai Justice 01 - Assistance in a Duel (2004)

Címkék: dráma Inoue Akira Fujita Makoto

A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy „különkiadást, amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a „special”  kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt. Ne kérdezze senki, hogy miért, nem bírtam a nyomára és az okára bukkanni. A lényeg az, hogy a TV játékok megvannak, a többi információ a keletkezéséről igazából már csak a „futottak még” kategóriába tartozik, és annyira is érdekes. A lényeg az, hogy némi tetszhalott állapot után Japánban kezdik újra felfedezni a saját történelmüket, és vele együtt a lehetőséget a klasszikus szamuráj drámák felélesztésére. Példaként hadd említsem a „Sword of Desperation” és az At River’s Edge mozikat, mint az új hullám kifejezetten jól sikerült képviselőit. Örömmel jelentem, egy újabb nívós széria várja az érdeklődőket, de egyelőre csupán angol nyelvű feliratozással keringenek az Interneten.samurai_justice_01_f.pngAkijama Daidzsiró az apjától örökölt vívóiskola vezetésével kényelmesen éli az életét. Egy napon megleckéztet néhány dölyfös szamuráj ifjút, mert rátámadnak egy gyönyörűen festett legyezőket áruló ismeretlenre, aki ráadásul nem is védi magát. Az előkelő léhűtők bosszút forralnak ellene, és a konfliktus egyre bővül. A művészi képességekkel megáldott szamuráj a tragikus halála után  Daidzsiró egy fiatal fiút vesz a szárnyai alá, és erkölcsi kötelességének érzi, hogy vívásra oktassa. A gyermekre ugyanis élet-halál párbaj vár, amelyben a kiskorú kihívónak jogában áll segítséget igénybe venni. Viszont az ellenfelének is hozhat magával harcosokat…samurai_justice_01_a.pngA történet Ikenami Sotaró tollából született meg, akit mifelénk ugyan nem igazán ismernek, de Japánban fölöttébb jól cseng a neve. Talán segít a megítélésében, ha tudja az olvasó, hogy ott bábáskodott Hideo Gosha vagy Kenji Misumi mellett a „Szamurájok és banditák” vagy az „Utolsó szamuráj” megszületésekor. Tv sorozatok területén kétségkívül a „Biztos halál (Hissatsu)” volt a legnagyobb sikere. Ez a történet a profi gyilkosok fiktív történeteitől eltérően nagyon is valóságszagú regényben íródott meg, majd lett belőle TV mozi. a Fuji és Shochiku társaságok összefogása pedig méltó kivitelezésre adott alkalmat, illőt a témához.samurai_justice_01_c.pngAz indításnál igazából nem derül ki, hogy melyik évet írjuk, de nem is fontos. Az nyilvánvaló, hogy tartós béke van. Békésen füstölögnek kémények, mindenfelé gondozott kertek, az emberek szemében nincs aggodalom. A szamurájok már csupán az edzőtermekben gyakorolják a kardforgatás művészetét. A csodás nyugalom víztükrébe aztán beleugrik pár ronda béka. A hatamotók elkényeztetett fiai méltatlannak bizonyulnak a rangjukhoz és a baj útjára indul. Ha kalandfilmben lennénk, a daliás főhős elsiratná az ártatlanul megölt családját, majd nekilátna levadászni a tetteseket. Ám itt nem. Néhány pofon és rúgás gazdát cserél, de nyámnyila alakok hamar felkötik a nyúlcipőt, amikor egy igazi harcos veszi őket kezelésbe. Neki viszont esze ágában sincs véres konfliktusba keveredni, pusztán a kíváncsiság mozgatja, amikor nekilát kideríteni a megvert személy kilétét. Meg persze ott a megérzése, hogy az illető valójában simán képes lett volna elbánni a támadóival, de inkább hagyta, hogy megalázó helyzetbe kerüljön. Itt gyorsan leállok az igazán finoman hangolt mese újabb részleteivel, mert megfosztanám a nézőt attól az élvezettől, hogy követhesse, miként bukkannak elő a múlt árnyai és vetítődnek ki a jelenre. Az angol szólást idézve, kiesik pár ronda csontváz a szekrényből olyanoknál, akiknél látszólag minden rendben. A teljesség igénye nélkül: szembekerül két öreg jóbarát és két ifjú vívómester. A háttérben egy elszánt szamuráj igyekszik megvédeni a klánja hírnevét, amely cél érdekében nem válogat az eszközökben. Egy idősödő leány az élete szerelmét akarja biztonságban tudni, a gyerekkorból pedig épp csak kilépett fiú máris halálig tartó párbajra készül. Mindez úgy tálalódik, hogy a folyamat hitelességét eszébe sem jut megkérdőjelezni senkinek.samurai_justice_01_e.pngMindvégig a szamurájok világában járunk. A köznép csak a háttérben tűnik fel, de valós szerepük nincs. Viszont a szamuráj erkölcs, a busidó világa megütközik a hétköznapi élet apró megalkuvásaival, a fölöslegessé lett harcosok egy része már csak a nevében busi, valójában közönséges naplopók. A két egymás mellett létező csoport összecsapása elkerülhetetlen. Láthatjuk, hogy azok, akik formailag a hatalom csúcsát jelentik a társadalomban, a valóságban gyakran mozogtak kényszerpályán. „Az „arc megőrzése” egyszerre lehetett belső késztetés, és össznépi elvárás, melynek meg kellett felelni. Ezért aztán az éles konfliktusok elől akkor sem lehetett kitérni, ha azt éles kardokkal volt muszáj rendezni. Az, hogy az illetőnek fűlött-e hozzá a foga, vagy sem, nem számított. Miként az sem, hogy ténylegesen alkalmas volt-e a harcra. A kötelesség az kötelesség, ez a kiváltság ára. Behajtódik a szökött, gyilkos szamurájon, hiába akar új életet kezdeni számos hazugság és hosszú évek színlelése árán, ha elébe áll a régi bűne tudója. Mit sem tehet a megöregedett, fiú örökös nélküli dojo mester a végre megtalált vő személyéért, ha a legjobb barátja fia készül ellene. Az a kiváló a történetben, hogy az élethez hasonlóan, senki nem gáncstalan lovag, még a bukott szamuráj sem pusztán sötét lelkű gazfickó. Ám az elnézés kimaradt az erkölcstanból. Az elmaradhatatlan leszámolás természetesen megtörténik. A vívójelenetek kedvelőit szépen kiszolgálják, de a katarzis korántsem úgy alakul, ahogy azt elsőre tippelnénk. Írtam már, hogy a realitással nincs gond, az élet pedig nem igazodik az írói sémák után.samurai_justice_01_g.pngSzámos jó színész látható a filmben, de csak néhányra  jut pár szó. Fudzsita Makotót a Hissatsu széria évtizedeken át tartotta reflektorfényben. Viszont a kalandos bolondozásoktól többre képes, drámai színészként sem hagy csalódni minket. Életvidám, sőt, pajzán természetű, vén vívómestert játszik, aki kellően megfontolt tud lenni a fontos pillanatokban, ha az kell. És kell, mert nem árt a józanság, ha a legjobb barátja ránt kardot az emberre. Nagyon idős volt már a forgatáskor, de elképesztő ritmusérzékkel mutatja be, hogy egy képzett harcos szinte játszi könnyedséggel tudott kikerülni egy lecsapó katanát. (Házi kipróbálásra azért nem javaslom a technikáját.) Fontos karakter, de már nem ő a főszereplő. Az marad a fiát játszó Makija Jamagucsira. Nálunk talán az After The Rain (Eső után) filmből lehet leginkább ismerős, aminek a forgatókönyvét Akira Kuroszava írta. Elég, ha annyit írok, senki nem fogja kamu-szamurájnak tartani a látottak után. Meg kell, hogy említsem Kaji Meikót, Omotó szerepében. Őt nálunk népszerű, - általam utált,-  Lady Snowblood mozikból még azok is ismerik, akik egyébként fütyülnek a kardos mozikra. Ezúttal kalapot emelek előtte. Azon túl, hogy sokat javult a vívása, színésznőként szintén megfelelt. Kellemes meglepetés volt a szereplése. Sinobu Teradzsima, a filmben ő Mifuju, méltó szerepbeli vetélytársat kapott.samurai_justice_01_d.pngA kivitelt már említettem. Nincs tobzódás, nem a felső körökben járunk, de minden hagyomány hű és tetszetős. Továbbá a filmesek csodás helyszíneket választottak. Színtiszta reklám egy Japánba történő utazáshoz az egész Tv játék. Végre igazi kísérőzene társul a drámához. Stílusos, elegáns, remekül hangszerelt. Sinohara Keiszuke kapja érte a dicséretet. Olyan dallamokat írt, amelyek a világ bármely részén fogyaszthatóak a néző számára. Nem jellegzetesen japánosak, de hál’ istennek a mexikói spanyol gitár futamok végre a kukába kerültek, amik régen gyakorta tönkre vágták a szigetország mozijainak hangulatát. a Zatoicsi mozikban többször közreműködő Akira Inoue elsőrangú rendező volt már évtizedekkel ezelőtt is. A jó bor tovább érett a hordóban, tud még a nagy öreg.samurai_justice_01_b.pngA mini-szériának négy filmjéről tudok. Idővel szeretném sorra venni mindet. Bízom benne, lesznek, akik csatlakoznak a megnézésükhöz.

 

Szólj hozzá!

2016.04.30. 15:34 Oldfan

Assassination Orders 1984

Címkék: csambara mozgalmas hideki takahashi Kudo Eiichi

Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként , a „Hadakozó fejedelemségek korszaka” amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé. De a japánok életében sorsfordítónak tartó szekigaharai csatát tekinthetjük a végpontnak, bár kétségtelen, az igazi béke még váratott magára.  Egy másik, szinte verhetetlen témakör, Mijamoto Muszasi élete (1584-1645) és viselt dolgai. Végül, a bakufu korszak, vagyis a Tokugava sógunátus vége, amely az 1800-as évek közepén viharos változásokat hozott a mintegy 250 évnyi nyugalom után. A mai TV játék ebben az utóbbiban játszódik.assassination_orders_01.pngKanbej, az országutat békésen koptató ronin, elvállalja, hogy egy fölöttébb sietőben lévő ismeretlen harcos szüleinek kézbesít néhány aranyat. A látszólag egyszerű feladat rosszul indul, mert ellopják tőle e kézbesítendő csomagocskát. Elmegy az érintettekhez, hogy közölje, mindenképp kárpótolja őket. Ezzel viszont, akaratán kívül, nyakig belekeveredik a Numata klán belső viszályába, ahol hatalomátvételt terveznek. Kanbej hamarosan a lázadók közé kerül és egy makacs hercegnőt kell megóvnia, miközben az régi barátja lesz a fő ellenfele. Kevés a segítője, sok az ellensége, továbbá rá kell jönnie, egy összeesküvésben korántsem mindig szabad hinni a látszatnak. Csak a kardjában bízhat, amit viszont mesterien forgat. Szüksége is lesz rá, mert azok közt van, akikre kiadták a megölési parancsot.assassination_orders_03.pngEgy ország, amely fontos változások előtt áll. Egy osztály, amelynek tagjai már nem képesek megfelelni a saját erkölcsi elveiknek. Egy klán, amely mindezzel nem törődik, mert elfoglalják a belső bajai. Egy gazdátlan harcos, aki még őrzi a tisztességét. Egy becsületes, de tapasztalatlan nemesi lány, aki az útjában áll valakinek. Egy szamuráj, akinek választania kell a szerelem és tisztesség, vagy a hatalomban maradás és biztos megélhetés között. Jókora konfliktus halmaz, bőven van mit kihozni belőle. Tulajdonképpen mozivászonra kívánkozó téma, viszont úgy tűnik, nem jutott rá elég pénz, hogy azzá lehessen.  

A fenti szakaszból remélhetőleg kiderült, a történet terén nincs kifogásolnivaló. A dráma rész uralja a vetítési időt, de azért sikerült némi humort és egy szerelmi szálat is beleszőni, ami viszont meglehetősen távol áll a romantikától. Nem csoda, durva játszma folyik a birtokon, amelyben a nőkre sincsenek tekintettel. Továbbá ott van a társadalmi szakadék a szemérmes pár között, akik igazából önmaguk előtt is titkolják a vonzalmukat, amíg a sors rájuk nem kényszeríti a döntést. A mese jó iramban indul, gyorsan adagolják a fordulatokat, a néző követheti, a főhős miként mászik bele egyre jobban a bajba. Először akaratán kívül, később tudatosan vállalva a veszélyt, a ronin végig képviseli az eredeti szamuráj értékeket. Olyan karakter, akinek lehet szurkolni. Takashi Hideki természetesen kiváló választás volt a szerepre. Általában a kardforgatói tudománya határozza meg a filmes meghívásait, mint például a The Last Samurai vagy a Magistrate Mayuzumi, pedig a „Fighting Elegy” esetében bebizonyította, nem csupán szamuráj hősöket képes megformálni. Ám kétségtelen, azok által lett közismertté. A daliás harcosok után a mostani szerepe kissé meglepett, mert Kanbej kétségkívül megnyerő hős, de nem túl eszes vagy megfontolt. Jókora adag naivitás szorult bele, így időnként alaposan félrevezetik. Viszont nem gyilkos hajlamú, hajlamos a megbocsátásra, ellentétben az ellenségeivel.assassination_orders_02.pngA másik egyértelműen pozitívnak nevezhető döntés a szereplőválogatáson Iszao Nacujagi meghívása volt, az ellenlábas barát szerepére. A Hideo Gosha mozik rajongói biztosan ismerik, ha máshonnan nem, a Szamurájok és banditákból.  Ő volt Kumokiri Nizaemon társa az utolsó, öngyilkosnak joggal mondható vállalkozásban. Míg Takahashinak jutnak vidámabb jelenetek is, neki ezúttal a vívódás maradt. Sumei, az önmagával küzdő harcos, aki szeretne hűséges szamuráj maradni, de nem tud, mert a tisztessége nem engedi, pont neki való szerep. Ráadásul a szeretett nő megölésére kap utasítást, ami igazi drámai helyzet. Nacujagi a tőle megszokott magas színvonalon hozza a rábízott feladatot.assassination_orders_06.pngYoshiko Miyazaki vitte a képre Cubaki hercegnőt, aki körül kavarognak az indulatok. Kellemes jelenség és játszani is tud., van is neki mit. A hősnő egyszerre élvezi a kastély kötöttségeitől történő szabadulást, nyafog a szolgák és a finom ételek hiánya miatt, nem bírja a fizikai megterhelést, és egyre jobban felismeri, mi a módja a szerelem beteljesedésének. Mindeközben folyamatosan vadásznak a fejére. Ezúttal a rangja nem óvná meg a végzettől, hiszen az ellenségei szintén a felsőbb körökből származnak.

A többiekről sokat nem lehet mondani. Ők inkább alaptípusok a jó és rossz harcán belül, mint valós karakterek.  Persze, a korszakon belül a helyükön vannak, de igazából csak felvillannak a háttérben. A fő gonosz indítékai meglehetősen általánosak, a hitszegő úrnőé még annyiak sem. A hercegnő bájos húgának szerepét sajnos elnagyolták, több drámaiságra adott volna lehetőséget annál, hogy csupán a végén a narrátor közli, ő milyen áldozatot hozott a klánért.assassination_orders_04.pngA rendező Kudo Eiichi volt, akinek több filmjét is megtalálja itt az érdeklődőt. A könnyebb hozzáférhetőség kedvéért, meg a magyarítás létezéséért ajánlom az olvasó figyelmébe a Castle of Owls című jól sikerült kalandfilmjét. Kudónak vannak mesteri darabjai, de azt kell mondjam, ezt a rendezését azért nem sorolom oda, annak ellenére sem, hogy tisztes, élvezettel fogyasztható munka. A költségvetés behatároltsága, hozzátéve a zord TV-s előírásokat,  eleve megkötötte a rendező kezét. A japánok óvják a fogyasztókat az erőszak túlzott tálalásától, kemény anyagi veszteséggel jár a korhatárszint emelése, mert a vetítési idő lehetetlen időpontokra módosul a rámenősebb filmeknél. A stúdiók vezetése viszont ügyel a pénztárcára, így a „Gyilkossági parancs” szóban ugyan erős, de képileg nem durva. (Az Intereten persze egészen más szerepel az angol fülszövegben. Ott egy akciókban dús, kemény, sőt, véres, harci jelenetekkel teli filmet vizionálnak, de nem kell komolyan venni. Egyébként más daraboknál sem, ha a TV film kifejezés szerepel a leírásban.) A csambara-dráma vegyítés dramaturgiája szerint a végén természetesen összefutnak a szálak és az ellenfelek, megtörténik a kötelező leszámolás. Takahashi a bizonyítékát adja, valóban derekasan forgatja a katanát, amire meglehetősen hosszú perceket szánnak. A néző persze el is várja, hogy így legyen. Szerintem viszont ez az a pont, ahol némileg félresiklottak a dolgok. A fényképezés a TV játékban végig pazar, a könnyedebb és a drámaibb részekhez egyaránt illő, viszont a vívójelenetek képre vitele nem az igazi. Nem rossz, nem rossz, de Eichi ennél sokkal jobbakkal állt már elő. Túlságosan takarásból lettek felvéve. A küzdelem hevessége átjön, de a vívás eleganciája, ami egyébként gyakorta jellemezte a bushikat, valahogy hiányzik a forgatagból. Ami talán kavarodásnak szintén mondható. Az Interneten tallózgatva olvastam már olyan közlést, miszerint a filmnek létezik egy szélesvásznú, vágatlan változata, ami rámenősebb, erőteljesebb, mint a TV verzió. De szerintem az a hír csak afféle városi legenda. Bő harminc évvel a leforgatása után már biztosan a piacra dobták volna. Nagyot nem kockáztatnának vele, a közízlés mostanság a rámenősebb darabokat kedveli.

Az Assination Orders nem túl közismert darab, hosszabb ideig az archívumok mélyén rejtőzködött. Kiemelkedő műként nem jellemezném, de tisztes forgatókönyv alapján korrekt rendezéssel készült, helyenként erős színészi játékkal, és kellően mozgalmas ahhoz, hogy megadja az elvárt szórakozást."Meesee" jóvoltából magyar szöveg akad hozzá.

 

Szólj hozzá!

2016.03.31. 07:00 Oldfan

Roughneck from Asama 1958

Címkék: kalandfilm yakuza Nakamura Kinnoszuke

Ismét egy kakukktojás a blogon. Ezúttal a japán alvilágba teszünk egy kis kirándulást. A kardok ugyan nem pihennek, de most nem a bushik forgatják. Remélem, nem nagy baj.roughneck_from_asama_03.pngSzamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai, mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik. Ennek oka, hogy mifelénk inkább az 1960-as és ’70-es évek rámenős gengszter mozijaik a közismertebbek, mint például az itt megtalálható The Wolves. Pedig nem mindig volt így, Japánban pedig különösen nem. Lépjünk vissza egy kicsit az időben. A jakuzák eredete visszanyúlik azokra az időkre, amikor a bezárkózott országban bőven voltak olyan kardforgatók, akikre háborúk híján nem volt igazi szükség. A legmélyebbre süllyedt róninok, vagyis gazdátlan szamurájok, megélhetés híján fosztogatásra kényszerültek. Elvesztették egykori tartásukat, közönséges banditákká váltak. Hozzájuk csapódtak azok az alakok, akik végképp nem találták helyüket az akkori társadalomban. Lehettek a földművelésbe beleunt parasztok, a városi életformát nem kedvelő polgárok, egyáltalán, bárki, akinek elege lett a kasztrendszer monoton életstílusából. Japánban a szerencsejáték mondhatni népbetegségnek számított, a megszállottjai időnként még a földjüket, házukat és a családtagjaikat is eljátszották. A korai időszakban a „vándor” vagy a „játékos” szó gyakorta egyenlő volt a jakuza értelemmel. A hatóságok nem nézték jó szemmel a megszállottakat, így az ilyen életformát választó emberek -  akik, talán maguk se tudva róla, a társadalom elleni lázadást képviselték, - vándorlásra kényszerültek, ahonnan egyenes út vezetett a formálódó bandák közé. Maga a jakuza szó egy közkedvelt kártyajáték legrosszabb értékű lapkombinációjának nevéből állt össze, miután az érintetteknek nem voltak illúzióik a saját megbecsülésük mikéntje felől. A Zatoicsi mozikban a főhős ezt gyakorta úgy fogalmazza meg, hogy a jakuzák nem járhatnak emelt fővel a napvilágon, ők a sötét sikátorok népe.roughneck_from_asama_04.pngA mostani ismertető még egy ennél korábbi állapotát mutatja be az erősödő alvilágnak. Az ojabun-kobun, vagyis főnök és katona kapcsolat, sokban emlékeztet a szamurájok hierarchiájára., melyben probléma esetén az egyén  magára vállalja a „család” felelősségét. Egy ilyen helyzet még némi képes emelkedettséget sugározni a közönséges gaztettek sora helyett és a benne lévők lehetnek tragikus hősök. Japánban az 1950-es években volt a virágkora az úgynevezett ninkyo eigáknak. (lovagias filmek) A néplelkületen túl a kifulladó szamurájos történeket igyekeztek felváltani vele. Az anyagiakban jól álló TOIEI stúdió különösen szerette az ilyen alkotásokat, sokat költöttek rájuk. Az „aszamai vagány” története mondhatni iskolapéldája ennek a stílusnak.roughneck_from_asama_06.pngJuzó főnök jakuza családja bandaharcra készül, de a legjobb harcosuknak nyoma sincs. A harctérre érve megdöbbenve látják, hogy az ellenfeleik már kiterítve hevernek az út mentén. Kiderül, hogy a keresett emberük, Itaró, már egymaga elintézte a riválisokat. Ám a hatóságok miatt, amelyek nem néznék jó szemmel a mészárlást, önkéntes száműzetésbe ment, magára véve minden felelősséget. A vagány ifjú már az első településen összerúgja a port a helyi banda tagjaival egy lány miatt és ez még csak a kalandok kezdete.roughneck_from_asama_05.pngAz olvasóban felmerülhet, hogy „Na, könnyű  így felelősséget vállalni, ha az illető rögtön megpattan a büntetés elől.”  A Tokugavák idején valóban gyenge volt a bűnüldözés szervezettsége. Az egymással rivalizáló klánok kevés létszámú rendőrséget tartottak fent és a hatóságok jogköre a birtok határánál véget ért. Ráadásul az információt sem osztották meg egymással, tartva tőle, hogy a központi hatalom kihasználja a problémát és feloszlatja a klánt, alkalmatlan vezetés címén. A veszély valós volt. Így aztán a bűnösöknek jóval könnyebb volt eltűnni szem elől, mint manapság. Ezzel együtt a kényszerű vándorlás nem volt tréfadolog. Az érintett más főnökök kegyére szorult, soká egy helyen nem volt ildomos maradni. Ráadásul a koszt és kvártély fejében mindenre „felkérhették,” még gyilkosságra is, amit a gyakorlatban szinte lehetetlen volt elutasítani a „giri,” vagyis a kötelezettség miatt. Az állandó talpalás, szűkös eledel, a természeti viszontagságoknak való kitétel és helyi érdekütközések miatt ez az életforma ugyancsak emberpróbáló volt a hatóságok jelentette fenyegetés nélkül is. Ami egyébként csak létezett, a helyi kopók elől szintén bújni kellett a „vándornak.”roughneck_from_asama_07.pngA film első félórája olyan tempójú, hogy a mai néző sem fogja lassúnak tartani. Pörögnek az események, - időnként a kardok is – változatosak a helyzetek. Bandaharc, jakuzák megleckéztetése a mohóságuk miatt, tisztelgés egy elveszett hatalmú főnöknél, szép hölgyek és a velük járó érzelmek felbukkanása, van minden. A nagyszájú, de aranyszívű vagánynak nincs ideje pihenni. Ebben a részben alapozódnak meg a későbbi konfliktusok a nagy leszámoláshoz, ami „kötelező.” Ám előtte még szerencsére jut idő némi lassúbb, de érdekes történetmesélésre, és így a karaktereknek van módjuk hús-vér alakokká formálódni a kezdeti kavalkád után. Egy új, kifejezetten számító, ravasz főnök és a „családjának” viselt dolgai adják a mese további részét. Mint írtam ez már nem annyira tempós időszak, mint az eleje volt a filmnek, de szerintem érdekesebb. Az egykori szokások, bandán belül és kívül, bemutatása szépen sorjázik. Láthatjuk, miként élt egymás mellett a társadalom két része és miként ünnepeltek a régi japánok. Ráadásul, mint az feljebb már jeleztem, a stúdió nem fukarkodott a költségvetéssel, tehát a tálalás szemet gyönyörködtető. A főhőst is túljuttatják a rámenős, beszólogatós ifjonc figuráján, valódi konfliktusokba helyezik. Megmutatják, hogy az alvilági életforma mekkora csapást jelentett a becsületes családi életre, az egyénre, és hogy a visszaút szinte képtelenség volt. A kötelezettségekből fakadó cselekedetek időnként súlyos lelki konfliktusokat okoztak és gúzsba kötötték a kivitelezőjét. A jakuza család pedig csak elnevezésben volt az, a valóságban a közember mindig a rövidebbet húzta. Itaró is egyre mélyebbre merül, de még csak 1958-at írunk, így egy szimpatikus főhősnek juthat egy hajszálnyi remény. De nem több, semmi hihetetlen fordulat. A múlt bűne visszahúz, inkább ezt sugallják. Viszont a szerelem hatalma örök, ennyi engedményt csak tesznek a romantikának.roughneck_from_asama_01.pngA főszerepben azt a húszas éveiben járó Nakamure Kinnoszukét láthatjuk, aki később a TOIEI igazi sztárja lesz. Itt még inkább a jó megjelenésére és a fizikai képességeire építenek, mintsem a drámai tehetségére. Megnyerő színész, elhisszük neki még a nyilvánvaló túlzásokat is. A kardot boszorkányos sebességgel forgatja, remekül vív. Ez akkor is igaz, ha a sok szamuráj mozit látott néző könnyen kiszúrja, azok bizony könnyített súlyú célszerszámok. Ő viszi a hátán a történetet, nem vitás. A bajkeverő ellenfél ezúttal Jamagata Iszao, aki mondhatni specializálta magát az ellenszenves karakterekre. A Souls In The Moonlight trilógia ismerői biztosan emlékezni fognak rá, ott is hasonló szerep jutott neki, csak éppen szamuráj földbirtokos volt, nem alvilági főnök. Szintén jó színész, érti a dolgát. Egyáltalán, a szerepjátszás terén minden rendben van, a TOIEI adott a részletekre, pancsereket még háttérmunkára sem vettek fel. Igaz ez az operatőri munkára is, hiszen mit érne a szép díszletek és kosztümök sora méltó képre vitel nélkül. A rendező, Kono Toshikazu, ismertnek éppen nem mondható. Talán a szintén Nakamurával forgatott „ Date Masamune –Észak sólyma” az a film, amiről ismerni lehet, lévén, hogy a közelmúltban újították fel. Megbízhatóan tette a dolgát.roughneck_from_asama_02.pngÚgy összegezném a filmről elmondhatókat, hogy egy jó tempójú, gazdag kiállítású, kalandokban és érdekes helyzetekben bővelkedő történetben lesz része annak, aki megnézi a jakuza világ kezdeteiről szóló, az 1950-es évek stílusának minden erényét felvonultató alkotást.

Szólj hozzá!

2016.02.29. 15:40 Oldfan

Three Outlaw Samurai TV sorozat - 1970

Címkék: csambara tv sorozat

A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, – Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. – például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez. A három nincstelen ronin története 1963-ban indult. Gosha eredetileg egy öt főre szabott, kemény, drámai csambarát tervezett, de a Fuji TV úgy döntött, hogy visszavesznek az erőszakból és a szereplők számából. Az átírt változat ezzel együtt szép sikert aratott, amit egy évvel később a mozifilm változat követett. A kezdő rendező rögtön az első munkájával a népszerűség csúcsára röppent, de a főszereplők sem panaszkodhattak. Tecuro Tanba azzal a szereppel alapozta meg a később magasra ívelő karrierjét. Hideo mester viszont nehéz eset volt, gyakorta szembement a közízléssel, ezért időnként kihúzta a gyufát a stúdióvezetésnél és a kritikusoknál egyaránt. Emiatt többször parkoló pályára kényszerült. Ilyenkor forgatókönyvek írásával foglalkozott, amikkel igyekezett visszajutni a stúdiókba. A három szamuráj története kivétel ez alól, mert 1969-ben ő a Goyokin és a Tenchu (Hitokiri) hatalmas sikerű mozijaival éppen a pályája csúcsára jutott. Mégis úgy döntött, - vagy döntöttek helyette – hogy leporolja a témát. Valószínűleg a TV társaság szerette volna kihasználni Gosha korabeli népszerűségét. Szóval jöhettek a roninok újabb kalandjai. Jöttek is, majd elvesztek az idő süllyesztőjében. Valaki azért csak előásta az első két epizódot, amik megjelentek DVD kiadásban. Sajnos, még mindössze ennyivel van ennyi, a sorozat kiadása valami okból egy bő éve stagnál. Azért úgy éreztem, egy ilyen ritkaságról szóló ismertetőnek a blogon a helye.three_outlaw_samurai_tv_01.png

1.epizód – When A Man Draws His Sword

Egy eldugott helyen, a földi pokolnak számító ezüstbánya őreit derekasan ritkítja a körözött Nagare nevű ronin, aki a túlerő ellenére sem hajlandó tágítani. A helyet védő jakuzáknak és felfogadott testőröknek ugyancsak feladja a leckét. Szakurát, a lándzsát kiválóan forgató harcost, arra viszi az útja és pénzkeresést remél a helyzettől. Genzaburó, a harmadik ronin, aki az őrséget erősíti egy nő kedvéért. A hölgy viszont előkelő helyen van a célpontok listáján. Szakura a szegénysége ellenére is ad a becsületére, ezért igyekszik kideríteni, mi a konfliktus oka. De annyi titok és különféle érdek lapul a háttérben, hogy nem könnyű eligazodnia. Pedig nem ártana, mert közeleg a leszámolás.three_outlaw_samurai_tv_05.png

Gosha szerette a kincsesbányákat, ez nyilvánvaló. A Samurai Wolf mozikban is ilyen környékre helyezte a cselekményt, de a Mute Samurai-ba bedolgozva ugyancsak elővette az ötletet. Na, igen, a mohóság, a meggazdagodás esélye számos emberi tulajdonságot hoz a felszínre, kiváló lehetőséget kínál egy kalandfilm terepéül. Nincs ez másként most sem, hamar munkába állna a kardok.( Persze, ilyen címmel ez nem nagy meglepetés.) Természetesen az elején be kell mutatni a három karaktert, majd egy színtérre terelni őket, ami viszi az időt. Gosha értette a dolgát, a kötelező körök bejárása nem fullad unalomba, ami elsősorban a mellékszereplők közé rejtett titkoknak köszönhető. A rá jellemző módon, ezúttal is a társadalom pokoli bugyrait járatja meg a nézővel. Olcsó az emberélet, de a karaktereknek megvan a maguk büszkesége, amibe beleértendő, hogy ők akarnak határozni még a halálukról is. Ez a még Japánban sem szokványos megközelítés minden bizonnyal a rendező életéből ered. Gosha nagyon fiatalon, alig 16 évesen, a 2. Világháború idején a flottához került, ahol kamikázénak jelentkezett. A mi szerencsénkre sosem kapta meg a parancsot a halálos bevetésre, így születhettek meg a kitűnő rendezései. Miután a családja a háború után a nagyvárosok legrosszabb negyedeiben élt, a világképe innen származik. Furcsa gondolkozású hősei a nyomornegyedek életfelfogását adják vissza, nem könnyű eligazodni a logikájukon, viszont nagyon eredeti figurák.three_outlaw_samurai_tv_04.png

Lássuk, kik ők. Az eredeti trióból egyedül Szakura Kjodzsuró, a lándzsás szamuráj maradt meg Nagato Iszamu alakításában. Ő az, aki leginkább őrzi a busidó erkölcsiségét, a szenvedők védelmezésének kötelességét. Azért nem erkölcsi ideál. Pajzán természetű, enni-inni szeret, és nagyon ért a szócsavaráshoz. Valahogy mindig a saját javára fordul a helyzet, ha egy adott problémát elkezd logikailag „levezetni.” Nagato kiváló színész. Szeret komédiázni, ugyanakkor boszorkányos ügyességgel forgatja a különféle harceszközöket.

Nagare Ukon, a bosszúálló, már komorabb figura. Jogos a dühe, de időnként nehéz vele azonosulni. Siba, az 1966-os mozifilm központi alakja jóval megnyerőbb karakter volt. Ando Noboru színészileg állja a sarat. Különös sors jutott neki. Egykori szamuráj család sarjaként született, aki később beállt jakuzának, tehát testközelből ismerte az alvilágot. Azon kevesek közé tartozik, akiknek sikerült megszabadulni a bandatagokat sújtó rituális kötelezettségektől és átléphetett a filmiparba. Múltja révén számos, mostanra klasszikussá lett jakuza történetben játszott, szamuráj szerep kevesebb jutott neki. Hosszú élete során töretlen maradt a népszerűsége. Borús alakja rányomja kézjegyét az első epizód hangulatára.

Genzaburó Kaede már az előző feldolgozásokban sem volt egyértelműen pozitív karakter. Ingázik a szegények védelmezője és a pénzért mindent vállaló ronin kétes dicsősége között. Ezúttal szintén a rosszak oldalán bukkan fel, de a szerelem átcsábítja oda, a hová a néző látni szeretné. A három főhős közül az övét éreztem a legkevésbé kidolgozottnak. A motivációja hiányos, továbbá valahogy nem életszerű. Igaz, ebben a részben kevés játékperc jut neki. Később talán javított Gosha a szerepen, mert ez így hirtelen nekifutásra nem tűnik elegendő egy sorozat végigbírásához. (Kérdés, mikorra fog kiderülni, ha leállt a DVD-k kiadása.)three_outlaw_samurai_tv_06.png

  1. epizód – The Beast Will Die At 3 pm.

Előkelő ruhás szamuráj szenved egy vízimalom kerekéhez kikötve. Egy vak, ám kemény harcos őrzi, akit egy szajha segít. A klán főtanácsosa fejvadászok segítségével akarja kiszabadítani az urát. Vagy más céljai lennének? Egy koszos arcú kisfiú gyűlölettel nézi mindegyiküket. Ebbe a különös helyzetbe csöppen bele a három kóborló ronin, akiket a jutalomra pályázók egyáltalán nem fogadnak szívesen. Ők hamar kiderítik, hogy a helyi klán sorsa a tét. Az arany jól jönne, de nem árt vigyázni a saját fejükre, mert arrafelé nem sokat ér az adott szó.

Igazi Gosha történet. Azt feszegeti, hogy az ártatlan és védtelen embereket bogárként tapossa el a hatalom a saját érdekében, ha nincs, ki útját állja. Sötét tónusú, erős érzelmekkel teli mese arról, hogy a szamuráji hűség a halálon túl is kötelez, a szerelem minden akadályon ellenére próbál kitartani, a nincsteleneknek megvan a saját becsület felfogásuk, a bosszú lehetősége pedig felülírja a józan észt. Mindez bő háromnegyed órába sűrítve, pazar akciójelenetekkel feldobva. Már az első epizódban sem lehetett panaszkodni ezen a téren, de a második rész még jobb lett. Aki a világtalan Zatoicsi vívótechnikájára számít, meg fog lepődni. Minden tiszteletem Kacu mesteré, de az, hogy egy vak is lehet veszélyes kardforgató, itt bizony jobban átjön, mint a ő sagájának a felvételein.three_outlaw_samurai_tv_03.pngA további részek híján nem tudok igazi véleményt adni erről a sorozatról. Annyit sikerült kiderítenem, hogy a roninok újramelegített kalandjait egykoron kevesebb lelkesedés fogadta, mint az eredetieket. Biztosan megvolt a maga oka, de két epizód után részemről csak annyit mondhatok, jöhet a többi, vevő vagyok rájuk. Elsőrangú kalandos történetek.

 

Szólj hozzá!

2016.01.29. 07:00 Oldfan

Zatoichi 21 - Zatoichi and The Fire Festival (1970)

Címkék: csambara mozgalmas Kenji Misumi Shintaro Katsu Zatoichi

Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek. Miután Kacu szakított a stúdióval és produkciós vállalatot létesített, a saját ötletei egyre jobban előtérbe kerültek az új történetekben. Más lett a filmek hangulata. Erőteljesebb, néha durvább, sőt extrémebb jelenetek kerültek be. De hát Kacu maga is fölöttébb rendhagyó egyéniség volt. Mindez jól tetten érhető a sorozat 21. epizódjában. (Másként aligha lett volna engedélyezett, hogy annyi pucér férfi hátsó jusson képre, mint amennyit ide bezsúfoltak, – ráadásul egy harci jelenetbe!) Kezdjük ott, hogy a Katsu Productions összefogott a Toho filmvállalattal, akik a DAIEI filozófiájával ellentétben, egyáltalán nem ódzkodtak a kemény jelenetektől. Pénzük is akadt bőven, így az előző részhez hasonlóan, Toshiro Mifune után Tatsuya Nakadai személyében egy újabb sztárt sikerült megnyerni a vak jakuzánk ellenlábasának. Statisztériára és a kiállításra szintén áldoztak, minek következtében a sorozat talán leglátványosabb epizódja került vászonra. A zeneszerző az az Isao Tomita volt, aki Muszorgszkij"Egy kiállítás képei" című művének szintetizátorra átírt feldolgozásával fölöttébb népszerű lett. Ebben a moziban szintén szerencsés kézzel keverte a modern dallamokat a tradicionálisakkal.zatoichi_21-a.pngAz idősödő Zatoicsi tovább járja végeérhetetlennek tűnő vándorútját Japán tartományaiban. Eljut Kantóba, amelyet az "alvilág sógunja" ural, félelmetes könyörtelenséggel. A legfőbb ojabun szintén vak és a visszavonulását tervezi. Vagy csak színleli, hogy leleplezze a helyére pályázókat? Hamar kiderül, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. A két dörzsölt, világtalan jakuza élet-halál harca csak idő kérdése, pláne, hogy Zatoicsi nem tűri a hatalmaskodást és nem hódol be. Pedig lehetne egyéb dolga is, mert egy féltékenységtől megvadult szamuráj irtja a feleségével "kapcsolatba kerülteket" és ő is a listán van.

zatoichi_21-b.pngEbben a filmben már látszik, hogy Kacu volt a főnök. Beleírt a forgatókönyvbe, a figurába túlzó vonásokat vitt, a filmet a változó közönségigényekhez igazította. Megjelent a bővérű, életvidám Zatoicsi alakja, aki sokat piál, illetlen táncot lejt és nyakig veti magát a kockajátékba. Egyáltalán, ahol lehet, keresi az élet örömeit. Ez nem volna baj, de Sintaro főnök alaposan kihasználja a hatalmát és a poénok nagy része bizony köldök alatti területre irányul, kevéssé ízlésesen. Sőt, kevéssé szükségszerűen. Ezeknek a „kis színeseknek” valódi dramaturgiai szerepük nincs. Az egymást rugdosó és alpári módon szidó fogadóspár szerepeltetése tényleg nehezen magyarázható, de akad még számos más kifogásolható epizód, amelyek ugyan szórakoztatóak a dilis humort kedvelőknek, viszont darabokra törik a film stílusát. (Azért a kétes nemi identitású jakuza jelölt ifjonc, aki egyszerre pályázik Zatoicsi „második szüzességére” és a fejére, nem semmi figura.)zatoichi_21-f.pngA rendező, Kendzsi Miszumi, aki utoljára tette tiszteletét a sagában, ezúttal is a saját eszköztárával él. Szokásához híven erőteljesen jelen van a természetet, amely hol szép, hol pedig veszélyes, a benne élő emberektől függően. A humoros részleteket egyik- másikát nem tudom, valóban ő rendezte-e, de helyenként gyanús, hogy nem, annyira kilógnak a sorból.Azért a Kacu-Miszumi páros remekül tudott együtt dolgozni, úgy, mint az előző mozikban. Mindketten kedvelték a rámenős jeleneteket, így a "Tüzes  ünnepség" a sorozat egyik legkeményebb darabja lett.zatoichi_21-c.pngLátványos harci jelenetek sorát kapjuk, amelyekben új hangeffektusokat vetnek be. Az ember beleborzong, ahogy a húsba vágó kard hatását összerakták a technikusok. (Ez Miszuminak majd két évvel később, a „Lone Wolf and Cub” moziknál jön különösen jól.) Viszont, gondolom közös megegyezés alapján, feláldozták a saga valós alakokra és társadalmi helyzetekre alapuló történeteit, amik a kezdeti mozikat jellemezték. Például az alvilág kisebb főnökei biztosan nem voltak ennyire tutyi-mutyi alakok, ahogyan itt láttatják őket. Öngyilkos hajlamúak sem sűrűn akadtak köztük. Már pedig a sógun közvetlen hűbéresének feleségét eladására egy életunton kívül más aligha vállalkozott. A szamurájok jelentős része a bukásuk előtt gyakorta korrupt volt, de megvolt a magukhoz való eszük.zatoichi_21-e.pngA kormány sosem tűrte volna el egy olyan nagyhatalmú ojabun ténykedését, aki több száz fegyverest szólíthatott volna hadba, ha úgy alakul. Hamar lecsaptak volna rá. Szóval, a régi, hitelesebb kép már a múlté, helyébe a különleges helyzetek és a kalandos elemek léptek. Ez a Zatoicsi nem az, aki az előző mozikban volt. A jakuza világ két lábon járó lelkiismeretéből megszokott kalandhős lett. Azért elsüt pár bölcsességet, de az előzőleg látottak után már kevésbé hatásos a tanítása. Viszont a film mozgalmasabb, szórakoztatóbb, felkavaróbb lett az előzőnél, tehát jól eladható. Kacu élvezi a szabadságot, ez átüt a képen. Naná, hisz az új vonások eljátszása színészileg újat kínál, miközben megőrződtek a főhős kedvelt tulajdonságai. A keményebb harcok, néhol sokkoló jelenetekkel, pedig örömmel várt kihívást jelenthettek neki. Méltó ellenfelei akadnak. Az „alvilág sógunja” tulajdonképp az a Zatoicsi, akit „elcsábított az Erő sötét oldala.” Fondorlatos, kiválóan színlel, eszes, ám könyörtelen. Amikor a két vak egyszerre van színen, mindig szikrázik a levegő, még olyankor is, amikor szóban csupán nyájaskodnak. Ám mindketten, - nem szólva a nézőről – tudják, a leszámolás csupán idő kérdése. zatochi_21-d_1.pngA másik „fejvadász,” Nakadai, félelmetes, és félelmetesen jó a felbőszült, féltékeny szamuráj egyébként nem túl nagyra írt szerepében. Játéka és vívása egyformán elemi erejű. Mintha a The Sword of Doom elborult elméjű Rjunoszukéjét látnánk még vadabb kivitelben. Baljós alakja ott jár Zatoicsi nyomában és nyilvánvaló, hogy a masszőr életét akarja. Miután Nakadai képzett vívó volt és akcióspecialista rendezővel dolgozott, ahol kardot húz, jóval az átlag feletti élményt kapunk. Miszumi hozza a legjobb kalandfilmjeinek minden erényét. Neki köszönhető, hogy a 21-ik történet máig a sorozat legnépszerűbb epizódjai közé tartozik. A hihetőség sajnos nem az erénye, de mint markáns - és felnőtteknek szánt! - kalandfilm figyelemre méltó. Aki egy rámenős jelenetekkel bőven feldobott japán mozival szeretne kikapcsolódni, nyugodtan tűzze műsorra.

 

Szólj hozzá!

2015.12.31. 23:11 Oldfan

Zatoichi 20 - Zatoichi Meets Yojimbo (1970)

Címkék: toshio mifune okamoto Shintaro Katsu Zatoichi

A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaro Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam tovább vitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni. A válasz kézenfekvő: „Alkalmazz egy másik népszerű sztárt.” Nem volt nehéz. Toshiro Mifune akkortájt éppen elszakadni igyekezett a nagy stúdiók megkötéseitől, és javában igyekezett létrehozni a saját produkciós vállalatát. Megértve Katsu gondjait, hajlandó volt arcát és nevét adni, hogy új lökést kapjon a saga. Kissé vissza kell nyúlni az időben, mielőtt belevághatnánk az új mozi elemzésébe. 1961-ben Akira Kurosawa rendezőként nagyot húzott a "Yojimbo" karakterrel, ami máig töretlenül népszerű. A második történet a morózus kedvű, de briliáns eszű roninnal, a "Sanjuro," ugyancsak szép karriert futott be. Jodzsimbo, ami eredetileg csak testőrt jelent, nem tulajdonnév, a mozikban ekkorra már fölöttébb jól csengett személynévként is. Vessünk egy pillantást, mi lett a két közkedvelt hős összeboronálásából.zatoichi_meets_yojimbo_01.pngZatoicsi, épp csak megúszván egy újabb összecsapást a vérdíj miatt a fejére pályázókkal, torkig lesz a világgal. Visszavágyik egy faluba, amely az emlékeiben a nyugalom szigeteként él. A helyszínre érve még a nosztalgia vezérli, de hamar vége szakad a romantikus érzésnek. A település ugyanis megváltozott. A lakói megfogyatkoztak, a megmaradt kevesek félve húzódnak el tőle, gyanús és veszélyes alakok kóborolnak az utcákon. Az pedig hamar kiderül, errefelé olcsó az emberélet. Bandaháború folyik, mégpedig a legrosszabb fajtából. Apa és fia fordultak egymás ellen, bár az okát senki sem tudja. Míg az öreg türelmesen, pók módjára szövögeti a hálóját és a terveit, az egykori magzata szorosan fogadja fel a bérenceket. Köztük van Jojimbo, akinek persze szintén vannak titkai. Zatoicsi érkeztének igazából egyik fél sem örül. Annál inkább, mert a masszőrünk szívós aprólékossággal lát neki kibogozni a valaki által szándékosan összegombolyított szálakat.zatoichi_meets_yojimbo_06.pngNos, a mozi népszerűsége töretlen, de valahogy mégsem az igazi, amit látunk. Menet közben nem akar kiszállni az ember a nézéséből, de végére mégis a fanyalgás marad. Mi az oka? Kezdjük ott, hogy a cím ellenére, isten igazából nem az igazi Yojimbo karaktert látjuk viszont a vásznon. Szasza, - igen, a testőrt ezúttal nevesítették, - hamar lebukik a forgatókönyv által, hogy a kormány ügynöke. (Így ezt leírnom sem igazán élményrontás.) A jó öreg 1961-es hős ettől gutaütést kapott volna. Bár hivatalosan ez a harmadik „Yojimbo” történetnek számít, ha valaki összeveti az „Incidens At Blood Pass (Machibuse)” mozival, - ami minő „véletlen,” - szintén 1970-ben forgatódott, akkor könnyen kiviláglik, a két forgatókönyv sokban hasonlít. Abban is, hogy mindkettő elnyújtott, túlrészletező. A huszadik film a Zatoicsi sorozat leghosszabb mozija lett. Nem tett jót neki.zatoichi_meets_yojimbo_02.pngPedig a kezdet ígéretes. Tempós indítás, feszült helyzet a faluban, érdekes szereplők sora bukkan fel a településen, sorjázó rejtélyek. A mozi eleje kis híján komédia. Zatoicsi és Jodzsimbo, a két fineszes harcos élvezetesen igyekszik megvezetni a vetélytársat. Szimatolnak egymás körül, mire használható fel a másik, vagy éppen nem árt-e a körmére nézni az illetőnek. Vagy 45 percig semmi gond. Aztán lassan leül minden. Jönnek a jól bevált, vagy talán megkopott „fordulatok.” Mifune nyilvánvalóan rátelepszik a történetre. Nincs még egy ilyen Zatoicsi történet, ahol tulajdonképpen a masszőr gyakorta kifejezetten a háttérbe szorul. A kisebb, kiegészítő karakterek szaporítják a filmidőt. Tulajdonképpen a látott a részmozzanatokba nézés közben nehéz belekötni, de a végére marad az érzet, hogy a kevesebb több lett volna. Bár rejtélyt rejtély követ, az alaphelyzet bizony közhelyes. Arról, hogy a pénz a legrosszabbat hozza ki az emberekből, már a saga legmélyebb tisztelete mellett sem állítható, hogy a sokk erejével hatna. Más dolgok szintén félrecsúsztak. A mozi gyakran meglehetősen szabad szájú, néha meglepően közönséges. Bár elég közismert, de számítva pár új olvasóra, csak leírom, a Yojimbo karakter Japánban messze nem volt olyan népszerű, mint Európában vagy Amerikában. Az önfejűsége, a tekintélytisztelet teljes hiánya, a beszólásai vagy pálfordulásai zavaróan hatott a helyiekre. Még egy roninná lett szamuráj esetében is magasabbak az elvárások. Most még hozzájött a közönséges beszéde, az állandó részegeskedése, továbbá egy prostiba szerelmes. Nipponban nem lépett előre népszerűségi listán. Katsu Zatoicsijánál szintén ezt tapasztaltam. Egyszer a megszokott talpraesett figura, máskor viszont balek. Az, hogy nem gáncsnélküli hős, már Kendzsi Miszumi mozijai megmutatták, azzal nincs gond. De hogy tévelygő volna, vagy ne tudná eldönteni, hogy ki az ellensége, nem jellemző.zatoichi_meets_yojimbo_04.pngMifune akkoriban szabadulni akart a „minta-szamuráj” szerepköréből, drámaiabb szerepekre vágyott. Ez a törekvése jól tetten érhető a moziban, de akár a már emlegetett Machibuse esetében, a szándék félresiklott. A beszéd és akció egyensúlya felborult. Márpedig, a Zatoicsi történetekből ugyan nem hiányzik a társadalomkritika, de sosem valódi drámának szánták őket. Itt sem lesz azzá, mert nagyon vegyes a kép. Van komédia, kaland, megrendítő helyzet, sőt, mi több, némi rendhagyó szerelmi szál sem marad el, de az arány és a stílus túl vegyes. Az utóbbi nem meglepő. A rendező az a Kihachi Okamoto, aki nem kedvelte a hagyományos formájú csambarákat. Túl erőszakosnak tartotta őket. (Megjegyzem, a „The Sword of Doom” megrendezésével éppenséggel egy ilyen alapművet hozott létre. Na, azt érdemes megnézni.) Itt erről szó nincs. A saga mozijaiban a harci jelenetek mindig nagy fontossággal bírtak. Kellettek a nézőknek. Toshiro uraságnak még csak-csak jutott pár jó harc, de a végső „hajránál” Zatocsi ennyire gyengén fényképezett és koreografált lezárást még nem kapott, legalábbis szerintem.zatoichi_meets_yojimbo_05.pngRészemről hibának sorolom, hogy bár a történet és a rendezés igyekszik feszültséget teremteni, nyilvánvaló, hogy a moziból hiányzik a főhősnek egy igazi ellenfél. Mert csavarhatják bármennyire a szálakat, senki nem hiszi, hogy a két főhős végül valódi élet-halál párbajt fog vívni. Így viszont nem lehet teljes a drámaiság. Amit véleményem szerint nem jó helyen keresgéltek. A formailag úr, de valójában koldusnak való fizetéssel rendelkező szamuráj drámája hihetőbb lett volna. Itt apát és fiút szembeállít a haszon, a szülő nagyot csalódik az ivadékában. Máshol talán működhetne. De azoknál a jakuzáknál, akik a pénz, erőszak és árulások világában élnek, valahogy nem hiteles ai ilyen lezárás. Ami ráadásul borzalmasan túljátszott és idegborzolóan rendezett. Részemről nagyra tartom Kihachi Okamoto műveit, de le kell írjam, hogy a végét elrontotta. Hiába kavarog látványosan az aranypor a levegőben, igazolódik, hogy nem mind arany, ami fénylik a mozikban.zatoichi_meets_yojimbo_03.pngEnnyi ledorongolás után azt hihetné az olvasó, hogy összefoglalásként közlöm, nagy mellélövés lett a huszadik történet. Ez így nem igaz, szerencsére. Képileg és zeneileg kifejezetten jó, de ez mindkettő a rendező védjegyének mondható. A kuszának, vegyes felvágottnak és felboruló arányúnak joggal nevezhető történet viszont más munkáinál korántsem tipikus. A komoly kiállítás szintén javítja fogyaszthatóságot. Mifunéval pedig a telefonkönyv felolvasása sem bizonyulna reménytelenül eladhatatlannak. Ő hozza magát, ahogy kell. Katsu úgyszintén, de igazán emlékezeteset ezúttal nem produkál. Igaz, nem is olyan a szerepe. Mégis, az ő párosuk teszi egyedivé a mozit, ezért keresik még mindig. De nem véletlen, hogy ilyen stílusban több Zatoicsi történet nem született és a rendezőnek szintén ez maradt az egyetlen kirándulása a filmfolyamba. Többet ígért az alaphelyzet, a maguk jogán kiváló színészek és az egyedi munkáiról híres rendező összeboronálása. Ám kiugró siker helyett csak a tisztes középszer jött létre. Az egyedi darabok kedvelőnek ajánlom, akik az unikum kedvéért hajlandók elnézni a hibákat.

2 komment

2015.11.26. 07:00 Oldfan

Shinsengumi - A History In Blood (1998)

Címkék: történelmi tv sorozat

Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával. Nagyon nem érdemes csodálkozni rajta, a híres-hírhedt csapat Japán izgalmas sorsfordulójának idején tevékenykedett, így méltán állnak középpontban. Számos ismertetőben kerültek szóba Kondó Iszami szamurájai, de miután mindig van újszülött, akiknek köztudomásúlag új minden vicc, ezért most ismét szánok egy pár sort a részletesebb történetükre.sinszengumi_a_history_04.png

Történelmi háttér

Amikor 1853-ban Perry kapitány fekete hajói (gőzösök) minden különösebb rizikó nélkül befutnak az elzárkózást kézzel-lábbal fenntartani akaró sógunátus kikötőjébe, ami a szigetlakók számára világossá teszi, mennyire elment mellettük a világ. A népesség jelentős része, köztük közemberek, de jelentős szamuráj klánok is, a változást szorgalmazzák, de megjelennek az ellenérdekeltek is. A helyzet bonyolult, sőt, inkább zavaros. Formailag a császár a változás ellen van, de a valóságban alig várja, hiszen oly hosszú idő után a tennó végre igazi uralkodó lehetne, nem csupán egy üres cím birtokosa. A gazdasági bajokkal megbirkózni képtelen Tokugava kormányzat színleg támogatja a nyitást, de a háttérben ellene munkálkodik, mert tisztában vannak vele, a bekövetkezése a hatalmuk végét jelenti. A szamurájok mindkét oldalra felsorakoznak, de miután a politikai cselszövéseket csak kevesen látják át, megesik, hogy pont az ellenkező félnél kötnek ki, mint amit szeretnének. Az Assassination mozi remekül mutatja be ezt a bonyolult helyzetet Kijokava Hacsiró karrierjén keresztül.

A Sinszengumi története Mibu tartományban indult., ahol néhány rónin összefogott a hagyományos értékek védelmében. A kezdeti melléfogásokat ők sem kerülhették el, de hamarosan teljes mellszélességgel kiálltak a sógun védelmére. Hogy ez az eredeti vezetők közül Ními Nisiki öngyilkosságba kényszerítésével és Szerizava Kamó meggyilkolásával járt, mondhatni természetes volt a nagy felbolydulás korában. El kell ismerni, a két említett harcos egyike nem vált a kaszt díszére. Erőszakos, a saját hasznukra dolgozó egyének voltak, a busidó méltatlan képviselői. Az új vezérek Kondó Iszami, Hidzsikata Tosizó és Okita Szódzsi lettek. (Szerizava halála a hivatalos jelentésben úgy szerepelt, hogy merénylet áldozata lett, pedig ez presztízsveszteséget jelentett a szervezetnek. Ezért léteznek olyan vélemények, hogy már ez a beállítás megmutatja, Kondóékat az elejétől kezdve a saját pecsenyéjük sütögetése érdekelte.) Szigorú szabályokat hoztak, amelyek megszegése halálbüntetéssel járt. Megtiltották a saját célra történő pénzbehajtást, a harcosi becsületkódex minden fölött állt, személyes okból nem harcolhatott senki és a csoportból tilos volt kilépni. Rideg, de hatékony szervezetté lett a Sinszengumi, amelynek a felemelkedése igazából az Ikedja fogadóban vívott csata után indult be, ahol a Kiotó felgyújtását és császár elfogását tervező összeesküvőket vágták halomba.(1864. júl. 08) Hamarosan újabb belső leszámolás következett, amelyben azokkal végeztek, akik a császár hűségére próbálták átcsábítani a csapatot. 1867-ben már hatamotók, vagyis a sógun közvetlen szamurájai közé tartoztak. Dicsőségük csúcsán mintegy 300 busi szolgált az osztagaikban. (A szamurájok nem nevezték magukat szamurájoknak, a hivalkodásmentes busi, vagyis harcos címet használták magukra.) Még azon év őszén a Bosin-háborúban hanyatlani kezdett a dicsőségük. A javarészt karddal és lándzsával küzdő embereik nem bírtak a nyugati puskákkal harcoló császári erőkkel. Mindvégig kitartottak a bakufu (a sógunátus kormánya) mellett. A toba-fusimi ütközet után kiszorultak Tokióból. Hiába próbáltak modern fegyverekre váltani, már késő volt. Kondó Iszami fogságba esett és kivégezték. Hidzsikata Tosizó vette át a helyét, de 1869-ben harcban elesett, ami a Sinszengumi végét jelentette. Groteszk fintora a sorsnak, hogy az állam védelmére elkötelezetten felsorakozó szamurájok végül árulóként lettek levadászva az új kormány által. Csak kevesen élték túl a csoport bukását. A megítélésük máig vitatott. Egyesek szerint könyörtelen gyilkosok voltak, akik a saját érdeküket lesve a nép ellen fordultak. Mások szerint a hagyományos szamuráj értékeket követő, becsületes, ám középkori gondolkodásnál megrekedt harcosok voltak, akik nem ismerték fel az új idők jeleit. Az egyik túlélőjük megírta a csoport történetét, ami a körülöttük kialakult legendák egy részét eloszlatta, s módot adott a tetteik reálisabb bemutatására. Amikor az 1960-as években előkerült az irat, a filmstúdiók két kézzel kaptak utána. A Raizo Ichikawa főszereplésével készült Shinsengumi Chronicles mintapéldánya a kezdeti feldolgozásoknak. Mondhatni, azóta minden adaptációnak az említett írásmű az alapja. Ennél a sorozatnál sem volt másként.sinszengumi_a_history_01.pngA TV sorozat epizódjai

Akkor hát lássuk a medvét, vagyis hogy milyen eseményeket dolgoztak fel, mert csak ez adja a lényeget a néző számára. A könnyebb fellelhetőség kedvéért az érdeklődők számára az epizódok címét angolul adom meg.

01.The Incident At Ikedaya

Mi mással lehetne jobban elindítani egy Sinszengumiról szóló sorozatot, mint a leghíresebb viadalukkal? Még a történetükön belül is a legtöbbször megfilmesített eseménynek számít.

Bizonyos összeesküvők a fővárosban akarnak tűzvészt okozni, hogy a felfordulást kihasználva előkelő túszokat szedjenek a kormány zsarolásához. Nehéz megtudni, hogy kik ők, hol rejtőznek, és mikor akarnak lecsapni. A kémek mindkét oldalon tevékenykednek és a Sinszen csoportnak egy megbízhatónak tűnő hír fut be, de nem teljesen pontos. Az ekkor még kis létszámú csapatukat kénytelenek megosztani, egyszerre két helyszínt kell ellenőrizni. A létszámhátrány ellenére Kondó nem habozik támadni, amikor kiderül, ők vannak a megfelelő fogadónál.

A manapság divatos dupla bevezető epizóddal van dolgunk, de a történet igényli is a bővebb időtartamot. Egy nagyvárosban, ahol a kerületek és utcák szervezettség nélkül alakultak ki, nincsenek házszámok és az épületek nagy része külsőleg egyforma, éppenséggel nem könnyű eligazodni. Ügynökök és a levadászásuk, hamis hírek, fondorlatok, politikai intrikák és elszánt emberek mindkét oldalról. Kavarognak hát a dolgok, a néző nem unatkozik. A nagy leszámolás pedig olyan, amit a szamuráj mozitól elvár az ember. Látványos, hosszadalmas, visszaadva annak hangulatát a világ legjobb kardjai papírvékonyságú falak és szövetruhák közt állnak munkába. Nem kevés feldolgozását láttam már a neves viadalnak, ez jobbak közé sorolandó. A színészek harcosként sem vallanak szégyent. Azt azért nem árt tisztázni, és a sorozatra vonatkozóan végig igaz, a japán TV-s előírások nem engedik, hogy mozifilm keménységű jeleneteket forgassanak le a stúdiók. Mindazon által panaszra nincs ok, meglátja, aki megnézi.

  1. The Assassination of Serizawa Kamo

A cím tökéletesen lefedi a tartalmat. Kerülve a történetrontást, azért annyit elárulhatok, hogy bár a Sinszengumi történeténél pár mondatban elintéztem a vezérkar véres cseréjét, a valóságban azért egy összetettebb folyamat volt. De erre nem vesztegetem a szót, mert a lényeg nem változik.

  1. Okita Soji’s Love and Sword

Kard és szerelem. Örök téma. Még nálunk is készült ilyen címmel mozi, tartalmában pedig a kosztümös filmek egy jelentős része ide sorolható. Okita, aki alig tizenévesen vívómester volt, a korszak neves szamurájának számított. Pedig nehéz volt róla elhinni, hogy micsoda félelmetes harcos, mert a gyógyíthatatlan tüdőbaja miatt gyakorta alig állt a lábán és fizikailag sem mindig volt a legjobb formájában. De a legfontosabb percekben igen. Bár az életének nagy részét – amely amúgy nem volt hosszú – lefoglalták a Sinszengumi ügyes-bajos dolgai, azért a szerelem csak bekopogtatott hozzá. Számomra az egyik legjobb rész volt annak bemutatásáról, hogy erre az időszakra a közhangulat mennyire megváltozott a harcosok megítélésében. Régebben egy kaszton kívüli após jelölt a kezét-lábát törte volna a frigy létrejöttéért, de akkorra Japánban már sokakat taszított a busik életformája. A közembert elborzasztó véres összecsapásokon túl inkább a létbizonytalanságot látták benne, nem pedig a felemelkedés lehetőségét. Tényleg változtak az idők.sinszengumi_a_history_03.png

  1. The Flute Playing Deserter

Ez az epizód jól adja vissza a Sinszengumi szabályainak rugalmatlanságát, és azt, hogy az életszerűtlenségük mennyi tragédiát okozott. Ismét a szerelem áll központban és ezúttal sincs boldog vég. Az ideák szerinti életforma képtelenség. Az ember nem tökéletes. Hozhat jó és rossz döntéseket. Ám aki ebbe a csapatba belépett, az egy életre szólóan hozott tragikus döntést. Az érzelmi töltést illetően talán a legjobb rész, persze egyéntől függően változhat a vélemény.

  1. The Boy With Bangs

Már a korai hadseregek kialakulásától kezdve kényes témának számított a homoszexuális kapcsolatok megléte. A megítélés vegyes volt. A spártaiak kifejezetten támogatták. Egymás mellé állították őket a falanxban, mondván, hogy szerelmespárok a végsőkig küzdenek a másikért, tehát használjuk ezt ki. A keresztény országokban a vallás miatt hivatalosan keményen tiltották az ilyen kapcsolatokat, a gyakorlatban legfeljebb eltűrték. A japánokat különösebben nem érdekelte a magánélet, amíg az illetők harci készségét nem befolyásolta. Itt viszont pont ennek a taglalásáról van szó. A frufrus fiú ugyanis alaposan felbolydítja néhány szamuráj érzelemvilágát. Így aztán a Sinszengumi vezetése diszkréten, de folyamatosan szemmel tartja a náluk felbukkanó „párt.” Szakmailag érdekli őket, milyen stádiumokon mennek át, miként változik a személyiségük.. Az 1999-ben készült Tabu (Gohatto) mozi szintén ezen eset alapján készült, de meglehetősen csiricsáré felfogásban forgatódott. Itt realistább és férfiasan szemérmes formában közelítenek a nem könnyű témához. A valóság ugyanis Rómeó és Júlia esetét felülmúló próbatételt mér ki az érintettekre. Furcsa, de érdekes epizódnak bizonyult.

  1. Jamanami Keisuke Deserts

A dezertálás egyetlen hadseregben sem bocsánatos bűn. Amikor az egyén hibája, meggyőződése és becsület összeütközésbe kerül, abból jó nem jöhet ki. Ezúttal egy veterán és képzett szamuráj kerül szembe az addigi életével a kikerülhetetlen végig. Tartalmas epizód, kiválóan adja vissza egy eszmerendszer nagyszerűségét és halálos korlátait.

  1. The Choshu Spy

A klánok közötti kémkedés bevett szokás volt. A veszélyességét aligha kell ecsetelni. Kevesen jártak sikerrel, a gyanakvás óriási mértéket öltött, mondhatni paranoiássá lett. De mégis akadt, akinek sikerült a beépülés. Nagy motiváció volt szükséges egy ilyen feladathoz. A színlelést mesterfokon kellett űzni. Néha túl jól sikerült. Megesett, hogy őszinte barátság szövődött a rejtőző ellenlábasok között. A Csószú klán a Tokugavák elszánt ellensége volt. Így az igazság, vagyis a lelepleződés pillanata valódi drámát hozott mindkét félnek. Mert megbocsátás nem létezett,  a kor nem arról híresült el.

  1. The Vendetta

Vérbosszú. Van ennél „szamurájosabb” dolog? Csak százasával mérhető a témakörben fogant filmek száma. Ezúttal a Szacuma klán kerül szembe a „hűségesekkel.” (A „hűség” a Sinszengumi zászlaján állt mindvégig.) A szacumaiak ingadoztak a két fél között, a vezetőik titkolták a valódi terveiket. De végül kenyértörésre került a sor. Akadtak, akik a pálfordulás kiderülésekor rosszkor voltak rossz helyen. A többit az olvasó fantáziájára bízom. Ez ugyancsak összetettebb történet, mint amennyit a leírás – egyébként szándékosan – sejtet.

  1. The Showdown At Abura-no-Koji

A Sinszengumi utolsó nagy belső viszályának ecsetelése. Ahogy haladt az idő, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a szamurájok vezette társadalom ideje lejárt. A harcosok között akadtak, akik felismerték ezt és hajlandók voltak az előjogaikat feláldozni a jövő érdekében. Még a rideg Sinszen csoporton belül sem múlt el nyom nélkül a viták sora. Két filozófiai irányzat csapott össze. Néhány szamuráj megpróbálta átcsábítani a harcosokat a császár hűségére. A szabályok ismeretében ez halálos vállalkozás volt balsiker esetén. Egykori bajtársak kerültek szembe egymással, harcosok a tisztelt vezetőjükkel. Mint annyiszor, megint a kardok döntöttek, nem az érvek. A Sinszengumi kimondta a végső szót.sinszengumi_a_history_06.png

  1. Final Farewell

Kondónak, a sereg vezérének végnapjait taglalja. Ő, aki sosem tekintette magát a császár ellen lázadónak, mégis árulóként lett elítélve. Az ellenségei ugyan tisztelték, de túl veszélyesnek tartották és túl sok kiontott vér állt közöttük ahhoz, hogy megegyezés születhessen vele. Továbbá, már felbukkantak az első jelek arról, hogy egy japán Heintje majd elénekelhesse valamikor: „Anyám, én nem ilyen lovat akartam.” A szamurájok közvetlen hatalmának bukása már közel volt, de a szellemiségük tovább élt az új birodalomról ábrándozókban. Az út egyenesen vezetett Port Arthurtól Pearl Harboron át Hirosimáig. Mindezek még időben távol vannak, de valahol mégis ott kószál a kísértetük ebben a részben. A bevezető elolvasói tudják, hogy a fővezérük kivégzése ellenére a Sinszengumi még nem adta fel, de igazából többé már nem voltak történelembefolyásoló tényezők. A sorozat utolsó epizódja stílusosan és tisztelettel búcsúzik a fő karaktertől.

A sorozat jól szerkesztett. A történelmileg fontos események és szereplők mind feltűnnek benne, de mellettük a korszak és a csapat jellemző alakjai szintén ott vannak. Ekkortájt újra lehetett közemberből szamuráj, úgy mint a „daliás időkben.” A városi legendák ellenére a Sinszengumira nem volt jellemző, hogy "töltelék" harcosok sokasága lett volna köztük, Miután adminisztratív munkakörök ugyancsak voltak a frontvonalban szolgáláson kívül, náluk is megfordultak olyanok, akik az abakusszal vagy az írásjeleket festő ecsettel jobban bántak, mint a kardokkal. Van is ilyen eset az egyik mesén belül. Ám a korabeli statisztikák szerint, - csak volt némi haszna a bürokráciának, legalább az utókor számára - náluk a képzett harcosok voltak túlsúlyban. Viszont ezek a furcsa karakterek remekül színesítik az epizódok fő mesefonalát. Megesik, hogy felmagasztosulnak, az alkalmatlanok viszont elhullanak.sinszengumi_a_history_02.png

Watari Tetsuya alakítja Iszami Kondót. Nem igazán ismert arc Európában, de megbízható mesterségbeli tudással rendelkezik. Színészileg és vívásban egyaránt megállja a helyét. Toshiro Mifune vagy Wakayama Tomisaburo után eljátszani ezt a szerepet kétségkívül nem könnyű feladat. Az én fejemben más kép él Kondóról, de ennek ellenére megfelelőnek találtam az általa mutatottat.

Hidzsikata Tosizó, akit a Sinszengumi rossz szellemének tartottak, Murakami Hirokira maradt. Ugyanazt mondhatom róla is, mint a filmbeli fölötteséről. Számomra mindkét karakter túl filozofikus volt. A történetmesélésben működik ez a felfogás, de hogy autentikus volna, azt kétlem. Az alkotók kétségkívül nem azt a véleményt követik, miszerint mindketten válogatott gégemetszők voltak, Japán legrosszabb énjének képviselői. Sokkal inkább kemény emberek, akik tragikus időkben képviselnek egy múlóban lévő életformát.

Tőlük Nakaumra Shunsuke sokkal jobban tetszett Okita Sojiként. Bár pozitív hősnek nehéz volna nevezni, az ő Okita formálása azt hiszem, közel állhat az eredeti személyiséghez. Olyasvalakit láttat, aki egy eszményre tette fel az életét, s amellett minden körülmények között kitart. Akkor is, ha időnként önmagának árt vele. Hihető mentalitás egy elkötelezett szamurájtól.sinszengumi_a_history_05.png

A TV sorozat kellő anyagiakat kapott a stílusos megjelenéshez. Fényképezés, zene, kosztümök díszlet és statisztéria – minden abszolút rendben van. Az epizódok sava-borsát jelentő vívójelenetek ugyancsak rendben vannak. Igaz, nem mozifilm a színvonal, de nem is várható el. Aki a Sinszengumi történetét „nézőbarát hosszúságban” és felfogásban – értsd: túlzott részletezés nélkül – szeretné megismerni, nyugodtan válassza magának. Miután „meesee” révén évadpakkos magyarítás létezik hozzá, már csak némi keresgélés szükségeltetik az Interneten .Jó szórakozást mindenkinek!

Szólj hozzá!