Szamurájfilmek

Szamuráj és nindzsafilmek. A klasszikus drámáktól a történelmi mozikon át a véres exploitationökig. Csak ismertetők, sem film, sem felirat letölthetőség nincs. De személyes megkeresés esetén (email) segítek, ha módomban áll.)

Hirdetés

Friss topikok

  • Oldfan: @doggfather: Nincs mit. Öt hónap után egy kommentáló... Már azt hittem, a blogomon kihalt ez a "c... (2015.01.24. 15:08) The Floating Castle (2012)
  • wmitty: Egy igazi "nagy film". És ezt jól érzi is közben a néző. Köszi az ismertetőt! Tényleg ismertebbnek... (2014.08.20. 21:18) Hidden Fortress 1958
  • vittorio: Ezt megnézem. Üdvözlet. (2013.11.12. 21:49) Dojo Challengers 1964
  • Oldfan: Bizony, ez ínyenceknek való csemege. Épp ezért kevesen becsülik igazán mifelénk. "Túl bonyolult...... (2013.04.10. 20:22) Hitokiri (Tenchu) 1969
  • Oldfan: Minden bizonnyal Gosha drámáit láttad először, utána ezt. Úgy tényleg erős a kontraszt. Szórakozni... (2013.04.10. 20:20) Tange Sazen -Secret of The Urn (1966)

Linkblog

2015.02.28. 22:28 Oldfan

Zatoichi 11 - Zatoichi and The Doomed Man (1965)

Címkék: Shintaro Katsu Zatoichi Kazuo Mori

A DAIEI stúdió szorgalmasan folytatta a kilencedik résszel elkezdett útkeresést. A gyerekek fokozottabb szerepeltetését bizonyára vakvágánynak találták. Érthető módon, hiszen azért minden új epizódban hullottak a gonoszak. Nem igazán gyerek világ az. De azért a teljes mellőzésükre nem szavaztak. Viszont a humoros oldal becsempészése a kalandok közé változatlanul élt. Még ebben az új történetben is, ami pedig nem igazán a vidámság jegyében indult.

Zatoicsit a hatóságok megbotoztatják tiltott szerencsejáték miatt. A börtönben egy kétségbeesett ember fordul hozzá, aki azt állítja, hamis vádak miatt halálbüntetés vár rá. Arra kéri a vak masszőrt, hogy menjen el azokhoz, akik igazolni tudják az ártatlanságát. Ichi vonakodik teljesíteni a kérést, mert a tapasztalatai szerint a szívességek teljesítése mindig bajt hozott a fejére. A megérzése most sem csalja meg. Viszont hiába próbálja kerülni a bajt, ha az teljes erővel lohol a nyomában. A véletlen elsodorja abba a városkába, ahová eredetileg menni kellett volna. Hamarosan rájön, a szerencsétlen börtöntárs igazat mondott. A nyugalmasnak tűnő háttérben nagyobb pénzügyi játszma zajlik, melyben fölöslegesek a tanúk. Immár ő is azzá lett…zatoichi_11-_blog_03.pngAz első meglepetés a film kapcsán, hogy a főhősünk lebukott. Eddig minden alkalommal ügyesen kicselezte a hatóságokat, most meg rögtön a bevezető képsorokban kap a fejére. Pontosabban a hátára, nem is keveset. Magához sem tér az ember a meglepetéstől, s máris lát egy „új” Zatoicsit. Hiszen eddig, ha segíteni kellett, az igazság önjelölt bajnoka bárkinek habozás nélkül a segítségére sietett. Erre meg cserbenhagyni tűnik egy arra tényleg rászorulót. Vagyis igazán hatásos az új rész indítása. Sajnos, itt megszakad a fonál. Az, hogy az önzés jelenik meg Zatoicsi tulajdonságai között egyáltalán nem volna gond, csak emberibb lesz tőle. Továbbá nem kockáztat sokat, aki arra tesz, hogy úgyis másképp fordul a történet sora.

zatoichi_11-_blog_04.pngIcsi egy szerzetesnek tűnő imposztorral együtt céllövésben megkopasztja a jakuzákat, így rögtön sort tesz egy halom ellenségre. Meg egy kéretlen, kellemetlen útitársra, aki előbb a pénzétől igyekszik megszabadítani, majd a nevét nyúlja le. Naná, milyen jól jön neki, hiszen az alvilági körökben Zatoicsi már nem akárki. Kényelmes szállás, nigyen kaja, ingyen pia. Miközben nem is sejti, micsoda veszélybe sodorja magát, mivel a kardforgatáshoz viszont nem ért. A filmnek ezek az epizódjai a legjobbak, kifejezetten szórakoztatóak. A minden lében kanál ál-Zatoicsi jópofa humoros figura. Kanbi Fujiyama élvezi a szerepét, teljes beleéléssel komédiázik. Így olvasva, tulajdonképpen nehéz megérteni, miért nem lett a tizenegyedik epizód igazán sikeres. Annyi jó ötlet van benne. A válasz egyszerű. A történetmesélés gyenge. Jönnek a maguk lábán megálló részmozzanatok, miközben a mese egészként nem áll össze. Nincsenek átvezető részletek. Színpadi megoldások sorjáznak egy filmben. Teljesen váratlanul bejön a képbe egy új szereplő, akinek előzőleg nyoma sem volt, utalás sem történt rá, és elmeséli azt, amit láttatni kellett volna. A másik gond, hogy úgy tűnik, a vágóolló önállósította magát. Szorgos használata miatt rövid is a film, de ennél bosszantóbb, hogy logikai hézagok tátongnak a meséjében. Miközben a főhősünk szorgalmasan bogozgatja az ojabunok által összecsomózott szálakat, a néző lassan megérti, hogy minek mi az oka, azon kaphatjuk magunkat, hogy fontos részletek teljesen elsikkadtak. Például a címadó halálra ítélt fogoly a mozi végére eltűnik. Talán abban a ködben, aminek azért fontos szerepe van. (De erről kicsit lejjebb.)zatoichi_11-_blog_02.pngA gyermekek szintén csak a hiányt kitöltő vatta szerepét kapják, de az egyetlen fontosabb női karakter sem jár jól. Váratlanul belép, besegít egy kicsit, - elég légből kapott indok alapján - majd a végén dolga végezetlen kisétál a képből. Csakúgy, mint Zatoichi. Nála ugyan ez nem meglepő, de az már igen, hogy egy halom rendezetlen problémát hagyjon hátra. Nem sorolom tovább, pedig volna még mit. Azt hiszem ennyiből már világos, hol lett elszúrva a dolog. Kimunkált mese nélkül nincs jó film. Pedig a rendező, Kazuo Mori, nem felejtette el a szakmát, az azért látszik. Tulajdonképpen mellékes a film történetén belül, de fölöttébb hatásos fényképezéssel érezteti, mit jelenthetett a vak főhősnek a tengerrel való „ismerkedés.” Remek és kifejező beállítások sorát alkalmazza, amik révén a képek mentik, amit lehet. Ez a végén nagy fontosságot kap. Mert a sok elnagyolt részlet után a lezárásra valami összeállt. Ez a szokásos „showdown,” vagyis a leszámolás.zatoichi_11-_blog_01.pngEgy roninokkal bőven megerősített jakuza banda szeretné a túlvilágra juttatni az akkorra már végképp a begyükben lévő masszőrt, így egy ködös reggelen az egyik halászfalu nagy események színhelye lészen. Ha eddig kárhoztattam a elnagyolást, az összecsapás bő hét percére vonatkozóan gyorsan visszavonom. Azt ugyanis pokoli jól megcsinálták, a teljes saga legjobb összecsapásai közé tartozik. Mind fényképezésben, koreográfiában, vágástechnikában elképesztően profi. Végig így kellett volna, kedves filmesek. Ahogyan a kiszámítottan lassú mozgású Zatoichi halálos balettbe viszi bele a támadóit, az valami lenyűgöző, ment mindent, amit előzőleg elszúrtak. Itt szintén újat húztak elő a kalapból. Kiderül, ha kell, - márpedig most muszáj, nagy a túlerő és jó harcosok - Icsi képes a két kardot is forgatni egyszerre. Ám amikor elégedetten hátra dőlnénk, hogy: „Na, így már mindjárt más,” a végképp trehány búcsú elveszi a jó szájízt. Stílusosan azt mondhatnám, egy katanával elnyisszantották a sztorit, hagyva mindent a manóba. Elszúrták, na.zatoichi_11-_blog_05.pngA film a fentiek miatt csak a tisztes középszernek számít a sorozaton belül, pedig egyértelműen több lapult benne. Ha valaki pont ezzel az epizóddal kezdi az ismerkedést a Zatoicsi történetekkel, legfeljebb Katsu vívótudására és a számos jó humorú részletre fog felfigyelni és nem érti, miként nyúlt el a sorozat 26 mozifilmig. Azért biztatásul közlöm, már a következő mozi sem ehhez hasonló lett.

 

Szólj hozzá!

2015.01.23. 07:11 Oldfan

The Floating Castle (2012)

Japánban a filmes világban kezdik újra felfedezni a történelmi témákat, köztük a szamurájokat. Eredetinek éppen nem mondható az ötlet, de kik jöhetnének tőlük jobban szóba? Az újhullámos filmek eddig többnyire a lassúbb, drámai vonalra koncentráltak. A Twillight Samurai vagy a Hidden Blade a lassúságuk ellenére szép sikert arattak. Aztán a „The Sword of Desperation” vagy az „At River’s Edge” esetében már újra minőségi munkába álltak a katanák, ahogy az illik. Várható volt, hogy előbb-utóbb eljön az ideje egy komolyabb kiállítású historizáló műnek. Ez a most kivesézendő film pont ilyen. Az időpont a „hadurak korszaka,” amin túlságosan meglepődni nem lehet.the_floating_castle_06.png1590-ben már közel két évszázada tart a Japán állami létét fenyegető áldatlan állapot, amikor befolyásos hadurak gyorsan változó szövetségei és belháborúi pusztítják a tartományokat. De már a végéhez közeledik az időszak. Tojotomi Hidejosi az utolsó ellenállókat igyekszik letörni. Így hadsereget küld a Hojo klán ellen, hogy vegyék be a váraikat. Bár a Hojo birtok fő erődje Odavara, a legnagyobb ellenállásba a kicsiny Oshinál ütköznek, amire egyáltalán nem számítanak. Nagachika Narita, a népe által kedvelt, de habókosnak tartott földesúr, úgy dönt, hogy - minden esély ellenére - ötszáz szamurájával szembeszáll Ishida tábornok húszezres seregével. A kis erőd mocsaras terepen fekszik, csak keskeny utakon közelíthető meg, ami az elszánt védőket segíti. Ám harciasságból a másik oldalon sincs hiány. Az ostromban mindkét fél felvonultatja az összes praktikáját. Nagachika taktikája pedig olyan, amivel képes elbizonytalanítani a túlerőben lévő ellenséget. De hozhat sikert a furfang ekkora létszámhátrány esetén?the_floating_castle_04.pngElsöprőnek tűnő túlerő a szimpatikus védők ellenében. Ez biztos filmsiker, mert maga mellé állítja a nézőket. Mondhatni minden országban megesett hasonló helyzet, így a nemzetközi siker szintén borítékolható. Az Alamo védelme Texasban, Eger ostroma nálunk, a háromszáz spártai Görögországban, Wallace küzdelmei Skóciában, El Cid a mórok ellen Spanyolországban és hol van még a sor vége. Csak idő kérdése volt, hogy megszülessen a japánok saját történelmükből vett eposza. Egy ilyen hősies tett ábrázolása csak akkor ér valamit a filmvásznon, ha a körítésnek megadják a módját. Oshi kis erődjének védelmezői nem panaszkodhatnak, látványos tálalásban tisztelegnek előttük. A hely speciális jellege és hasonlóan különleges ostroma kívánta a kidolgozott CG látványvilágot, ami remekül mutat a képen. Annál inkább, mivel többségében totálfelvételekben dobták be őket, míg a közeli felvételeken egyértelműen látszik, nem számítógép generálta hadsereg, hanem hús-vér statiszták hada nyüzsög és ont vért a csatamezőn. Kifejezetten jót tesz a hitelesség érzetnek. A csúcspontnak számító, cunamit idéző támadás talán nem annyira jó, de hát még a legelvakultabb kritikus sem várhatja el, hogy valóban belefullasszanak pár embert az árvízbe. Szóval, pár eseménynél kilóg ugyan a lóláb a trükkök terén, de a hitelesebbre sikerült változatok bőven adnak kárpótlást érte.the_floating_castle_05.pngHősök nélkül mit ér egy hőseposz? Nem maradunk nélkülük, de korántsem a sémát terítik elénk. Nem mintha hiányolnám a közhelyeket, de egy igazán karizmatikus szamuráj nagyon jól jött volna. A várparancsnok földesúr ugyanis nem az. Narita Nagachika szerepéből Mansai Nomura  kihoz mindent, különösen a humoros epizódokban teljesít emlékezetesen, de távol áll a deli harcostól. A habókos uraságot a köznép körében ismerjük meg a film elején, ahol hamar kisül, miért szeretik az alattvalói, de az is, hogy klán vezérnek korántsem ideális alany. Később felnő a feladathoz, elsősorban meghökkentő taktikai húzásai révén, de figyelmeztetem az olvasót, a grandiózus csatajelenetek részbeni elmaradásáért Narita daimjo felel, mert nem éppen Szun-ce haditudományi művészetén nevelkedett. A kínai stratéga valószínűleg hüledezve nézte volna a fogásait.(Bár ki tudja. Írt ő olyasmit is, hogy az igazán nagy hadvezér az, aki csata nélkül győz. Narita nem ont vért az erőd védelmében, de hogy semmit sem tenne, arról szó sincs.) Viszont sokat tesz a jókedv jelenlétéért. A japán humor elég speciális. Leginkább abból szokott kiderülni a léte a filmekben, hogy a viccelődő jót nevet a saját tréfáján. Biztos, ami biztos, hadd tudják a környezetében, hogy éppen poén hangzott el. (Másként nem biztos, hogy rájönnének.) Viszont a támadó sereg elé kivonuló, önmagát felkínáló vezér kabaré előadásán az európai néző is vidulhat, annyira átjön a paródiája értelme. Nem csoda, hogy még az ellenséges katonák szimpátiáját is képes elnyerni a műsorával.

the_floating_castle_07.pngNarita ellenpárja a sztoikus Tanba, maga a két lábon járó racionalitás. Ő a védők igazi vezére, aki gyermekkora óta jóbarátja az uraságnak. Hűsége addig terjed, hogy képes ellentmondani az urának, majd kitartóan küzdeni egy megnyerhetetlen csatában. Belőle lehetett volna a japán Leonidász, de a forgatókönyv nem hagyta. Koicsi Szato alakítja, akit már az Abe klán tragédiáját feldolgozó remek dráma óta számon tartok. Itt sem okoz csalódást. A bivalyerejű és kiváló lándzsásból sem lett hős, de ő, - mi tagadás – kissé nehézfejű volna félistennek. A Kaihime kisasszonyért epekedő ambiciózus ifjú szintén eltalált karakter, bár az imádat tárgya felülmúlja. A közelharcban férfiakat megszégyeníteni képes hölgy emlékezetes jelenség. Szerencsére a forgatókönyv írói elkerülték tolakodó szirupos megoldás lehetőséget.

A támadó oldal bemutatása kevésbé sikerült. Maga Hidejoshi, a legközismertebb történelmi alak, csak kevés szerepet kapott. Ez még nem volna baj, de a végén nehéz igazán szimpatikus figuraként látni, pedig a lezárás elvárná. Nem rontom el az élvezetet, hogy leírom, mi okból, aki megnézi a filmet, érteni fogja, miért kellene megnyerőbbnek látszania. Ráadásul, pont általa, gyakorlatilag a legelején lelövik a későbbi ostrom egyik legfőbb trükkjét. Egyedül Ishida tábornok alakja tetszett, aki nem a sémákat hozta. Eleve nem hibátlan győző, sőt, mindkét fél többször átveri, de olyan hadvezér, aki ha kell, könyörtelenül tör a célja felé, ám kerüli a fölösleges gyilkolást. Méltó a figyelemre.

the_floating_castle_02.pngA film legeredetibb ötlete az, hogy nem akar csupán a két sereg harcára koncentrálni. A szokottnál többet foglakozik a köznép és az urai kapcsolatával, ami elsőrangúan lett visszaadva a rövid epizódokban. Rávilágítanak arra, hogy az alá- és fölérendeltségi viszony több volt annál, mint hogy a parasztok leborultak a földre, amikor ellovagolt egy mellettük egy szamuráj. Miként az is világossá lesz, hogy egy tartomány meghódítása sokkal többet jelentett annál, hogy legyőzték annak fegyvereseit. Számos japán film vagy TV sorozat témája, hogy a Tokugavák döntő győzelme után még több nemzedékkel milyen sok összeesküvés szerveződött és a hatalom mennyire tartott egy lázadástól. Ez a mozi érzékletesen adja vissza a helyi uraságok és az alattvalóik bonyolult, ám számos szállal összefonódó kapcsolatát, a hűség erősségét, amely a szamurájoktól egészen a földet keservesen megművelőkig terjedt. Ezt a bizalmi rendszert parancsszóval nem lehetett felülírni vagy katonai erővel egykönnyen semmissé tenni.

the_floating_castle_03.pngA film számos erénnyel büszkélkedhet. A kivitelnek megadták a módját, gyönyörűek a díszletek és a kosztümök. A kamera munkába, a speciális effektekbe és a színjátszásba sem igazán lehet belekötni, miként a kísérő zenébe se. A forgatókönyv erősségéről már írtam, most viszont a gyengéi jönnek, amelyek azért felelnek, hogy a kiváló lehetőség ellenére sem lett áttörő siker „Az úszó vár.” A fő hiba, hogy túl nagy százalékot kapott a humor. Hiába „furcsa madár” az egyik főkarakter, egy belháborúzó ország tartományának meghódítása bizony nem éppen új évi vidámságok sora volt, ami elsikkad a történetben. Viszont a néző tisztában van vele, néha jelzik is neki, de csak szőrmentén. A „boldog vég” ugyan elmarad, mert a filmesek ragaszkodtak a történelmi tényekhez, s így az ötszázak erkölcsi győztesek lehetnek, de a gyakorlatiak nem, de ez nem ad igazi katarzist. Nincs beteljesülő szerelem, mert a legyőzöttek kötelesek túszokat és egyben ágyasokat adni a családjukból. Aki nem akar beállni az addig ellenséges seregbe, az földönfutóvá vagy szerzetessé lesz. Vagy eleshet egy másik csatában egy még ellenálló klánt segítve. Ennek a világnak az ábrázolására nem volt szerencsés vidám alapállás választása, ami lassan megöli a hősiesség hangulatát. Maradhatott volna a könnyebb tónus, de direktebben kellett volna benne lennie egy tartomány elbukásának tragikuma, mert számos emberi dráma vonul a háttérben, de nem kapott kellően érzékletes megjelenítést. Amire bohóctréfa szintű mulatságokra viszont néha hosszú perceket szántak, így oda az egyensúly. Miként ugyancsak elmaradt egy kiváló drámaiságot kínáló részlet kibontása, mégpedig a védők által vállalt szenvedések és a megalkuvók háttérbeli jellemtelenségének szembeállítása.the_floating_castle_01.pngLeszögezem, a kihagyott ziccerek sorolásával eszem ágában sincs senkinek elvenni a kedvét a megtekintéstől, sőt, pont ellenkezőleg. Igazán látványos, nagy kiállítású, szórakoztatást és keménykedést egyaránt tartalmazó történetet lát majd a néző egy egzotikus világból. Nagyon alkalmas arra, hogy ha nem is mélybúvári szinten, de bevezesse a fogyasztót a hadurak viharos korszakába. Csak hát az ismertetőben még amatőr kritikusként is illik szépítés nélkül tájékoztatni az ide tévedőt. A felirat "Meesee" munkája.

Utóirat: A szamurájtörténetek rajongói egyik utolsó fellépésében láthatják Iszao Nacujagit, aki számos Hideo Gosha moziban szerzett örömet kiváló játékával. Itt az öreg szerzetest alakítja. Volt egy olyan érzésem, időnként mintha szándékosan adtak volna olyan szöveget a szájába, amivel odacsíp egykori önmagának. Remek kis karakterszerep.

 

2 komment

2014.12.17. 06:57 Oldfan

Zatoichi 10 - Zatoichi's Revenge (1965)

Címkék: Inoue Akira Shintaro Katsu Zatoichi

1963-ra, 32 évesen, Katsu már a DAIEI  sztárja volt. Elnyerte a "Kék szalag" kitüntetést, amely a japán színészek között a legnagyobb becsben állt. Neve ekkorra egybeforrott az általa megteremtett Zatoicsiéval. Megszületett az első fia, látszólag minden rendben volt. Ám 1965-re a jegyeladások csökkenni kezdtek, a stúdió meg aggódni. Jellemző módon, az eszükbe sem jutott, hogy év alatt négy mozit piacra dobni, a végére a többitől elütő édeskés hangnemmel, netán nem szerencsés döntés. Eljött a sorozat első kritikus pontja. Egy új rendezőre, Inoue Akirára bízták a megújítás feladatát. Kiváló döntés volt.zatoichi_10-e.pngÖnéletrajzában Katsu így ír erről az időszakról: "A forgatókönyv érdektelenné teszi a filmkészítést. Mindössze világos koncepcióra van szükség. Állítsd föl a karaktereket, kezdd el a fölvételeket és alakítsd úgy a történetet, ahogy a forgatás megy...Akkor érdekes lesz a film." Annyiban igaza volt, hogy tőle aztán senki nem ismerte jobban a karaktert. Olyan egyértelmű testbeszéd rendszert dolgozott ki, a sokszor valóban fölöslegessé teszi a szószaporítást. Ha kell, vonakodó harcos, míg máskor a fénybe fordulva előrelép és senkinek nincs kétsége, ez az ember tud könyörtelen lenni, ha az elnyomottak védelmében kardot húz. Él a szerepében. A harci jeleneteknél pedig csak hunyorog az ember, hogy miket tudott azzal a vékony pengével.  Inoue Akira így jellemezte Katsut: "Tökéletes felnőtt, akinek tökéletesen gyermeki elméje van." Nem tudom, végül valóban ezen elvek szerint zajlott-e a forgatás, de a végeredmény szinte tökéletes lett. Ebből a filmből tényleg sugárzik valamilyen gyermekien egyszerű tisztaság, annak ellenére, hogy ezúttal sötétebbre vették a tónust. Arra viszont mernék fogadni, hogy az időről időre felbukkanó groteszk, néha nem túl ízléses humor Katsu ötlettárából került elő. Később, amikor már ő rendelkezett a jogokkal, még inkább megszaporodtak az ilyen poénok. Úgy tűnik, az Akira úr által emlegetett gyermeki elme legfeljebb a tinédzserkorig jutott. Egyébként a saga során mindvégig gondjuk volt azzal a rendezőknek, hogy Katsu szélsőséges természetéből adódó, az altesti poénokat erőltető ötleteit kigyomlálják, vagy legalább elfogadható szintig visszaszorítsák. (Mondhatnám úgyis, rendkívüli érzéke volt ahhoz, hogyan lehet belerondítani egy kidolgozott filmbe.) Itt nem mindig sikerült. Elvégre Zatoicsi megformálója tudta érvényesíteni az akaratát egy frissen bekerült direktor ellenében. zatoichi_10-uj.pngZatoicsi hosszú évek után visszajut a régi mestere városkájába, ahhoz, akitől annak idején a masszírozást tanulta. Ám időközben Hikonoicsi urat hidegvérrel meggyilkolták és erőszakkal kényszerítik prostitúcióra a nőket. Ez a sors várna a hajdani mester lányára, Szajo-ra is. Tacugoro, a helyi jakuza főnök, a hatósággal összejátszva a begyűjtött adót szeretné meglovasítani Nagy szükség lesz Zatoicsi eszére, ravaszságára, továbbá a villámgyors kardjára, mert az ellenfelek elszántak és sokan vannak. Rögtön a település határánál két fejvadász les rá...zatoichi_10-c.pngInoue Akira nagy formában volt, a rendezése joggal nevezhető stílusosnak. A vidám pillanatoktól drámai feszültségen át a mozgalmas harcokig egyaránt otthon van. Rengeteg közelképet és drámai beállításokat alkalmaz, fekete-fehér visszatekintésekkel „színesíti” a történetet, még alig észlelhető lassításokat is bevet a nagyobb hatás kedvéért. Amit tovább fokoz azzal, hogy a remek akciók közé időnként hosszabb szüneteket rendel, mintegy „éheztetve” a nézőt. Nagyon jártas a westernek világában, ez többször tetten érhető a beállítások során. Azt sem nehéz felismerni, inkább az italo vonalat részesítette előnyben a részleteknél, mint a klasszikus amerikai erényeket. Bár az indítás, amint egy titokzatos ismeretlen megérkezik a helyiek közé, akár az is lehetne. Az eszköztára érdekessé és egyedivé a filmjét, de ugyanakkor egy európai nézőnél nem biztos, hogy annyira nyerők a húzások, mint Japánban voltak annak idején. Viszont kétségtelen, az eddigieknél személyesebb lesz a néző viszonya a főhőssel, ami végtére is hatásos eszköz. A történet két szálon fut. Kedvenc masszőrünk vívja magányos harcát a korrupció ellen. Mi tagadás, ez különösebb fordulatokkal nem kecsegtet, eléggé kiszámítható, mi fog történni. A mestere lányához, a fő ellenfeléhez és a falusiakhoz kötődő másik szál már jobb, több benne a színesítő részlet, hiteles karakter. Persze, a szokott, mostanra már elvárt alapelemek szintén beépülnek a mesébe, mint például a vonzó lány feltűnése. Az egyáltalán nem baj, hogy a szívtipró masszőrt ezúttal egy jótevő nagybácsis kép váltja fel, jobban illik a történetbe. Méltó ellenfél akad és természetesen a döntő harc előtti rivalizálás sem marad el. A játékbarlang anyagai alapjainak megrengetése mondhatni "kötelező" részlet, miként a jakuzák móresre tanítása is az.("Három koporsó rendel." - Jaj nem, az egy másik mozi. Japánban hordószerűségbe temettek. Egyébként is négy kellett. De azért közel volt...:))zatoichi_10-b.pngA zene, - Minő meglepetés! - western filmet idéz a "echte eredeti" mexikói gitárfutamaival. A magam részéről finoman szólva nem rajongok a szamurájfilmekben történő alkalmazásukért, de ezúttal elviselhetőre sikeredett. Úgy tűnik, mégis összebékíthetőek a szamurájfilmek elemei a Vadnyugat zenéjével... legalábbis néha. Azért pár borongós japán dallam érzékelteti, hogy mégsem tévesztett földrészt a komponálásért felelős.

zatoichi_10-d.pngAz előző részből átmentett ötlet a gyermek szerepeltetése, de ezúttal egy serdülő kislány lép az akrobata fiúk helyére. A jakuza apa bajlódása eleinte kedélyes természetű, de az alvilágban nem tartós az olyan állapot. Zatoicsi pedig a lány által bizonyíthatja, képes úgy legyőzni az ellenfelét, hogy egy gyermek észre sem veszi, mi történt mellette. A rendező tehetségéből Katsu sokat profitál. Kap tőle spagetti westernesen groteszk és amerikai vadnyugati stílusú ember-ember elleni párbajt, de a jól bevált japán változat sem marad el, amelyben a magányos kardforgató szembeszáll a sokasággal. Persze, az ilyen változatossággal igazából a közönség jár a legjobban.

Számomra ez az a történet, amelyben legvilágosabban érvényesül az igazi Zatoicsi karakter. A háláját akarja kifejezni valakinek, akit csapdába csalva megöltek. Megtudván a történteket, többé semmi nem állíthatja meg, amíg a tettesek meg nem bűnhődnek. Közben képes megbocsátani a hibázónak és önzetlenül segíteni a rászorulóknak. Miután rendbe hozta a városka problémáit, tudja, innentől már ő maga lenne az újabb gond. Távozik, a hálálkodást nem igényelve. Gyönyörűen összeszedett jellemvonások, fordulatos történet szép kivitelben, jól eljátszott szerepek, emlékezetes összecsapások - kell több ennél? (Bizonyára lesz, aki igent válaszol. Sejthetően azért, hogy a sötétebb tónus rámenősebb kivitelben volna igazán hatásos. Nyugalom, lesz olyan mozi. De még csak 1965-öt írunk a sorozatban, érnie kell hozzá az időnek.) A tizedik kaland a DAIEI stúdiónál készült Zatoicsi filmek reprezentatív darabja, az ismertető írójának pedig az egyik személyes kedvence. Egyike volt a legelső filmeknek, amit a sorozatból megismertem és rögvest elnyerte a tetszésemet. Remélem, mások is így lesznek vele.

 

 

Szólj hozzá!

2014.11.28. 07:11 Oldfan

Zatoichi 09 - Adventures of Zatoichi (1964)

Címkék: Yasuda Kimiyoshi Shintaro Katsu Zatoichi

Mindössze két év és már kilenc film. A DAIEI sikersorozata szinte száguldott, Katsu pedig egyre lépkedett felfelé a hírnév különféle fokozatain. De miután a stúdió más produkciói korántsem mindig voltak anyagiak sikeresek, egyre nőtt a nyomás az alkotói gárdán, hogy próbáljanak újabb nézőrétegeket találni és növelni a bevételt. A Zatoichi mozik elsősorban a nagykorú férfinépet vonzották a filmszínházakba. Adott volt a feladat, célozzák meg a kieső csoportokat. A felnőtt nők és a fiatalabb korosztály, nemtől függetlenül, nem lebecsülendő piacot jelentettek. Miként lehet becsalogatni őket a moziba? Hollywood ezt már jó régen kitalálta. Írj a filmbe szerelmet, gyermeket és kutyát, máris borítékolható a kasszacsöngés. Japánban úgy látszik a négylábú jószág kevésbé vonzó, így kiesett, jött helyette a humor. Rögtön párjával. (Alább kiderül, ez mit jelent.) Viszont némi megalkuvás együtt járt a váltással. Szolidabbra kellett venni a hangnemet és a viadalokat. Vajon sikerrel járt a kísérlet? Mindjárt kiderül.Zatoichi 09-A.pngZatoichi a Myogi hegynél szeretné köszönteni a közelgő új évet, amikor útközben váratlan feladatot kap. Egy gyanús alak megkéri, - akinek a kinézetét ő ugye nyilvánvalóan nem látja - hogy adjon át egy levelet. A kézbesítés helye nincs messze, így beleegyezik. A helyszínen rögtön rejtélybe ütközik. Egy ifjú lány keresi a szolgájával az eltűnt édesapját. Mindeközben a városkába egyre érkeznek az utazó mutatványosok, hiszen az újév megünneplése nekik gazdag bevételt jelenhet. Ám a dolgok rosszul állnak. A helyi intendáns a jakuzák tevékeny közreműködésével igyekszik megkopasztani a vándornépet. Bár Ichi mindössze némi pénzmagot szeretne begyűjteni, hamarosan olyan helyzetben találja magát, amelyben megszólal az igazságérzete. Sőt, nagy megdöbbenésére, egy iszákos vénember meséje azt sugallja számára, a rég halottnak hitt apjával sodorta össze a sors…Zatoichi 09-C.pngKülönös darab ez a sorozaton belül. Számos furcsaság jellemzi. Olyasmik, hogy nem könnyű megérteni, miért döntöttek bizonyos megoldások mellett a stúdióban. A nézőszám emelésének kísérlete teljesen érthető, miként az is, hogy a célközönség miatt jócskán vissza kellett venni az előző részek rámenős eszköztárából. Nők és gyermekek elé nem lehetett véres hulla halmokat gördíteni. Viszont akkor miért az akciókban erős Kimiyoshi Yasuda kapta meg a rendezést? Ő az ötödik, „On The Road” epizódban már bizonyította, hogy milyen kiváló munkát tud végezni az összecsapások filmezésénél, de kevéssé ügyel a míves képkivitelre. Ebben a moziban kb. 40 percig a tokjaikban pihennek az éles kardok. A stúdió tizenkilencre kért lapot, de bejött nekik. Yasuda, a filmes életművét szemlélve, számomra elképesztő módon, mondhatni kiválóan teljesít a számára szokatlan stílusban. A film lassú, de ennek ellenére jó ritmusú, a párbeszédek lényegre törőek, így a néző észre sem veszi, hogy sehol egy akció. Remek karakterek sorjáznak, a vidéki életformát bemutató jelenetek életszagúak és mindez elsőrangú képekben van felvezetve, hiteles karakterformálásokkal. Ennyire kifinomult képi világot csak Misumitól lehetett látni az első történetnél. Meggyőző bizonyíték, hogy vigyázzon az ember a beskatulyázásokkal, mert csúnyán tévedhet. A film a sagán belül a művészileg kiemelkedő történetek közé tartozik, mondhatni ínyencség. Az pedig, hogy ezúttal pár rövid jelenetet leszámítva, kidolgozott kísérőzenét kapunk az előzőleg többször csak „odakent” dallamocskák helyett, mondhatni hab a tortán.Zatoichi 09-B.pngA fentebb említett humort a korszak népszerű testvérpárosa szolgáltatja. Daimaru és Racket Nakada hatalommal incselkedő bohócok, szó- és grimaszpoénokra építő jelenetei tökéletesen ülnek. Ahogy a kétértelmű megfogalmazásaikkal összezavarják a nyers erőhöz szokott alvilági népséget, az valami valódi unikum az eddig látott Zatoichi átverésekhez képest. Persze ő sem marad ki a sorból, de ezúttal a vékony pengével osztja a tudást a játékbarlangban. A fiatalabb korosztály szintén ikerpárost kap. A gyermek akrobaták ügyessége és hajlékonysága elképesztő. Semmi trükk, magas fokú helyi cirkuszművészetet látunk. Sőt, színészként sem ügyetlenek. Ráadásul, a bohócoktól eltérően, valóban lényeges szerepet kapnak a történetben. Az alkotók komolyan vették az ifjak becsalogatását a vetítésekre, igyekeznek kiszolgálni az igényeiket. A szerelmi szál nagyon visszafogott, de teljesen meggyőző. Tulajdonképpen sokkal hihetőbb, mint amikor pár perc után a masszőrünk nyakába omlik az érte epekedő leányzó, amint az régebben megesett. Miwa Takada ismerős lehet a nézőnek, szerepelt már a negyedik részben. A Zatoichi és közte kialakuló szemérmes vonzalom, ami sejteti, hogy a barátságnál több lehetne belőle, bizonnyal jobban megfelel a női közönség felfogásának, mint egy lángoló szerelem. Masszőrünk viszont a megszokott módon nem megy el a kecsegtető döntő randevúra. Szegény mindig megitta a levét annak, hogy kellett a folytatás. De mihez kezdett volna filmgyár egy elégedett és nyugalomban élő főhőssel?Zatoichi 09-D.pngMint minden új kalandjában, Zatoichi ezúttal sem marad fő ellenfél nélkül, aki többnek számít a közönséges alvilági banditáknál. Gounosuke egy jelentéktelen vidéki földesúr alacsony rangú csatlósának harmadik fia. Erre mondták mifelénk, hogy „hétszilvafás nemes.” Igazi feladata nincs az intendáns mellett, kelletlenül segíti annak piszkos ügyeit és abban reménykedik, egy felbukkanó képzett harcos ellenében megmutathatja a tudását. Kényszerű kötelesség és a valódi rivális kiváltotta büszkeség vezeti Zatoichi ellen. Az első részben látott Miki Hirate óta ő az első nemes ellenfél. Masszőrünk tökéletesen megérti a fiatal szamurájt, ezért a tiszteletét még a harc közepén is megadja az ellenfélnek. A film egyik legszebb pillanata, amint ráteríti a kopottas kabátját a tisztességes ellenfélre. A Gounosukét játszó Mikijiro Hira elsősorban kisebb karakterszerepeket kapott a vívótudása kedvéért. Leginkább a „The Sword of The Beast” című kiváló Gosha moziból ismerhetik mifelénk., ahol viszont ő az egyik főszereplő. Ebben a moziban sem okoz csalódást.Zatoichi 09-G.pngA valóban újdonságba menő ötlet a moziban Zatoichi jakuza világot megelőző életének taglalása… lett volna. Ezen a téren ugyanis több mint szűken adagolták az információkat, pedig a közönség nyomása ekkor már nagy volt, hogy erről tudni akarnak. Most aztán majdnem kiderült valami… de mégsem. Miután fontos tényekről van szó, nem rontom el teljesen azoknak a szórakozását, akik ezután akarják látni a filmet. Maradjunk annyiban, ígéretes kezdés után gyenge lezárás lett a nóta vége. Viszont a szánalmas vén iszákos alakja, amit az ötlet létrehozott, elsőrangú lett. Yuzaburo Ii elképesztően jól alakítja a teljes lecsúszás határán lévő öreget, aki kap egy esélyt a tisztessége mentésére. Más szerepeinek nyomára nem bírtam bukkanni, de ebben engem meggyőzött róla, hogy értette a mesterségét.Zatoichi 09-E.pngFurcsa, de ebben a filmben gyakorta nem Zatoichi a központi karakter. Sokban más is, mint aminek eddig megismertük. Az természetesen nem változott, hogy a jakuzákat nem állhatja, kockázásban verhetetlen, nőkkel és gyermekekkel gyorsan szót ér és nem habozik segíteni a rászorulóknak. Viszont az eddigieknél sokkal optimistább és visszafogottabb. Sőt, a nőkkel szinte félénk. A kardját sem akarja előrántani. Ez nem az az Ichi, akit eddig láttunk. Mindezek a változások okozzák, hogy ebben az epizódban alig vannak harcok. Csak a végére kapjuk vissza az ismerős masszőrt, aki aztán az utolsó tíz percben hozza a szokott formáját. Jöhet bárki, vívómester, jakuza vagy szamuráj őr, neki nem számít. A kardja előtt senki nem állhat meg. Meg kell említenem, - bár mifelénk egész biztosan kevés a hozzáértő ember – hogy az ínyencek szerint a kilencedik mozira lett tökéletes Katsu vívótechnikája. A vékony, egyenes, könnyen elrejthető kard, amit használ, elsősorban a szamuráj nők fegyvere volt, a férfiak legfeljebb gyakorlásra vették igénybe. Ichi furcsa lábbeállása, csuklótól lefelé tartott, testet fedező technikája szintén a nők számára lett kitalálva. Ám a látszat csal. Meglehet, a „cane” nem mutat olyan látványosan, mint egy „dotanuki”, vagyis csatakard, de attól még halálos eszköz az értő kézben. Katsu kiszámított, tempóban és ritmusban elképesztően precíz, halálos „balettiskolája” a dilettáns néző számára is lenyűgöző. Minden villámgyors, amint az a valóságban is volt. Ez viszont azzal jár, hogy ha valaki rosszkor pislog, már lemarad egy vágásról. Ha pedig egy tüsszentés megcsavarja az orrát, akár az egész harcot tekerheti vissza a lejátszón. A tényleges összecsapások között nincs öt másodpercnél hosszabb időtartamú. Miután a küzdelmek nagy része éjszaka történik, bizony az a néző, aki eddig a látványos kardpárbajokért kedvelte a sorozatot, ezúttal joggal elégedetlenkedhet. Vajmi kevés jut a szemnek.Zatoichi 09-F.pngMint írtam fentebb, a kilencedik film a címe ellenére nem kalandos történet, sőt inkább kevés eseményű és lassú folyású. Művészileg a sorozat legigényesebb darabjai közé sorolandó. Ugyanakkor, mert nem azt kínálja, ami népszerűvé tette Zatoichi előző, valódi kalandjait, a megítélése vegyes. Fanyalgók éppoly szép számmal vannak, mint dicsérői. Részemről azok közé tartozok, akik szerint kakukktojás lett a sagán belül. Ami korántsem jelenti azt, hogy nem jó vagy unalmas, ezt hangsúlyozom, de a sok jó ötlet között Zatoichi majdnem elveszett, mind a közmondásos gyermek a bábák között. Ez a kivitelezés inkább illett volna egy hagyományos szamuráj drámába, mint egy újítónak szánt sorozat közepébe. Nem véletlen, hogy a további filmekben más felfogást láthatunk. De azokról majd máskor.

Szólj hozzá!

2014.10.12. 17:16 Oldfan

Souls In The Moonlight 3 (1959)

Címkék: dráma Nakamura Kinnoszuke Kataoka Chiezo Tomu Uchida

Meglehetősen elhúzódott ennek az ismertetőnek a megjelenése. Ugyanis az történt, hogy előbb a harmadik film magyarítását terveztem, ezt követően a megírását. Amint az mostanában egyre többször megesik velem, ismét beleszaladtam egy fordítógépes angolsággal készült szövegbe és másikat nem tudtam keríteni a mozihoz. Ezért aztán sokszor inkább rejtvényfejtésre emlékeztetett a munkám, mint valódi fordításra. Szerencsére az előző két részhez tartozó megfelelő angolságú feliratok sokat segítettek, de így is sokáig tartott a project kiteljesítése.

Az előző részben megvakult Rjunoszuke a bolyongásai során egyre közelebb kerül az otthonához. Makacs üldözője, Hjoma változatlanul a nyomában van, de a sors újra és újra megakadályozza az összecsapásukat. Kamio uraság a pártfogásába veszi az öntörvényű Cukuét, de arról szó nincs, hogy valóban a hűbérura lenne. Mindössze eszközt lát benne, aki segítheti megszabadítani őt a legfőbb vetélytársától. Ám a menyasszonynak kiszemeltje vonzódni kezd a vak roninhoz, bár világosan felismeri annak gonosz jellemét, ami újabb problémákat vet fel. Úgy tűnik, minden érintett egyszerre ér a Nagy Buddha hágó közelébe. Érik a végső leszámolás, de mi oldhatja fel a gyűlölködést?Souls In The Moonlight 01_1.png

Ahogy azt az előző cikkekben írtam, Tomu Ucsida filmje a legrészletesebb feldolgozása a 41 kötetes regényfolyamnak. Ám még így sem teljes! Viszont képes többet megmutatni belőle, mint a másik adaptáció, a Satan’s Sword. A két trilógia közötti különbség leginkább ebben a lezáró moziban domborodik ki. Elsőként abban, hogy számos olyan eseményt láthatunk benne, ami a többi filmből hiányzik. A karakterek mélyebbekké válnak általuk. A leglényegesebb eltérés meglehetősen szembeötlő. Ucsida nem csupán egy kalandos történetre vágyott, amelynek főhősei bebarangolják Japán tartományait, hanem lelki zarándokutat szintén kénytelenek megtenni, még ha nem is mindig vannak tudatában ennek. Az előző mozikban a buddhista szellemi út inkább csak jelzésszerűen tűnt fel, ám ezúttal már sokkal direktebben kapja meg a néző. A szavakon túl időnként nyilvánvalóan szimbolikusan átalakul a kép, úgy, ahogy a valóságban sosem történhetne. Rjunoszuke mögött szétfoszlik a vászon, a Pokol fenyegető árnyai és színei villannak fel, időnként a haragvó Buddha a rosszallása kifejezéseként sebesen megváltoztatja a természetet.Souls In The Moonlight 03_1.pngHjoma és Rjunoszuke elhúzódó útja és viadala egyben az emberi természet küzdelme is, a lélek harcol önmaga rosszabbik oldalával. A legkézenfekvőbb megoldás a gonosz gyilkos és a derék fiútestvér megközelítés lett volna. Ám nem ezt kapjuk. Ha figyel az ember, láthatja, hogy a fő karaktereknél végig ott húzódik a kétely és a kitörés lehetősége. Kezdve ott, Rjunoszuke az után öl, hogy a zarándok öregember a halálért imádkozik. Bunnujo halála sem igazán az ő lelkén szárad, hiszen csak önmagát védi a párbajban. A többi feldolgozástól eltérően nyilvánvaló, hogy ugyan embertelen próba elé állítja Hamát, de nem erőszakolja meg és nem ő kényszeríti arra, hogy vele tartson. Az asszony és a férj közti bizalmatlanság vezet a tragédia bekövetkeztéhez. Viszont megtagadja a szamuráj erkölcsöt, a családját többször is, időnként élvezetből gyilkol. Bár méltatlan rá, a sors többször felkínálja neki a menekülést, hiszen a trilógia során négy asszony próbálja meg eltéríteni a gonosz életmódtól. Ám ő sosem képes végleg legyőzni a gyilkolni vágyását. Pedig többször cselekszik jót mások érdekében, az szintén kiderül, hogy él benne a fia iránti szeretet, ami végül a pusztulásba viszi. Hogy a tékozló fiúra, Cukuére mi vár, világosan mutatja a megáradt folyó vérré változása, mely a végzetes sötétség felé rohan. Kataoka Csiezo a régi kabuki színjátszáson nőtt fel. Kissé idős már a szerepre, de színészileg remekel. Kiszámított, színpadiasan lassú mozgása, a szenvtelen arca mögé rejtett, váratlanul feltörő vadsága ideális ehhez a felfogáshoz, amit a rendező várt tőle. Miután a forgatás három éven át tartott, a befejező filmben már harcosként sem az, akit az elején láttunk. Egész biztosan sokat képezte magát, mert a lezáró moziban az összecsapások korántsem olyan jelzésszerűek, mint az első részben voltak. Ez a tény nem csupán a néző szórakoztatása kedvéért fontos, hanem a karakter szintén összetettebb lett általa.Souls In The Moonlight 02_1.png

Hjoma, a fő ellenlábasa természetesen az ellenpélda. Tapasztalatlan elszánt tizenhat éves tanoncból a végére megedződött, testileg-lelkileg felnőtt ember lesz. Az elején kissé egysíkú karaktere, akit csak a bosszú vezérelt, a végére kiteljesedik. Az útját átszövő megpróbáltatások(börtön, sikertelenség az üldözésben) átalakítják, megtanul szeretni, másokért küzdeni, felelősséget vállalni. Szellemileg beérik, akár a halálos ellenségével is képes megértő lenni. Azért nem lesz belőle papirosízű karakter, hiszen a vérbosszúról nem tud lemondani. A szamuráj erkölcs szerint joga van hozzá, de a néző érzékeli, hogy valójában nincs, hisz a bátyja maga okozta az halálát. Hjoma jutalma az lesz a megtisztulásáért, hogy az isteni gondviselés megóvja az értelmetlen párbajtól. Igazi buddhista szemléletű megoldás, miként az is, hogy a büntetés jelzése jelképszerű, gyakorlatban nem láthatjuk. Úgy vélem, jobb így, mert teret hagy a gondolkodásnak.Souls In The Moonlight 05_1.pngÉrdekes a moziban a nők szerepe. Egyrészt kísértők, a testi vágyat szimbolizálják, máskor viszont ők kínálják a férfiak jobbik felének az otthon melegét és a megváltás a lehetőségét. Az már az egyén döntése és felelőssége, hogy melyik útra lép. A megfontolt cselekvés mindvégig központi kérdés. Bár a sors sokszor alaposan, kikerülhetetlenül felforgatja a szereplők életét, de fatalizmusról vagy az eleve elrendelés hirdetéséről szó nincs. A besurranó tolvajból lehet jótevő nagybácsi, a szolgából szinte szentéletűként tisztelt nevelőszülő, a nagyúrból viszont cégéres gazember, ha nem képes erőt venni önmagán.Souls In The Moonlight 04_1.pngTomu Ucsida mesterségbeli tudása ragyog a filmfolyamban. Stílusos zeneválasztás, biztos kezű színészvezetés, igényes kameramozgatás, célratörő vagy éppen sejtető képek sora mindvégig. Ugyancsak írtam már az egyik előző ismeretőben, hogy szinte korlátlan anyagiakkal rendelkezett, ami látványban nagyon jót tett a mozinak. A díszlet mutatóssága segíti a néző élvezetét. Fontos szempont ez, tekintve, hogy a korszak szokásai szerint valódi külső felvétel alig akad, szinte mindent stúdióban vettek fel. Ez ugyan észrevehető, de nem igazán zavaró, mert nem hivalkodni akar a gazdag kiállítással, csupán minden érezhetően minőségi a ruháktól a kardokon át a szobaberendezésig. Bármennyire részletező a trilógia, jó pár elvarratlan szál marad még a történetben. Például nem tudjuk meg, miként menekült meg Rjunoszukétől a vándorszínész, mi lesz Johacsival és a kisfiúval, miért nem vitte vissza Cukue otthonába a család örökösét, mi lesz a gonosz Kamio uraság sorsa, stb. Igazi hiányérzetet mindezek nem hagynak a nézőben, mert csupán apró részletek, viszont a fő momentumok világosak a mesében, miként a hál’ istennek nem szájbarágósan tálalt erkölcsi tartalom sem sikkad el.

A régi, igényes mozik kedvelőinek ajánlom ezt a trilógiát. A lenti rövid videó a hágó mai valóságát mutatja meg.

 

 

Szólj hozzá!

2014.09.16. 07:30 Oldfan

Shingo's Ten Duels 1990

Címkék: csambara tomisaburo wakayama Sonny Chiba Sanada Hiroyuki

Az ember azt hihetné, vannak bizonyos pozíciók, ahol az illetők gondtalanul élik világukat. Ám nem, még a sógunoknak is megvolt a maguk baja. Ügyelni kellett a szigorú etikettre, összeesküvéstől tartani, gondoskodni a nép szükségleteiről, a hadseregéről még inkább, törvénykezni, távol tartani a külföldieket Japántól, megfelelni a harcosi ideálnak,  építkezni. Meg arra is ügyelni, hogy el ne lopják az anyjától a gyermekét. Josimune sógunnak az utóbbi nem sikerült. Legalábbis a legendák szerint.
Shingo's Ten Duels 01.pngBidzsomaru tehetséges ifjú harcos, aki egy vidéki birtokon nevelkedik. Amikor egy lány védelmében véres összetűzésbe kerül néhány fennhéjazó szamurájjal a büntetés elől szöknie kell. Útközben a mestere megdöbbentő titkot tár fel előtte. Azt, hogy ő valójában Josimune sógun gyermeke, akit a szülei holtnak hisznek. A hír viharsebesen száguld végig a fővárosig. A sóguni pár reméli, hogy igaz, ezért új nevet adományoznak neki. Így lesz belőle Aoi Singo. Viszont tudják, az elismerés egyben bajt jelent rá az örökösödési sorrend miatt. Nem tévednek, a fiatalembernek a támogatók mellett hirtelen veszedelmes ellenségei is támadnak. Singo vágyai egyszerűek. Mindenképp találkozni szeretne sosem látott szüleivel és egyben híres kardforgatóvá válni. Az elsőt nagyon nehéz elérni, a másodikba könnyű belehalni. De mikor ijesztett meg ilyesmi egy elszánt szamurájt?
Shingo's Ten Duels 02.pngTokugava Josimune sógun létező történelmi személy volt, aki mondhatni váratlanul került trónra. A dolog messzebbre nyúlik vissza, még a dinasztia alapításának idejére. Iejaszu, az első sógun tisztában volt vele, mekkora veszedelem volna a családjára, ha örökös nélkül halna meg valamelyik sógun. Így a Tokugavákat három ágra osztotta, minimálisra csökkentve a veszélyt. Josimune családja a gazdagnak számító Kii régiót birtokolta, de ennek ellenére kemény gondokkal küzdöttek, mert hatalmas összeggel tartoztak a Sógunátusnak, akik rokonság ide vagy oda, pénz dolgában nem voltak engedékenyek. A jövendő sógun, akkor még Genroku, majd Sinnoszuke néven, alaposan megtapasztalta a vidéki élet nehézségeit, a nép szenvedését, beleértve az éhínséget és a cunamit. Amikor váratlan halálesetek után az állam élére került, már tapasztalt  vezető volt.  A nép kedvelte, mert segíteni igyekezett rajtuk, az ellenfelei viszont a nem túl hízelgő "abarenbo" névvel illették, ami kb. "vörösnyakút" jelent, és a vidéki származás gúnyos jelölése. Népszerűsége megőrződött, így életének fiktív eseményeit "bemutatva" Japán leghosszabb ideig futó csanbara sorozatának lett a főhőse, amely 800 epizódig jutott! A mi Mátyás királyunkhoz hasonlóan álruhában járja az országot és pár embere kíséretében karddal osztja az igazságot. Az eltűnt fiáról szóló filmek eredetileg Okawa Hashizót tették sztárrá az 1960-as években. Természetesen az újra feldolgozások sem maradtak el.
Shingo's Ten Duels 04.pngAz új évi, átlagon felüli kiállítást kapó jidaigeki történetek egyfajta ajándéknak számítanak a TV társaságok részéről a közönségüknek. 1990-ben az Asahi érezte úgy, ideje ismét előállni valamivel. A Singo történetekre mindig akad kereslet, így nagyot nem kockáztattak. De miután a téma már sokszorosan feldolgozott volt, alaposan bele kellett húzniuk. Így aztán három nagyágyút vetettek be az ügy érdekében. Wakayama Tomisaburo,  Chiba(Sonny)Shinichi és Sanada Hiroyuki szereplésével valószínűleg a telefonkönyv felolvasását is el lehetett volna adni arrafelé, de erről szó nincs. Kalandfilmbe gyűjtötték egybe őket, így fix egyesre vehette mindenki, hogy elsőrangú összecsapások lesznek koreografálva. Sanada köztudomásúlag Sonny Chiba pártfogoltja. A mester és tanítvány viszonyt ők már annyiszor eljátszották, hogy behunyt szemmel is menne nekik. Nincs nehéz dolguk. A történet népszerű, a kiállítás gazdag. Még játszani is van mit. Sajnos, a felvonultatott elemek többségét gyakran láthatták a rajongók..Na jó, Chiba-Wakayama párbajokkal azért nem voltunk elkényztetve.

Shingo's Ten Duels 03.png Miután új évi ajándékról van szó, a részleteket patikamérlegen adagolták ki, hogy a család minden tagja elégedett legyen. A szakétól meggyötört családfőt kardcsörtékkel tartják ébren, hogy a fiával együtt lehessen és oktathassa, mit kéne másképp csinálnia Singónak, hogy gyorsabban révbe jusson. Elvégre egy apa a sógun fiától is jobban tud mindent. A cserfes lányoknak ott a daliás főhős és a filmben érte epekedő kisasszonyok humoros kapcsolata. A megfáradt feleség törölgetheti a szemét a szerencsétlen, gyermekétől megfosztott édesanya sorsán. Szóval érzelmek, romantizálás, humor, bonyodalmak és szelíd erőszak. Az utóbbi mindössze jelzésszerűen, elvégre TV-t nézünk, ahol kiskorúak is vannak.
Mit tagadjam, nem igazán voltam elégedett a végeredménnyel. Sokszor langyos a történet, a logika valószínűleg másnapos lehetett, mert keveset van jelen benne. Singo állandóan fennakad valami akadályon, a 18 éve várakozó szülők meg egy szentnek is dicséretére váló türelemmel tűrik, hogy újra és újra keresztbe tegyenek a találkozásnak. Ha én vagyok a sógun  és harcosok ezreit rendelhetem ki, hamar a rákok gurigáznának annak a fejével, aki a gyermekemre kezet emel, legyen bármilyen rangú. Itt meg holmi etikett szabály megszegése elég hozzá, hogy a fiú be se léphessen a fővárosba. Aztán a nagy ellenségeskedést követő hirtelen megbékélések sem tűnnek hihetőnek a történeten belül, pláne annak ismeretében, micsoda nemzedékeken át húzódó valós vérbosszúkat lehet előásni a helyi történelemből. Ahogy haladunk előre, belépnek az új szereplők, jönnek a fordulatok, de mindegyik ismerős más filmekből. Sajnos, a cím sem teljesen igaz, ami elég kár, mert Singo mindössze három párbajig jut. (Nem csoda ha az eredeti sorozat négy filmből állt.) Tíz leszámolással azért pörgősebbre lett volna véve a tempó, mert a mintegy 145 perc azért így annyira nem száguld.
Shingo's Ten Duels 05.pngHa valaki arra gondol, oda akarok kilyukadni, hogy gyenge lett a TV mozi, az téved. Tisztes munka ez minden téren. A kiállítást már írtam, a zene rendben, a fényképezés dettó, a színészek mellőzik a túljátszást. Sanada még kellően kölyökképű volt ahhoz, hogy tizenévest alakítson, pedig a harmadik évtizedébe lépett a forgatáskor. Chiba pedig vonzó karakter, mint mindig. Mégsem az ő szimpatikus párosuk viszi a filmet, hanem a hatvan éves múlt Wakayama.  Mondhatni ellopja a showt. Takeda Isint játssza, egy megszállott szamurájt, aki mindent alárendel a céljának, hogy az ország elsőszámú harcosa lehessen. Család és becsület nem számít neki. Ha kell gyilkol, teljességgel kiszámthatalan. Árad róla veszély, ami a képernyőn is átüt. Amikor ő feltűnik a színen, rögtön oda csöndes langyosság érzete, ami egyébként sajnos időnként jellemző a filmre. A végső párbajuk Singóval a legjobb csanbara hangulatot adja, ott már panasz nincs.
Részemről az alkotást nem túl eredeti, de megbízható, szolid kalandfilmnek láttam, melyben igyekeztek egyensúlyban tartani az akciókat a meséléssel. Akik a szamuráj mozik drámaiságát és rámenősségét keresik, hiába teszik. Viszont a durvaság mentes, érzelmekkel teli laza szórakozásra vágyóknak tetszeni fog, annak ellenére, hogy a hihetőség nem az erénye. A kivitel olyan, mintha az első, Jean Marais alakította francia Púpost, vegyítették volna a Rákóczi hadnagyával, persze szigorúan japán környzetre szabva. Természetesen nem a történet hasonló, a megvalósítás stílusára értem. Akik ritkán néznek jidaigekit, azok minden bizonnyal élvezni fogják. Ezúttal a műfaj rajongói húzzák - némileg - a rövidebbet, mert ők sűrűn kalapot emelhetnek az ismerős részmozzanatoknak. Viszont sok kedvelt színészt láthatnak benne, akik megbízhatóan hozzák magukat, így fanyalogni ők sem fognak. Pláne, hogy már magyar felirattal nézheti az ügyesen kereső.

Szólj hozzá!

2014.08.25. 06:35 Oldfan

Zatoichi 08 - Fight, Zatoichi, Fight! 1964

Címkék: Kenji Misumi Shintaro Katsu Zatoichi

A Kicsi, a Nagy, az Artur és az Indián.... Jaj, nem, most egy másik műfaj jön. A zene sem rossz, de ezúttal filmről lesz szó. Hogy mitől villant be mégis az előbbi négyes? Asszociáció. Mostanság ugyanis valami ilyen címet kapna a Zatoichi nyolcadik története: "A MASSZŐR, A ZSEBTOLVAJ MEG A KISBABA". Ehhez képest az eredeti cím még visszafogottnak mondható. Szerencsére a történet nem az. A harmadik és a nyolcadik film között a sorozat minden egyes alkalommal gazdagodott valami részmozzanattal, fenntartva a közönség figyelmét.

A Manji klán profi bérgyilkosai csapdát állítanak Zatoichinak, de tévedésből és pont hősünk előzékenysége folytán, egy ártatlan kisgyermekes nő esik áldozatul. A megrendült masszőr nehéz küldetést mér ki önmagára. Egy távoli faluba kell eljuttatnia a kisbabát, pedig azt sem tudja, ki az apja és méltó-e a bizalomra.. Számos ellenfél nehezíti az útját, köztük a kitartó bérencek...

Zatoichi 08-A.pngKenji Misumi visszatért a sorozatba és hozta magával a kiinduló szellemiséget. Nála Zatoichi nem szuperhős, hanem közönséges ember, de rendkívül találékony és ügyes. Ennél is fontosabb, hogy mélyen erkölcsös. A változást gyorsan a tudomásunkra hozza. Míg az előző epizódban Kazuo Mori a közvetlen bevezetésben szupermani képességeket igénylő légyvagdosással indított, addig Misuminál a szakadt ruhás, elnyűtt szandálos, fáradt utazó mindössze egy kis kényelemhez szeretne jutni, majd pont a segítő szándéka okoz tragédiát. Éppoly erőteljes kiinduló helyzet, mégis mennyire más tartalmú. Zatoichi belső tartása hamar megmutatkozik. Olyan ember ő, aki képes a saját érdekei ellenére cselekedni mások javára, legyen bár az illető egy kisbaba. Nem véletlen, hogy a mozit keretjáték foglalja egybe. Egy csapat vak zarándokkal újra és újra kereszteződnek Ichi útjai, szimbolizálva az ő spirituális fejlődését.

Zatoichi 08-E.pngMisuminál nem változott a már az első epizódnál megdícsért egyéni látásmódja. Képei látványosak, néha egész vizuális költemények, melynek jelentős részét szolgáltatják a röviden bevágott, a természethez kötődő embert jelző villanások. Ichi, a köznép bajnoka, útnak ered, hogy teljesítse önként vállalt kötelességét, mi pedig élvezzük a címben jelzett viszontagságokkal és harcokkal teli misszió beteljesedését. A sűrűn előkerülő kardok ellenére a nagyobb hangsúly Zatoichi emberi oldalára esik. Megindító, ahogy egyre jobban ragaszkodik a gyermekhez, hiszen a néző sejti, a legnagyobb erőpróba a célban várja. Az ő életformájába ugyanis nem fér bele a felnevelése, el kell válniuk. Nem csak a kisbaba révén ismerhetjük meg, hogy milyen elvek vezetik. Egy zsebtolvajnőt is kisegít, újabb gondot véve a nyakába. A hölgy nem csak a foglalkozása miatt nem erkölcsbajnok, más téren sem makulátlan. Közös útja Zatoichival egyszerre ad módot a "geg faktor" alkalmazására és a konfliktus helyzetek gyarapodására. Mi lehetne jobb ötlet, mint hogy a hagyományos dajkai szerepkörben a férfi sokkal ügyesebb, mint a nő? Katsu jutalomjátékra kap módot, él is vele. Egy-két lökött jelenetet belecsempészett a történetbe, hogy miket, azt nem árulom el, tessék megnézni. (Később, amikor már a teljes jogokkal rendelkezett, megszaporodtak a mozikban az extrém ötletek.) A végül "kötelezően" megjelenő érzemi csapdát a főhősünk ügyesen megoldja. Egyet kell értsünk vele, a nő nem neki való. De talán sikerült elindítani a tisztesség útján. Furcsa, de a mozi a sok fordulat ellenére érzés keltésben közelebb áll a drámákhoz, mint a mozgalmasabb, de azért könnyedebb hangvételű csanbarákhoz. Ez viszont már a forgatókönyv dícsérete és egyben a rendező értő kezét bizonyítja. A fáklyák között vívott látványos záróküzdelem bármely kalandfilmnek a becsületére válna, Misumi mégis képes igazi drámai jelenetté változtatni, finom zen buddhista eszmeiséggel.

Zatoichi 08-B.pngZatoichi, aki tulajdonképpen "antihős", ezúttal a legjobb szamuráj erényeket csillogtatja, bár társadalmilag fölöttébb távol áll az uralkodó kaszttól. Gondoskodó, önfeláldozó, megértő, nemeslelkű - talán csak nem a THREE OUTLAW SAMURAI valamelyik hősével cserélt szerepet? Nem. Masszőrünk továbbra is kitaszított, aki másokkal tehet jót, de az ő vágyai teljesíthetetlenek maradnak. A forgatókönyvben pont megfelelő az akciók és a jellemformálás aránya. Így az is elégedett lesz, aki a fordulatos mesét szereti, de az sem fog panaszkodni, aki az előző részben nagy szerepet kapó villanó kardot favorizálja.

Zatoichi 08-F.pngMisumi a természet hangjait - patakcsobogás, lépések, csapkodó ruhák zaja -  gyakorta építi be a jelenetekbe, érzékeltetve, hogy a hangok mennyire fontosak Zatoichi számára. Szokásától eltérően itt hosszú beállításokat alkalmaz. A legemlékezetesebb, amikor egy fogadó udvarán Ichi szumósokkal verekszik, majd rázúdulnak a gyilkosok, elejti a kardját, menekül, védi magát, visszaszerzi a kardot és öl. Majdnem 3 perc vágás nélkül! Szinte emberfeletti teljesítmény volt Katsutól mindezt csukott szemmel, tévesztés nélkül végig mozogni! Ide bizony kellett a precíz mozgáskoordináció és térérzékelés. Eléggé köztudott ugyan, de elmesélem, hátha valaki még nem ismeri. Katsu a teljes beleélés kedvéért a forgatási szünetekben is csukott szemmel közlekedett a stúdiókban, a technikusok nagy rémületére. A filmekben Ichi földöntúli precizitással szúrja ki és kerülgeti az akadályokat, de a gyakorlatban hiba volt a kréta körül. A jól megtermett Katsu néha egy rinocérosz "kecsességével" gázolt át a lámpák és kábelek során, a technikai személyzet amúgy sem csekély gondjait szaporítva. Továbbá a DAIEI-nél szokás volt, hogy a stáb tagjai legalább naponta egyszer közös étkezésen vesznek részt, erősítvén az összetartozás érzését. Katsu ekkor sem volt hajlandó elhagyni a "csukott szem technika" gyakorlását. Ismerve a Japánban kedvelt apró italos csészék és ételes tálacskák mennyiségét egy lakomán, amihez még hozzájött az evőpálcikák használata, a végkifejlet elképzelhető. A pályatársai közül többek visszaemlékezésében szerepel, hogy a "beleélési állapotban" a közvetlen szomszédságában ebédelni emberpróbáló feladat volt. De a végeredmény őt igazolta. Ez a mozi a sorozat kiemelkedő darabja, melynek népszerűsége évtizedek óta töretlen.Zatoichi 08-D.pngA film zenéje jóval átlagon felüli. Ugyan a szokásos, bosszantóan oda nem illő westernes gitár szól a főcím és felvezető stáblista alatt, de utána már igen kifejező, a jelenetek érzelmi hatását fokozó minőségi dallamok jönnek. Akira Ifukube később a Kagemusha (Árnyéklovas) zenéjét írta Kurosawa számára.

A számos fordulatot rejtő, mélyen emberi történet, pazar akciójelenetekkel kiegészítve a Zatoichi saga egyik csúcspontja. Misumi visszahozta azt a pátoszt, ami az első filmet oly sikeressé tette. Viszont alkalmazkodott a közönség igényeihez, tehát jóval mozgalmasabb, remek összecsapásokkal dúsított minőségi mozi lett a végeredmény, melyet nyugodtan ajánlok azoknak, akik 26 filmből álló folyamból csak a legjobbakat szeretnék kimazsolázni. Az sem utolsó szempont, hogy a drámai pillanatok mellett bőven lett adagolva a humor, szóban és képben egyaránt. A nyolcadik részt okvetlenül vegyék be megtekintendők sorába.Zatoichi 08-C.pngUi: A történet erősségét bizonyítja, hogy a nemzetközi filmipar lecsapott rá, számos adaptációja készült. Mifelénk leginkább a Rutger Hauer főszereplésével készült 1989-es Vak végzet (Blind Fury) lehet ismerős. Már csak a kíváncsiság kedvéért is érdemes összevetni őket.

Szólj hozzá!

2014.08.15. 06:47 Oldfan

Zatoichi 07 - Zatoichi's Flashing Sword 1964

Címkék: kazou ikehiro Shintaro Katsu Zatoichi

Jakuza masszőr létére Zatoichi gyors karriert csinált. Három év sem telt el azóta, hogy feltűnt a vásznakon, de már a hetedik mozit forgatták róla. A tempó azonban változást hozott. Míg az első rész sikerét egyértelműen nagyon hétköznapi, alacsony társadalmi helyzetben lévő főhős rendkívülisége adta, aki minden hátránya ellenére felülkerekedik az élet nehézségein. addig ennek akalandnak az idejére nyilvánvalóvá vált, az a vonal tarthatatlan. Aki túlélt egy neves roninnal vívott párbajt, kivágta magát négy jakuza banda szorításából és vérdíjjal a fején még a körzeti szamuráj intendással sem habozott ujjat húzni, lehet minden, de átlagos fickó nem. Érezték ezt a forgatókönyv írói is, ezért elkezdték megfordítani a dolgot. Nem átlagember? Nem hát. Nyomorult vak masszőr, számkivetett, körözött, vérdíj a fején, körülötte meg hullanak a fejére pályázó fegyveresek, mint ősszel a legyek. Legyen hát szuperman! Hogy ebből mi sült ki? Mindjárt kiderül.

Zatoichi 07-C.png

Zatoichit megsebesíti egy orvlövész, az életét egy jószívű hölgy menti meg, aki pénzt ad az ápolására. Amikor kissé összeszedi magát, sietve indul a jótevője nyomába, hogy háláját kifejezze. Sikeresen kideríti az illető kilétét, aki történetesen egy szelíd természetű bandafőnök lánya. Miközben igyekszik magát hasznossá tenni, a vak masszőr ideiglenes otthona körül gyülekeznek a viharfellegek. A közeli folyó gázlójának bérleti joga szép summát hoz, ezért egy ármánykodó rivális bandavezér magának szeretné megkaparintani a lágyszívű tulajdonos helyett. Akinek egyébként a családjában problémás örökös van és az apa nem veszi észre, egyre nagyobb a veszély. Zatoichi viszont annál inkább, de neki ott nincs szava. Közelít a leszámolás ideje...

Az alkotók nem cifrázzák a dolgot, rögtön bemutatják az "új" főhőst. A másnaposan, nem éppen illedelmes pózban heverésző Zatoichit bosszantják a legyek, ezért a villanó kardja móresre tanítja őket. Épp néhány, a néhány vérdíj begyűjtésére érkezett "családtag" szeme láttára, akik erre elnapolják az ügyet. Pár perccel később egy orvlövész kapja puskavégre a vándorunkat, aki egy farkasember gyorsaságával gyógyul fel, "elszáguld" hálálkodni, lazán a földre ver pár ronint, majd a tett színhelyre érve egykettőre megkedvelteti magát a helyiekkel. Ez bizony nem Misumi lassú történet építése és nem az ő vérontást kerülő főhőse. Félreértés ne essék, mindezt nagyon összeszedetten csinálják, semmi mulatságos nincs a látottakban, kivéve amikor a masszőrünk egy szál lenge japán alsóban mossa a padlót, vagy éhségében kétpofára falja a főtt rizst, netán gödörbe esik.

Zatoichi 07-A.pngSzóval igyekeznek szórakoztatni a nézőt. Ismét Kazuo Ikehiro dirigált, akinek stílusérzékét már az előző ismertetőben dicsértem. Ezúttal sokkal több pénzből gazdálkodott és ez a tény átüt a képeken. A sorozaton belül a villanó kardos epizódnak sűrűn vetik a szemére, hogy sok eredetiség nem szorult bele. Én ezt részben vitatom. Igen, az alaphelyzet ordas nagy közhely Japánban, miszerint van egy jó bandafőnök, akit hidegre akar tenni a vetélytársa és érkezik egy kívülálló. (A negyedik részben ugyanez volt a felállás.) Nekünk pedig tiszta vadnyugati érzet. Ám Zatoichi új kalandja nem western mozi, másként alakul a végkifejlet, mint azt gondolnánk. Az alvilágban a jóság elnyeri büntetését, mert nem életképes. Ami újdonság, a főhősünk színe váltása, vagyis ő lesz a japán Superman. Ennek jegyében vág levegőben cikázó legyeket, harcol víz alatt, ami még a szamuráj mozikban is a vívástechnikai tökéletességet jelképezi. (Persze, azért néha felsül, mint a gyerekkel játszódó epizódban, mert kell az önmérséklet.) Ennél lényegesebb, hogy most először van a vásznon igazán élő társadalmi környezet. Sok-sok élvezetes apróság sorjázik a rövid jelenetekben. Nagyothalló tűzijáték mester, cserfes szolgálólányok, gázlón át a kliensüket nyakban cipelő hordárok, családi problémák a jakuza főnöknél, méltatlan örökös és így tovább. Gondosan megírt élő karakterek. Ráadásul mindez méltó díszletezésben. A jelzésszerű házak helyett itt valódi részletekben gazdag otthonokat láthatunk. Tessék megnézni a tűzijáték készítő kunyhóját.

Zatoichi 07-E.pngMég Zatoichinak is jut egy ünneplő ruha, ami számára hatalmas öröm. Ikehiro mester bizonyítja, hogy ha van miből dolgoznia, tud ám átlag fölöttit produkálni. Kifejezetten magas szintűek a beállítások, gyönyörűek a képek, de a kalandos elemeknél sincs visszaesés. (Nem kell félni, a mozi szépen adagolja a harcokat, nem bölcselkedni akar.) A rendező film nagy részében szelíd humort alkalmaz, ezzel oldva a néző számára nyilvánvalót, hogy Bunkichi főnök nem csupán jótét lélek, de önveszélyesen naiv is. Itt lép be az, amiért morgolódni szoktak. Tény és való, a jakuzáknál vezetői pozícióba nem juthatott el olyan ember, aki ennyire nem volt képes érzékelni az ellenséges szándékot. Mi tagadás, Bunkicsi karaktere valószerűtlen, a kétszínű Jaszuguro hihetőbb, mint ő. De a film menetében nem okoznak törést a kétbalkezes döntések. Abból a szempontból jól is jönnek, hogy új lehetőséget adnak hősünk képességeinek csodálatára. Végül a főnök időlegesen kiiktatja azt a személyt, aki megvédhetné, viszont a halála felkelti a dühöt a vak masszőrben. Jön a legnagyobb újdonság - a bosszúszomjas Zatoichi megjelenése.

Zatoichi 07- F.pngŐ, aki eddig mindig csak önvédelemből húzott kardot, ezúttal támad. De még hogyan! Nindzsákat megszégyenítő módon lopódzik és a rájuk jellemző praktikus kegyetlenséggel intézi el az ellenfeleit. "Semmi cicó" - akit lehet, megtéveszt, megfélemlít, sőt, hátba szúr. Azért Zatoichit nem csábította el "az Erő sötét oldala," de ilyen arcát még nem láttuk. Valódi félelmetes figura, aki ölni akar. A mozi vége teljesen más hangulatú, mint ami előtte mutatottak. Az ellenfeleivel halálosan cicázó, elképesztően vívó, könyörtelenül halált osztó Zatoichit mutató záró kép, amint az arcán csorog a vér és árad belőle a düh, felejthetetlen látvány. Már elhisszük neki, hogy valódi tagja az alvilágnak. Katsu remekül megoldja a feladatait. Van humoros, fennhéjazó, tüsténkedő és felbőszült arca, ahogy a történet alakul. Mint annyiszor, a hátán cipeli a filmet. Tulajdonképpen a többi szereplőt sem érheti panasz, hozzák a megbízható formát, de érdekes módon, ezúttal számomra maradandóbbak voltak a kis színesítő epizódokba bekerültek, mint a több szót kapó nagyobb karakterek. A film fényképezése átlagon felülinek mondható, de mint az írtam, a nagyobb pénzmag adott is módot a díszesebb kivitelre. A történetben egyesülnek a jó ötletek és a megszokott fordulatok. Sajnos, néhány közhely szintén becsúszott, ezért nem lett a mozi igazán nagy dobás. Személy szerint egy, az előző részben szerepelthez hasonló, igazán karizmatikus ellenfél feltűnését hiányolom. Viszont ezúttal elmarad, hogy valamelyik újonnan feltűnő csinos hölgy pár nap alatt belebolondul Zatoichiba. Egyáltalán nem baj, mert így is túl sokszor sütötték már el.

A bevadult Zatoichi megközelítést aztán sokáig nem veszik elő a sorozaton belül. Katsu egyik rendezése újítja majd fel, körülbelül tíz évvel később. De az sokára lesz, addig még kalandok sora vár a nagy túlélőre. A rendkívüli képességű Zatoichi viszont megmarad, amit a következő moziban fognak maximálisan kihasználni. De mindent a maga idejében.

 

 

Szólj hozzá!

2014.07.30. 06:41 Oldfan

Zatoichi 06 - Zatoichi and The Chest of Gold 1964

Címkék: kazuo ikehiro Shintaro Katsu Zatoichi

Miután a sorozat az előző évben alaposan meglódult, a stúdió törhette a fejét, milyen újdonsággal próbálják megtartani a szaporodó nézők seregét. Valami minőségi lépés kellett a főhős karakterében. Sikerült megtalálni. Felbukkant Zatoichi, a közösség védelmezője. Hogy nem akárki ő, azt már az elején világossá teszik. Még futnak a film elején szokásos feliratok, amikor három gyors, jakuzákkal vívott összecsapásban csodálhatjuk meg a rendkívüli technikáját.
A vak masszőr egy véletlenül elkövetett emberölésén keseregve visszamegy az áldozat falujába, hogy imádkozzon az elhunyt sírjánál. A tiszteletadás nemes gesztusát több minden zavarja meg. Elsőnek az áldozat húga bukkan fel, majd a falusiak adóját rabolja el néhány bérenc. A környéken bujkál Kunisada Chuji főnök, akit a parasztok segítése miatt köröznek a hatóságok. A véletlen folytán az ő emberei közül is elhull néhány Zatoichi keze által. A pénzes ládika elvesztése miatt szinte őrjöngő falusiak őt teszik meg első számú gyanúsítottnak. Ichinek nehéz helyzetben kell bizonyítania az ártatlanságát.Zatoichi 06-A.pngA hatodik film több mindenben  elsőnek számít a folyamaton belül. Itt kezdték "nagykorúsítani" a sorozatot.  Az előző részekben a saját védelmére vagy egy-két ártatlan ember kedvéért húzott kardot. Ezúttal viszont egy egész falu megmentése a célja. Ráadásul fölöttébb nehéz helyzetben, hiszen a parasztok meglehetősen ostobák, egyáltalán nem bánnak vele tisztességesen. Megverik, pocskondiázzák, nem bíznak benne. Ichi erkölcsi tartása pont ilyenkor mutatkozik meg. Tisztában van vele, hogy nem gonoszság mozgatja őket, hanem  a félelem. Az évi adó elvesztése borzalmas eseménynek számított. A szamurájok könyörtelenül újra követelték a pénzt, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy a lakosságra éhínség várt.  A rettegés megvadította a lakosságot. Ezért lesz abból közösségi hős, aki kiáll értük. Ezen a téren vetélytársa is akad. Kunisada főnök össznépi legendának számított a Sógunátus uralma idején. Egy jakuza főnök, aki nem a saját érdekére használta a harci tudását, hanem a fellázadt földművesek mellé állt.  A bukás után persze menekülni kényszerült, vérdíjjal a fején. Már a negyedik részben is találkozott a főhősünkkel, de akkor egyedül volt. Most a hegyekben rejtőzik a bandája maradékával. A forgatókönyvírók nem kímélik Zatoichit, egy újabb véletlen miatt nem éppen barátságos a viszonyuk. Kunisada igazi tragikus hősként jelenik meg. Csak mellékszereplő, de a történeten belül mégis igen  emlékezetesek a jelenetei. Kissé több időt szántam rá az ismertetőben, mert amúgy a közismertsége miatt a film nagyvonalakban adagolja róla az információt. Nincsenek előzmények, nem tudjuk meg a sorsát, csak mint hatalmas kő a patakba, becsapódik az elrabolt aranyak történetébe.Zatoichi 06-C.pngEgy másik elsőség, a valós társadalom nagyobb feltűnése. Az előző mozikban Japán  meglehetősen periferiális részei és a népének számkivetettjei tűntek fel. Itt már hús-vér alakok nyüzsögnek a korabeli valós világból, beleértve az aljas körzetfelügyelőt, a saját hasznukat kereső gátlástalan roninokat, no meg a kihagyhatatlan jakuzákat. Továbbá van falusi elöljáró, prostituált és sok hétköznapi ember. Sokkal realistább országképet láthatunk, mint eddig. A legfeltűnőbb újdonság, az első fröccsenő vér a filmvásznon. A halál eddig sem kerülte el Zatoichi történeteit, sőt, bőven aratott. De csupán jelzésszerűen jelent meg.  Akiket elért a katana, összecsuklottak, földre estek és kész. Bár röviden és szolidra van fogva, de a képi megjelenítés nem hagy kétséget felőle, hogy egy kardcsata bizony durva esemény volt. Miként a hatékony japán vallatási módszerek sem számítottak tréfa dolognak.Zatoichi 06-E.pngMasszőrünknek sok baj szakad a nyakába, közöttük a legnagyobb egy igazi gazember szamuráj, aki a fejére pályázik. Az illető képzett harcos, számító jellem, jól forog az esze, teljességgel gátlástalan és a sértett hiúsága miatt mindenképp el akar bánni Zatoichival. Jushiro veszélyes és undok karakter, de a szereplése jót tesz a filmnek. A második részben egyszer már szerepelt féltestvér, Tomisaburo Wakayama alakítja, aki utoljára tűnik fel a sagában és emlékezetesen távozik belőle. Ezt a kalandot pusztán őérte is érdemes megtekinteni. Katsu természetesen megbízhatóan teljesíti a feladatát, a harci jelenetei intenzívebbek mint az előzőek voltak. A falusi mulatságon látható tánca és dobolási tudománya pedig remek színesítése a karakterének.Zatoichi 06-B.pngÚj rendező kezébe adták a direktori pálcát. A filmfolyamon belül Kazuo Ikehiro debütálása kiválónak mondható. Ő egyaránt otthonos a harci forgatag világában és művészi megoldásokban. Nála teljes erőben tér vissza az első történet képi felfogása. A beállítások rövidek, hatásosak, szavak nélkül is sokat mondanak el a szereplők lelki állapotáról, arról hogy milyen helyzetben vannak vagy éppen mi vár rájuk. Európai szemnek néha zavaróak az ordítóan műtermi "külső felvételek," de a mesterséges viszonyok fénybeállításai ezúttal képesek az érzelmi hatást fokozni. Remek munkát végzett. Nem csoda, hogy később szintén újabb epizódokat rendezhetett.

Zatoichi 06-F.pngAzért maradt pár apróság, ami kissé bosszantó volt. A részletekre ügyelés nem erőssége  a sorozatnak. Chuji szereplését már említettem. Vajon ha a negyedik filmben egyedül menekült, most honnan lettek emberei? A sorsa szintén nyitott kérdés marad, egyszerűen kilép a történetből. A  mozi elején még úgy tűnik, hogy a véletlenül megölt jakuza húgának és Zatoichi női ellenfelének jelentős szerep jut majd, de nem így történik. Mindketten visszasüllyednek a sémákba. A korrupt intendáns és helyi kiskirálykodó jakuza főnök  szintén megmaradnak a közhelyek szintjén. A mozi rövid. Az embernek olyan érzése van, hogy túlságosan megvágták a filmet, ezért nem teljesednek ki bizonyos részletek.
Számomra a hatodik epizód egyfajta kisebb lezárás a sorozaton belül. Zatoichi történetei innentől kapják meg azt a teljes figyelmet és komoly anyagi ráfordítást, amivel az összes részletben igényes mozikká lépnek majd elő mindaddig, amíg a DAIEI rendelkezett a jogokkal.

 

Szólj hozzá!

2014.07.11. 07:31 Oldfan

Zatoichi 05 - On The Road(1963)

Címkék: csambara mozgalmas Yasuda Kimiyoshi Shintaro Katsu Zatoichi

A fordulatos előző rész után a folytatásban sem akarta alább adni a DAIEI stúdió, így aztán Ichi nem sokat pihenhetett. Ezt az epizódot eleve kalandfilmnek tervezték, ami látszik is rajta. Az előző részben úgy búcsúztunk a főhőstől, hogy szívesen kiszállna az alvilágból és hétköznapi életet élne. Lássuk, mi lett a tervből. Az epizód címe, miszerint "On The Road - Országúton," valójában bármely történetre igaz lehetne a sorozaton belül. (Az eredeti japán tartalomban jobban érvényesül a harci jellegére történő utalás.)

Zatoichi 05-A.pngMiután az egyik játékbarlangban móresre tanított egy csaló jakuza klánt, Zatoichi ismét útnak ered. Nyugalmat remél, de csak bajt talál. Először egy felbukkanó bandatag jó falatok ígéretével csalogatja a háborúzni készülő főnökéhez, akinek az ellenfele viszont három ronint bérel fel a megölésükre. Zatoichi ugyan kivágja magát, de egy dühös szamuráj feleség ered a nyomába, bosszút keresve. Vérző öregember hever az egyik ösvényen és a végső szavaival rábízza egy Mitsu nevű lány istápolását, akit Edóba kéne eljuttatni. Igen ám, de holmi szamuráj uraság katonákat küldött a lány megölésére alány pedig nem teljesen bízik a vak kísérőjében. A Tobei és a Doyama alvilági klánok pedig minden eszközt bevetnek, hogy a neves masszőr őket erősítse a közelgő harcban. Zatoichi mindenfelől ellenségekkel kell számoljon és még ott a haldoklónak tett fogadalma is. Fürge ész és hasonló kard szükségeltetik a túléléshez...

Zatoichi 05-E.png

Az előző rész akció központúságát még fokozni akarták, így aztán összességében a négy világtáj felől sorjáznak a veszélyek Zatoichi ellen. Ehhez a szituációhoz kalandfilmekben tapasztalt egyén kell, így Kimiyoshi Yasuda először, de nem utoljára, telepedett be a rendezői székbe. Mint annyiszor, megbízhatóan tette a dolgát. Ezért a mozi mozgalmasságát semmi panasz nem érheti, a harci jelenetek beállításai kifejezetten látványosak. Yasuda nem művészkedő típus, a felvételek egyszerűek és célratörőek. Igyekezett alkalmazkodni az előző részek kamera stílusához, de korántsem vet be annyi gazdag képet, mint az elődei. A testközeli fényképezés megmaradt, a jakuza bandák összecsapásának felvezetéséhez láthatóan merített Kenji Misumi látványterveiből, a nagy leszámolás helyszíne és beállításai egyértelmű tisztelgésnek mondhatók Kurosawa Yojimbo filmje előtt.

Zatoichi 05-C.pngHa viszont az akciókról van szó, akkor Kimiyoshi már igazi mester. A fordulatok létrehozásában segítik a gyilkosságra parancsot kapott szamurájok, egy bosszúállásra vágyó feleség, három területszerzésre hajtó bandavezér, akiket sok ezer arany ígérete tovább lelkesít. Nem csoda, hogy az utolsó Zatoichi kalandban, - ami tulajdonképpen szemelgetés a saga legjobb ötleteiből, csak feljavított,keményebb kivitelben, - számos harci koreográfia köszön majd vissza ebből a részből. Kimiyoshi némi szemléletváltást szintén hozott a sorozatba. Nála Zatoichi nem hezitáló Hamlet, hanem, ha úgy alakul, habozás nélkül ölő harcos. Bár mai mértékkel nézve szolid a figurája, a sorozaton belül először látjuk a kemény oldalát. Akkoriban - és a folyamon belül pláne, - újdonságnak számított ez az arca. Az alantas származású masszőrünk fülel, szaglászik, számol, tervez, a nyomát viszont a szerteszét heverő hullákból könnyű követni. A végeredmény pedig az egyik legjobban időt álló, mozgalmasságával máig érdekes epizód lett, ami mondhatni hozzájárult annak a tévedésnek az elterjedéséhez, miszerint Zatoichi szamuráj. Pedig dehogy az, fényévekre, - akarom mondani, sok millió "ri"-re, - van attól.

Zatoichi 05-B.pngKevés olyan mozzanat akad, amit felrónék a történetnek. Azért kicsit utána gondolva nem lehetetlen találni benne, mert a "szokásos" logikátlanságok felbukkannak. Zatoichi ígéretet tesz, halálos veszélyt vállal érte, végül lazán átadja a végső beteljesítést egy alig ismert jakuza ifjoncnak. Miből gondolja, hogy tartja a szavát, vagy hogy képes megtartani? A szamuráj klán ura elvesztett néhány harcost, de az ügy nincs lezárva, csupán elnapolódott. A gazdag kereskedő lánya, aki a számára ugyancsak idegen közegben hol meggyilkolandó alany, hol manipulálásra használt túsz, percek alatt beleszerelmesedik koszos ruhájú hősünkbe. Mi tagadás, a hála kifejezésének valami más módját hihetőbbnek éreznénk. De ennyi elég is ezekből, mert szerencsére az erények száma jóval több, és a filmen belül igazából fel sem tűnnek az említett logikai ficamok, mert jó tálalással igyekeznek meggyőzni a nézőt arról, hogy akár így alakulhattak a dolgok.

Zatoichi 05-D.pngSumma summárum: Közönségbarát, fordulatokkal és látványos harcokkal bőven ellátott történetet kap, aki ezt a mozit választja. Egyre nyilvánvalóbb, Zatoichi nem képes elfogadni a belterjes banda érdekeket, így beilleszkedni nem tud közéjük. Ráadásul az erkölcsi fölénye nyilvánvaló, amit a főnökök nem tűrhetnek el.  Katsu élvezi a szerepet, mondhatni lubickol benne. Az élet örömeit értékelő, nemességre törekvő, de indulatoktól sem mentes karakter a valóságban is közel állt hozzá. Azért nem írom azt, hogy akciófilmet láthat a néző, mert 1963-ban, a forgatáskor, még nem létezett ilyen zsáner. Azt viszont meggyőződéssel állítom, az "avíttas" jelző senkinek nem fog eszébe jutni a VÉGE felirat láttán.

 

Szólj hozzá!