Az 1970-es évek vége felé némi tetszhalott állapot után a nagyszabású csambara mozik újra éledezni kezdtek Japánban. Ekkortájt készült például a Yagyu Conspiracy, a nálunk is vetített „Öld meg a sógunt!” . Ebbe a sorozatba illik ez, a Tojotomi klán végzetét boncolgató, a szokásos bő cím választékkel ellátott mozi. Leginkább Renegade Ninjas néven fut, de létezik „Shogun’s Assassins” alcíme is. (Bizonyára a Misumi-Wakajama páros legendás sorozatának oldalvizén óhajtottak evezni egy kicsit.)

Közeleg 1614 meleg nyara, amiben újra felforrósodnak a keleti és a nyugati hadurak között egyszer már rendeződni látszó ellentétek. A hűbéri viszonyok szerint alárendelt, ám a gyakorlatban nagyobb hatalommal és fegyveres erőkkel rendelkező, egyre idősebb Tokugawa Iejaszunak eszében sincs átadni a hatalmat az ifjú Tojotomi Hidejorinak, a jogos örökösnek. Így minden alkalmat megragad arra, hogy fegyveres harcot provokáljon ki. Bár nagy a túlereje, azért tudja, a harc még korántsem dőlt el. A Szanada klán állásfoglalása sok hadurat átcsábíthat az ellenfelei közé. A sóguni cím véglegesítésére áhítozva a Tokogawa nagyúr nekilát elpusztítani a veszélyes uraságokat. Az egyetlen igazi ellenfele, aki hozzá hasonlóan számító elme, Szanada Jukimura, aki a nagy nindzsa mészárlás túlélőivel igyekszik meggyorsítani az öreg távozását a túlvilágra. Két elszánt és ravasz harcos akaratereje feszül egymásnak, ám  túlélő csak az egyik lehet….

A japán filmvilágban a Tojotomik alkonya meglehetősen elkoptatott téma, amiben nem egyszerű dolog újdonsággal előállni. A Szanada klán ura viszont fölöttébb alkalmas minden típusú kalandtörténet főhősének. A valóságban is keményen, a végsőkig küzdött a Tojotomik oldalán, csatákban vett részt, ahol néha sikerült felborítania az erőviszonyokat. Tényleg számos merényletet szervezett a Tokogawa vezető megölésére. 1614 nyarán  például olyan váratlan rohammal csapott le az ellenségre, hogy testközelben  közel járt a célja eléréséhez. Szóval ideális alany a filmvásznon. (Érdekesség, hogy a saját korában nem a „Jukimura” nevet használta, hanem „ Nobusige” volt az aláírása. Így olvastam már olyat a mozi kapcsán, hogy csupán kitalált személy. Természetesen nem az volt.)

A rendezési lehetőséget az a Sadao Nakajima kapta meg, aki az 1950-es évek óta kiváló pénzcsinálónak bizonyult a stúdiók számára. Művészi téren vegyes a megítélése. Az érzelgősség a brutalitás egyaránt közel állt hozzá. Ebben a moziban sem tagadja meg önmagát, jut mindkettőből. Viszont amekkora anyagiakkal rendelkezhetett a forgatásnál, ahhoz képest bizony szerény az eredmény, ha nem is gyenge.

A film egyszerű vonalon halad. Elég terjengősen ecseteli a konfliktus kibontakozását, még jó, hogy közben nem spórol a látványos összecsapásokkal. A végére összegyűlik egy csapat elszánt nindzsa, akik szívósan loholnak a pokolian számító vénember nyomában. A végére maradnak az igazán látványos elemek. Várostrom, viadalok, merénylet, nindzsa praktikák, koreai harcos, szép nemes nők,  és…izé…kevésbé erényesek, fedetlen keblekkel. Szóval, jön minden hatásos elem, ami belefér.

A főhőst a deli legény Hiroki Macukata alakítja. (Sonny Chiba valószínűleg nem ért rá.) Nehéz dolga nincs, eljátszani alig kell valamit, de fizikailag megdolgoztatják. A gonosz sógun szerepe Nakamura Kinnoszukének jutott. Ő kiváló színész volt, de aki ebben látja először, az nem fogja elhinni. Nem olyan a karaktere,  ami emlékezetes a karrierjében. Ez tulajdonképpen mindenkiről elmondható. Tamba Tetsuro, Kataoka Chiezo szintén feltűnnek pár percre, de csak az érdekesség kedvéért, nem valódi szerepkörre. A sok kalandos esmény közben úgysem jut idő alakítani. Vagyis, máris nyilvánvaló, miért nem hullott ki a mozi az idő rostáján. Mert tényleg akciódús és látványos. A történelmi háttér ugyan csak ürügy mindvégig, legyen ok az újabb fordulatokra. A híres nindzsák közül látható a Shinobi no Mono sorozatban megismert Sasuke Sarutobi, Kirigakure Saizo, tehát pazar a felhozatal. Sajnos, a teljesen fölösleges misztikus erők újra és újra történő előrángatása semmit nem tesz hozzá az izgalmakhoz, viszont végképp agyonvágja a hitelesség érzetét. (A többször visszaköszönő sci-fi mozzanatokkal végképp nem tudtam mit kezdeni, semmi szerepük nincs.)  A végeredmény így egyfajta „adventure-fantasy” lett. Harc, látvány bőven adagolva, jellemábrázolás már korántsem. A vércsap időnként megnyílik. Elaludni nem fog a mozin senki, az garantálható. Ennyi elég-e a megtekintéséhez, azt mindenki maga dönti el.