Szamurájfilmek

Szamuráj és nindzsafilmek. A klasszikus drámáktól a történelmi mozikon át a véres exploitationökig. Csak ismertetők, sem film, sem felirat letölthetőség nincs. De személyes megkeresés esetén (email) segítek, ha módomban áll.)

Friss topikok

  • Oldfan: Helló! Sajnos, változatlanul nem hozzáférhető. Semmiféle kiadásban nem létezik. Még Japánban sincs... (2017.04.23. 15:55) Bounty Hunter Muyonosuke 1990
  • Oldfan: @MolnarErik: Mindig vannak ügyes emberek. Köszönöm az értesítést, bár részemről maradok az eredeti... (2016.03.07. 21:34) Timeslip (G.I. Samurai) 1979
  • Oldfan: @gergerger: Ahogy mondani szokás, ízlések és pofonok... Aki sorban nézi a mozikat, annak bizony sz... (2016.02.29. 22:03) Zatoichi 17 - Zatoichi Challenged(1967)
  • Oldfan: @Trashmann: Majd félévet kitart még...:) Azt hittem, azt se tudod már, hogy a világon vagyok. Igaz... (2016.01.18. 14:51) Zatoichi 20 - Zatoichi Meets Yojimbo (1970)
  • Bloodscalp: @Edwest: egyetértek veled, szerintem sok 80' években volt tininek kedvence ez a film. Egyszerűen v... (2015.07.11. 19:30) A sógun árnyéka (1989)

Linkblog

2013.03.08. 05:56 Oldfan

Sword of Desperation (2010)

Címkék: dráma csambara

A Twillight Samurai sikere óta reneszánszát éli a szamurájfilm műfaja.  Őrzik a sikerhozó hagyományokat, ugyanakkor alapos változtatások sorával a jelen igényeihez alakították az új hullám mozijait.  Fölerősödött a történetmesélés, gazdagabb lett a kivitel, erősebb a nézőnek szóló érzelmi töltet, kevésbé belterjesek, közérthetőbbek a konfliktusok. Az új színészgenerációra sem lehet különösebb panasz, mesteri fokon művelik a mesterségüket. Továbbá vívásban sem maradnak szégyenben, ami a műfaj speciális voltát tekintve, ugyancsak alapkövetelménynek számít. Mindezeket föllelheti a néző ebben a lentebb taglalt mozgóképben.

Sword of Desperation 02.pngA szamuráj világ Edóról elnevezett időszakában járunk.  Kanei Sanzaemon,  a régi idők szellemét még őrző, kemény természetű szamuráj, megdöbbentő dolgot követ el. Szabályosan kivégzi az ura kedvelt ágyasát. A klán, - és a tettes – őszinte megdöbbenésére mégsem ítélik halálra, csupán hosszú házi őrizetet kap, majd idővel az alól is mentesül, sőt mi több, testőrparancsnokká léptetik elő. Túl szép ez így, hogy igaz legyen, kell lennie valaminek a háttérben. Természetesen van rejtett ok, mégpedig Sanzaemon félelmetesen jó kardforgatói tudománya. Meg az, hogy az urának olyan ellensége van, akit más nem képes feltartóztatni. Viszont lehetséges volna teljesen a sutba vágni a múlt minden sérelmét? Büntetlenül megúszni a hűbéreskü megszegését? A kiváltó okok sem szűntek meg, csupán félre lettek tolva egy időre. Ám előbb vagy utóbb, eljön az igazság pillanata.

Sword of Desperation 01.pngNem éppen szokványos történet. Aki viszont a címből kiindulva holmi kardcsörtetéssel és akciókkal teli vérzivataros drámára számít, az bizony csalódik, nem fogják kiszolgálni ezt az igényét. A Tokugawa korszak nyugalmas világában járunk, több nemzedék óta béke van. A harcnélküliség nagyon jó az országnak, van idő a környezet csinosítására. A szamuráj urak ellentéte csak a felszín alatt izzik, a hétköznapi valóság az, hogy a harcosok csendes unalomban élik a napjaikat. A többségük kötelességből gyakorolja a harcművészetet, éles helyzetben nem próbálták ki a kardjukat. Csak kevés számú valóban elkötelezett harcos él, őket viszont annál inkább számon tartják a feletteseik, ám a hétköznapokban csupán kevesen ismerik fel az értékeiket.  A történet ennek az életformának megfelelően lassan csordogál, de kiválóan visszaadja a kor jellemzőit. Gazdagság, kifinomultság az jellemzi az előkelőségek életformáját, de tovatűnt a mások iránt érzett szánalom. A hatalmasok önzőek, pazarlóak, meggyőződésük, hogy mindenkinek az ő szeszélyeiket kell kiszolgálni. Erkölcsi tartás nincs bennük. Azt végképp nem kedvelik, ha valaki emlékeztetni meri őket a hatalommal járó felelősségre. Viszont az intrikában, tettetésben, a saját érdekük védelmében mesterek, kiváló a szimatuk.

Sword of Desperation 04.pngKettősség vonul végig a mozin. A Sógunátus világában rejtettek a valódi szándékok, kevés a nyílt szókimondás.  A direkt megfogalmazáshoz, vagy a harag nyílt kimutatásához szokott európai nézőt bizony zavarhatja a virágnyelv áradata. Igen ügyelni kell a nézőnek, hogy a sok mellébeszélés között el tudja dönteni, ki a valódi intrikus, mik a tényleges jövőbeni szándékok, néha meg csupán azt, mi a fenéről beszél egyáltalán valamelyik illető. A színpompás egzotikus környezet sokáig képes lekötni a figyelmet. A szamuráj kultúrára oly jellemző becsületesség, önfegyelem megnyilvánulásai a szavak mögé rejtett talpnyalással vagy számító bosszúra készüléssel szemben szintén képesek megragadni az arra fogékony elmét. Ugyanakkor tagadhatatlan, a mostanság dívó, akció központú filmes világban az átlag európai nézőnek nem átlagos türelemmel kell rendelkeznie, hogy élvezhesse ezt a filmet. A tűrőképesség azért megjutalmaztatik. Jelen van itt a „bosszú hidegen jó” tálalása, a hirtelen robbanó erőszak, a hálából megszülető szemérmes szerelem, a halálon túl is tartó gondoskodás megható figyelme. A japán kultúra és gondolkodásmód ismerői élvezni fogják a kiválóan adagolt apróságokat, de kétlem, hogy ők lesznek többségben. A kitartók természetesen elnyerik méltó jutalmukat. A legvégén minden álca lehull, az mindenkinek megmutatkozik az igazi természete, fény derül az igazságra, és – természetesen – a kardok munkához látnak. A lezárás méltó a legjobb csambara hagyományokhoz. Realisztikus, hátborzongató, véres, de mégis képes esztétikai élményt adni. A fényképezés mindvégig dicsérhető, de itt aztán tényleg remekelt az operatőr. Jól átjön, hogy egy felsőfokon képzett harcos mennyivel nagyobb tudással rendelkezett az átlag karforgatóhoz képest. Meg az, milyen érzés lehetett egy hétköznapi harcosnak csatába indulni, a kötelességét teljesítve, egy olyan vívó ellen, aki nyilvánvalóan halálos veszélyességű. Minőségi a különbség. Az utolsó tíz percre csettinteni fog mindenki, aki képes többet látni a vívásban, mint puszta vérontást.

Sword of Desperation 03.pngA rendező, Hideyuki Hirayama, mind a lassúbb, drámaibb, mind a kemény vívójeleneteknél megbízhatóan teljesít.Más munkáit még nem láttam, de kell, hogy tudjon valamit, ha ezt a mozit megkapta. Részemről jöhet valami új mozi tőle. A főszereplő, Etsushi Toyokawa, japán mértékkel mérve nagy darab férfi, - na jó, a szumózók ezen a vetélkedőn nem indulhatnak, - tehát elhihető neki a "kardszent" karaktere. Színészként egyszerű, de hatásos eszközökkel dolgozik. Bár nem mutat extrém indulatokat, érezhető körülötte valami sötét fenyegető árny. Olyasvalaki, akiről elhiszi a néző, hogy nem célszerű magára haragítani az embernek. Nincs semmi gond a többiekkel sem. A semmirevaló klánúr, a gátlástalan tanácsnoka, a szerelmes ifjú lány, és többiek mind megbízhatóan teszik a dolgukat. Nincs kiemelkedően jól sikerült alakítás, de gyenge úgyszintén nem akad.

Összegezve: A Sword of Desperation a szamuráj drámák egyik ügyesen kivitelezett, frissnek mondható története. Pörgőbb cselekményvezetéssel, a drámaiság további erősítésével szélesebb érdeklődésre tarthatott volna számot.  Így „csupán” a zsáner egyik méltó folytatású darabja született meg.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://szamurajfilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr295105154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

TheBerzerker 2013.04.05. 21:44:43

Nekem nagyon kimaradtam az életemből a jelenkori chambarák. Alig láttam közülük párat. Jobban magával ragad a régi filmek által árasztott hangulat. De erre mindenképpen kerítek majd időt. Kecsegtetőnek tűnik.