A Tokugawa hatalom megszilárdulása, majd a külvilágtól történő elzárkózása után a csempészés és a kalózkodás "virágzó üzletté vált" , mert nagy volt a kereslete a külföldi holmiknak. A gyors gazdagodás reménye sokakra hatott csábítóan, de a Sógunátus kalózt és szamurájt egyformán büntetett érte. Itt nem ismertek kíméletet, akik megszegték a törvényt, fej nélkül végezték be a földi pályafutásukat. Épp ezért a  csempészek zárt köreibe nem csak bejutni volt nehéz, hanem onnan kiszállni sem volt egyszerű, mert a távozó "fölöslegesen" sokat tudott, amit a tovább maradók veszélyesnek tartottak és "intézkedtek" az ügyben. A veszélyek persze sem közembert, sem előkelőséget nem tartottak vissza a kihívás vállalásától, ahhoz túl nagy volt a kecsegtető haszon. A kötélhúzás a központi hatalom és a kereskedés vámszedői között egy évszázadnál tovább húzódott, számos filmben vetődik fel a probléma. Az egyik legközismertebb az "Inn of Evil" mozi, amit nálunk "Az ördög fogadója" címmel vetítettek egy rövid ideig.

Nemuri Kyoshiro nyugalmat szeretne, de a Todo klán határánál segít egy nőnek a hivatalos bosszújában (Ilyesmi is csak a szamurájoknál létezhetett...) ésa terve rögtön füstbe száll. A haldokló szavai fölöttébb furcsák: "Ezzel szégyent hozott magára...". A ronin önfenntartó ösztöne működésbe lép, miszerint több lesz az, mint szégyen, inkább veszedelem. Ebben nem is téved. Egy másik véletlen találkozás és kérés után pedig különösen megsokasodnak a fejére pályázók. Kénytelen utánanézni, mi állhat mindezek hátterében. Hamarosan rájön, fel akarják használni. De kicsoda, és miért? Az illető még nem tudja, rossz alanyt szemelt ki magának, mert a felbosszantott Nemurira a megbocsátás nem jellemző.

A film egy pszichológiai szállal bővített detektív történet, mely sok mindenre rávilágít Nemuri kettős személyiségét illetően. Egyrészt gátlástalan alak, másrészt viszont mérhetetlenül tiszteli az önzetlenséget és a lelki tisztaságot. Olyannyira, hogy akár a saját érdekei ellenében is képes cselekedni a védelmében. Bár szelídebb formában mint az előző részben, ebben a filmben is vannak provokáló elemek, különösen a "nőszerzési ügyekben". Misumi Kenji visszatért a sorozathoz és ezúttal már a kalandfilm felé vezéreli a történetet. Harci jelenetei az elkövetkezendő nagy filmjeinek előfutáraiként tekinthetőek. Ichikawa remekel "Nemuri detektívként." Fanyar humora, vesébe látó megjegyzései, gátlástalan célratörése remek kontrasztot alkot helyenként gyermeki tisztaságvágyával. Ügyes a forgatókönyv, fejtetőre állítja a "jó hatóság - rossz csempészek" világosnak induló leosztását. A végső megoldás igazán "nemuris", bizony felszisszen rá, aki beleéli magát a helyzetbe.

Filmes értékeit tekintve kiemelkedőnek nem mondanám, de attól még a film jó. A nézőket elvarázsolni aligha fogja, viszont szórakoztatni igen. Érdekes, rejtélyes, kellően mozgalmas. A sorozaton belül az első harmadba teszem a listán.