A sorozat az addig sem panaszkodható Raizo Ichikawát szupersztár státuszba emelte. Egy év sem kellett hozzá, a vállalat már hozta is a folytatást.

A nindzsák faluja elenyészett az első rész végén, de korántsem halt meg mindenki. Innentől kezdve még nagyobb elszántsággal vetik magukat Nobunaga után, de a nagyúr tud vigyázni a bőrére, így hosszú a vadászat. Ám mindennel ő sem számolhat. Az egyik hadvezére fellázad ellene, ami remek alkalom a bosszúszomjas Goemonnak, aki még nem sejti, hogy nem minden siker hoz örömet. Hosszú még a hadurak sora...

A stúdió - szerencsére - ott folytatta, ahol az első film végén abbahagyta. Bepillantást nyerünk a polgárháborús időszak viszonyaiba, a gyorsan megköttetett és felbomló szövetségek sorozatába. Nobunaga 600 ezres hadseregével még nem mernek szembeszállni a későbbi főszereplői a japán történelemnek, - a Togugawa és a Toyotomi klánok - de már jelen vannak. Újabb érdekes és látványos nindzsa praktikákkal ismerkedhetünk meg. A történet új irányba megy a családalapítással, de változatlanul leköti a néző figyelmét. Jót tesz neki, megmarad az emberi vonás a sok harc között. Rengeteg az apró részlet, név, ami remek egyébként, korhangulatot ad, de csak a japán történelmet alaposabban ismerők tudják a finomságokat élvezni. Néha bizony nem könnyű fejben tartani, ki-kivel tart együtt, vagy éppen miért harcolnak.

Ha az előző ismertetőben megemlítettem, hogy mekkora népszerűséget hozott Ichikawának a szerep, akkor most Tomisaburo Wakayamán a sor. Nobunaga maga az nyers őserő, az elszabadult vadság, az ő megformálásában. Itt még nem olyan ikonikus színész, mint amilyen a Lone Wolf And Cub mozik után lesz, de már felhívja magára figyelmet.

A Shinobi sorozat eredetileg trilógiának indult, de végül 8 filmig jutott, és egy "utánlövésig", amit már új főhőssel forgattak le Raizo hirtelen halála miatt. Nyugodtan leírhatom, időtálló darabok, élvezetes mozik.